Így verjük át magunkat!

Ha négy kisméretű tojást ütünk fel, akkor azokban pont annyi tojás van, mint három nagy méretűben. Vagyis a különbség mennyiséget illetően 25 százalékos, míg az árakban ez nincs ekkora. Azaz megéri nagyobb tojást (L) venni kicsit drágábban, mint kicsit (S jelölésű) olcsóbban. Az árkülönbség akár 10-15 százalék is lehet! Ugyanakkor tavaly és a mostani húsvéti időszakban is csaknem 50 százalékkal ugrott meg az S-méretű tojások forgalma, csak azért, mert darabra olcsóbbak, mint a nagyobb. Persze ezzel akcióztak a kereskedők is, s lám nem hatástalanul! Ráadásul már 700-800 millió darab tojást importál az ország, s döntően ezt a pici tojást. Ez annyira olcsó az EU-ban, hogy megéri fuvarozni és akciózni is lehet vele. Nem véletlen ez a dömping ár, ugyanis az EU 28 tagországában csak nálunk és Szlovákiában értékesíthető az 53 grammnál kisebb – ez a S méret határa - tömegű tojás, máshol tilos! Így aztán hozzánk hozzák, olcsón adják, mi meg jól átverődünk!

Holott már tavaly óta kilóban is meg kell adni a tojás árát, ami nem is újdonság, mivel már a múlt század elején is előírás volt, hogy 10 darab feletti értékesítésnél kötelező tömegárat is feltüntetni. Aki ezt nem tette meg 2 hónap elzárással büntették. Most nincs elzárás, de április 21-től szigorodtak a szabályok: az árcédulán a darabár mellett, ahhoz képest csak alig kisebb betűmérettel, de fel kell tüntetni a kilónkénti árat. Eddig nagyító kellett hozzá, ha valaki ezt meg akarta tudni, már ha egyáltalán képes volt elolvasni a számokat. Azok többségét ugyanis általában kézzel írták fel, mert az árcédula nyomtatók e feladatra nem voltak felkészítve.

Ahogy a tojástermelők sem arra a tavaly óta tartó áresésre, melyet az import tojás okoz: darabonként 2-3 forintos veszteséget szenvedtek el az előző időszakban. Ez összesen akár 8-9 milliárd forintnyi ágazati veszteséget is jelenthet! Nem véletlen, hogy a Baromfi Terméktanács Tojásszövetsége megragad minden alkalmat és lobbizik, melynek eredménye a mostani szabályszigorítás is. Az igazi megoldás persze az lenne, ha a feketén csempészet tojásszállítmányokat sikerülne leállítani. Ugyanis sokszor jelöletlen, eredetét tekintve bizonytalan szállítmányok landolnak hazai cégeknél, ahol rányomják a hamis magyar származási pecsétet, hamis papírokkal látják el, s így már egy olyan profi vállalkozás, mint például a Tesco sem képes kiszúrni a kérdéses árut. Ezért inkább hazai tojástermelőkkel áll szerződésben a nagy kereskedelmi cég, ma 80 százalékban magyar tojást árusítanak, de szeretnék felvinni ezt 100 százalékra. Igaz, az ő kereskedelmi márkás akciós tojásuk is S-méretű, mely a fent említett problémákat okozza.

A behozatal visszaszorítására és az árak gyors normalizálására égetően szükség lenne, mivel a veszteségek miatt a hazai gazdálkodók termelési kedve csökken és a tojáságazat egyre fenyegetőbb „negatív spirálba” sodródik. Ez pedig számos munkahelyet veszélyeztet, illetve azzal a következménnyel járhat, hogy a magyar tojástermelés drasztikus zsugorodásával önellátottsági szintünk tovább csökken, így egyre kiszolgáltatottabbá válunk a nemzetközi tojáspiaci viszonyoknak.