Ezért is jár a pénz?

Valós események késztettek az írásra, és ahogy a környékünkön beszélgetek másokkal, egyre inkább látom: az én ügyem nem egyedi eset. Jó földek vannak erre, a Tiszántúl keleti részén, a mi kis városunk, Berettyóújfalu határában is. Sajnos akad olyan gazdálkodó – földbérlő –, aki egyáltalán nem tartja be azt a szabályt, hogy a földet a jó gazda gondosságával kell művelnie. Évek óta nem végzi el a szükséges talajművelést és növényápolást, ráadásul késve és kevesebbet fizet a bérbeadónak a neki járó földbérleti díjnál. Úgy gondolom, jogtalanul veszi fel az állami föld alapú támogatásokat, mert a földet nem műveli, nincs költsége, s bár a terményből nincs jövedelme sem, a támogatásból vígan megél. A tulajdonos pedig, látva a siralmas állapotokat, hiába kéri vissza a földjét, nem kapja meg, mert a bérlőnek szüksége van az így befolyó pénzekre.

Hogyan teheti meg valaki, hogy a bérelt földön több éve nem végzi el a szükséges, alapvető munkákat, s emiatt tönkremegy a talaj? Miért nincs ennek semmi következménye, ahogy annak sem, hogy ezzel másoknak is árt, és lejáratja a többi, becsületes bérlőt? Az egyik ilyen illetőt a múlt év júniusában felszólította a földhivatal az el nem végzett munkák pótlására. Augusztusban ez megismétlődött. Ez idő alatt a jó adottságú és termőképességű, 25 aranykoronás fekete föld elgazosodott – a szomszédos gazdálkodók kárára is, hiszen ők hiába gyomirtóztak, a hanyag szomszéd területéről a gyommagokat a szél hozzájuk is átvitte. Novemberben a hivatali megbízott által tartott szemlén azt lehetett látni – s erről fényképek is készültek –, hogy a gyomok tovább erősödtek, a kultúrnövények kárára. A földmunka abból állt, hogy emberünk a gazos, gyomos területre, a földfelszínre elszórta a vetőmagot, a búza ittott, foltokban kikelt, s próbált életben maradni a gyomok között.

Idáig jutottunk. Ma az ügyeskedők munka nélkül hektáronként jelentős összegekhez juthatnak, a tulajdonos viszont, míg a bérleti idő le nem telik, semmiképp sem kaphatja vissza a földjét. Hiába a földhivatali felszólítás, a hivatalos helyszíni szemle a földhivatal részéről, az agrárkamara és a falugazdász felszólítása, és úgy látszik, hogy még a per is hiába – mely öt éve tart.

Mindennek semmi eredménye nincs, hiszen a bíróság szerint is „a joggyakorlat alapján a bérlőt támogatni kell”, aki ezzel visszaélve vígan él a földalapú támogatásból.

Ez lenne a cél? – kérdezem. És meddig marad így, mi lesz ezután? Szüleink, nagyszüleink „a szocializmus nevében” sok mindent megéltek: államosítást, kuláküldözést, az 56 utáni megtorlásokat, a téeszesítést. Most, hogy immár ránk köszöntött a „szabadság”, azt kell látnunk, hogy a földdel, amit idős korunk miatt már nem tudunk művelni, így bánik egy bérlő? Nincs jog, amely gátat vetne ennek a gátlástalan, a földet is tönkretevő haszonszerzésnek?

Érdekelne a jóérzésű bérlők s minden gazdálkodó ember véleménye: mit tehetünk ez ellen, és honnan, miben várhatunk segítséget?

Kérem, írják meg, sokat segíthetnek vele!


(Név és cím a szerkesztőségben)