A Szabad Föld Kertje – Télire megtelt a kamra

Az idei esztendő nagy hidegekkel és fagyokkal kezdődött. Féltünk is egy kicsit a tavasztól, vajon men?- nyire sínylették meg fáink-bokraink, szőlőnk a telet? Márciusra kiderült, hogy kifagyott néhány fűszernövény – a rozmaring, a menták, a majoránna –, továbbá a fügecsemeték egy része, s károsodott néhány dísznövény is, mint például a mirtuszlonc.

Aztán a fügék egy része tőből újrahajtott, miként a mirtuszlonc is, pótoltuk a fűszernövénytöveket. Szerencsére a gyümölcsfáink és az egészségesen érett szőlővesszők jól bírták a telet.

A kora tavasz jókor jött, sikerült mindent idejében elveteményezni.

A talajmunkákat ütemeztük: a tél során felgyülemlett sertés- és baromfitrágyával minden olyan ágyásban pótoltuk a talajerőt, ahol a növénynek szüksége volt friss trágyára. Sikerült a házunk ablakaiban kellő időben felnevelni a palántanövényeinket is. Néhány kivételtől eltekintve kikeltek a tavaly fogott és a vásárolt magok is. Az április elején a fóliasátrunkba került ládáknál kisebb baj ütött be. A párában a kis jelölőpálcikákról leoldódott a felirat, így több esetben csak sejtettük, hogy az melyik palánta, paprika- vagy paradicsomfajta.

Persze néhány hét elteltével erre is fény derült, mert méretük, levélformájuk és a színük árulkodott,de csak a végén, a termésneveléskor tudtuk meg igazán, melyik fajta melyik sorba került. De nem is ez volt az igazi gond. Csak későn azonosítottuk azt a kártevőt, amelyik a fóliában az idén tarolt. Minden évben az új esetből okul a kertész, így az idén az atkák kártételét kellett megtanulnunk.

A károsítás nagyjából három héttel vetette vissza a palánták többségének fejlődését, főleg a paprikákét.
 
Emiatt viszonylag fejletlen tövek kerültek a szabadföldbe, s hónapos késéssel csak a nyár közepétől kaptunk tőlük termést. Így itt körülbelül 10 kilóval kisebb hozamot nyertünk a szokásoshoz képest. A paradicsomokkal, padlizsánokkal, káposztafélékkel és kabakosokkal ilyen gondunk nem akadt, ezek mind gyönyörűen, az elvártaknak megfelelően fejlődtek. A molytetű, a poloskák és a lepkehernyók miatti károkat előre bekalkuláltuk, mivel ezek ellen csak erős vegyszerezéssel lehet védekezni – a folyamatosan rajzó és betelepülő poloskák ellen még így sem –, ezt meg nem akartuk. Tehát – ahogyan már évek óta – eleve annyi tövet  ültettünk, hogy a java is elég legyen a családnak a szezonban.

Nem panaszkodhatunk: 90 tő nyári és késői karalábénk termett, a 20 tő káposztából csak a felét tették tönkre idővel a károsítók, de azokat is feletettük állatainkkal. A másodvetésű brokkoli és kelbimbó még ma is ad termést.

Az előbbiekben említettek ellenére a paprikáink bőven teremtek: nagyjából 30 kilónyit ettünk meg, illetve dolgoztunk fel. Az utolsó termések még mindig szépek: a kamrában, a ládákban folyamatosan érnek, pirosodnak, szerintem még januárra is marad néhány kiló.

A paradicsomokra egy rossz szót nem szólhatunk: nagyjából 150 kilónyi a termés, ebből rengeteg ivólé, lecsó és savanyúság készült.

Az idén először főztünk be zöldparadicsom-lekvárt: javaslom, próbálják ki, meglepő ízeket lehet kihozni belőle.

Júniustól novemberig termett uborkánk. Több fajtát vetettünk, de a legjobban a salátauborka jött be. Ez jó 25-30 centisre is megnövő, kicsit rücskös héjú fajta: ennek nem ártott semmi, míg a fürtösöket rendre elvitte a vírus. Igaz, itt bevált a tavalyi fogás: két-három hetente vetettük és ültettük az uborkákat, így a betegek helyére mindig került fiatal, erős, egészséges. A tökfélék remekeltek: 5 cukkinibokrunkról nagyjából 50 kilónyit szedtünk. Ennyi persze egy családnak sok, de boldogok lettek tőle a kacsáink, disznóink, tyúkjaink is. A három sütőtökbokrunk közepes mennyiséget hozott, úgy 40 kilónyit – nagy részük még a pincében várja, hogy megegyük.

Néhány dolog nem sikerült az idén. Már tudjuk, hogy oda, ahol most volt, hagymát tilos ültetnünk: túl száraz a talaj, az öntözés képtelen pótolni a csapadékhiányt. A hagymafélékre rájárt a rúd: a fokhagyma és a vöröshagymafélék csak annyit teremtek, amit a szezonban elfogyasztottunk, télire nem tudtunk betárolni.

Az utóbbi évek slágere, a póré sem jött be: alig kelt ki a mag, a palánták egy része elhalt, így csak 5-6 tövet neveltünk. Igaz, azok most is szépen virítanak, téli frissességet adnak a családnak.

A babfélék remekeltek, nem lehet elrontani: egyrészt szinte soha nem támadja meg semmi, s ha mégis, akkor az elején, 2-5 leveles állapotban egy sima rezes permetezéssel megállítható a kórságok többsége.

A gyökérzöldségek egytől egyig jól teremtek, még a mumus petrezselyem is szépen hozott volna, ha kiegyelem. Eddig ugyanis hiába tettem: inkább a levele miatt használtuk, mert mindig vékonyka maradt a gyökér. No, jövőre kiegyelem, hátha…