Nem háború ez, csak egy furcsa béke

A kormány szerint a „mezőgazdaság jobban teljesít”, ezért „agrárbéke” van. S valóban akadnak adatok, melyek ezt támasztják alá, ahogy sok olyan is van, mely az ellenzék és egyes érdekképviseletek kritikus állításait igazolja.
Nézzük elsőként a tonnákat, hektókat, darabszámokat! A mezőgazdaság teljesítményét alapjaiban meghatározó gabonafélék és olajos magvak termesztésében szinte semmi változás nincs 2008-2014 óta: kalászosokból nagyjából 5-7 millió tonna között termett – búzából 3-5, kukoricából 4-8 millió tonna -, sem több, sem kevesebb, mint 2004 óta. A repce, a napraforgó esetében is hasonló az ingadozás. Az ágazat szerkezetében nem történt változás: az állattenyésztés részesedése – 32-37% - csak akkor javul, ha kisebb termés miatt csökkent a növénytermesztés aránya. A zöldség- és gyümölcstermelés stagnált, évente attól függően lett több kevesebb az eredmény, hogy lesújtott-e tavasszal fagy, az aszály nyáron, vagy sem. Szőlőből és borból az utóbbi években annyira kevés termett, hogy 400-600 ezer hektót kellett importálni.

Kevesebb állat
Nem éri meg állatokkal bíbelődni, főként az unió és a honi támogatások közül szinte teljesen kiszorult baromfi- és sertéstenyésztés szenved. A sertésállomány 3 millió alá esett, s a szárnyasokból sincs meghatározóan több, mint korábban. (A VM hátrafelé mutogat, mondván a drámai csökkenés 2010 előtt történt, s ebben igaza van, bár növekedést akkor sem ért el.) A háztáji termelés kiveszett – a beharangozott programból négy év alatt nem lett semmi -, a kisüzemi állattartás pedig 10-25 százalékos szintre szorult. A két éve elindított sertésprogram eredménye még nem látszik. Az állam eddig 1-2 milliárdot fordított – helyesen – a genetikai alapok rendbetételére. Sertésből és sertéshúsból változatlanul csak importtal elégíthető ki a fogyasztói és húsipari igény. Szarvasmarhából több van, de jószerivel csak a húsmarha állomány növekedett a több évekig tartó intenzív török keresletnek és az uniós támogatásnak köszönhetően. Tejet legalább 75 százalékban csak nagyüzemek állítanak elő, az utóbbi években kismértékben többet, de a 2008-2010 közötti időszakra elhúzódó uniós tejtermelési válság okozta igen alacsony alapokhoz mérten.
A juhállománynál látszanak a kormány által bevezetett kiegészítő támogatások hatásai: 1,2 millióra növekedett a birkák száma, van kereslet is. Itt összehangolt termelési csoportokra, termelői összefogásra lenne szükség, melyben ez a kormány legalább annyira nem tudott semmit tenni, mint elődei. És ez minden mezőgazdasági termékre, az ágazat egészére igaz, nem csak a juhokra.

Gödörben feldolgozók
Tavaly ilyenkor még a húsipari – tejipari és konzervipari – csődöktől volt hangos a sajtó, ma már elmondható, hogy fele részben sikerült súlyos állami – értsd adófizetői – milliárdokkal megtámogatni három nagy húsipari céget, s kimenteni őket az összeomlástól. Más cégeket nem. Az egyébként valóban megnövekedett élelmiszeripari export csak úgy tudott nőni az utóbbi években, és elérni a 8 milliárd eurós szintet, hogy az itthoni alapanyaghiányt – például sertés – importtal pótolták a cégek, vagyis az export növekedését nem követte a honi állattartás fejlődése. (Tegyük hozzá, szinte biztos, hogy a növekedésben szerepet kapott a gigantikus méretű áfacsalás – agrártermékek tucatjait érintve -, mely a csak papíron történő, akár többszörös exportra épül, így a statisztikákat javítja, de termény nem hagyja el az országot.) Akkor tudott az agrárkivitel nagyot hasítani, amikor a gabona és olajos magvak ára egyik évről a másikra 30-70 százalékos növekedést mutatott. Az viszont örvendetes tény, hogy 2013-ban, amikor ősztől már csökkentek az árak, az ágazat meg tudta őrizni az exportbevétel szintjét, amiben a már korábban említett igen gyenge forint is szerepet kapott, de van eredménye a keleti piacnyitásnak is.

Bruttó, nettó, GDP
Nos elérkeztünk a varázsszóhoz, a GDP-hez. Az ország két éve hangos attól, hogy a mezőgazdaság a húzó ágazat, nélküle az ország bruttó nemzeti összterméke (GDP) nem alakulhatott volna kedvezően. S valóban, olyan gyenge az iparunk, szolgáltatásunk a válság után, hogy a nemzetgazdaságban alig 4-5%-t kitevő ágazat aktuális termelésének alkulása képes rontani és javítani is azon. A mezőgazdaság tavaly például az országosan 1,1 százalékos GDP növekedésében 0,8-0,9 százalékkal részesült, de volt olyan év is, hogy a gyenge agrárteljesítmény rontotta az országos számot.
És ekkor nézzük, mit és hogyan kell érteni a kormány és kritikusai állításain! A GDP-t sokféle képen lehet számolni. A Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetsége például 1989-es alapokat vett figyelembe, mondván az volt a rendszerváltás előtti utolsó teljes éve a mezőgazdaságnak. Ehhez képest az ágazat manapság csak 69-78 százalék között teljesít évente hullámzó mértékben, attól függően, hogy miként befolyásolja az időjárás a majd 3 millió hektáron vetett gabonafélék és olajos magvak termését, illetve a világpiac a hazai árakat. A VM viszont azt emeli ki, hogy az ágazat részesedése az összes GDP-ből 2010-ben még 3,6% volt, 2013-ban már 4,8% lett. A VM hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság kibocsátása 2013-ban rekordértéket ért el, 2265 milliárd forint volt, amely a három évvel ezelőttit 34%-kal haladja meg. Igaz ez folyó áron számolt, s nem inflációval korrigált érték.
A gazdák jövedelme két okból jócskán emelkedett: tartósan rekord árak alakultak ki, 2013-ig nőtt az uniós támogatás, amit euróban állapítanak meg, de forintban utalják ki, így a folyamatosan gyengülő pénzünk miatt a gazdák egyre több pénzt kaptak kézhez. Igazából e tényezők az okai annak, hogy agrárbéke van.