A Szabad Föld Kertje – Van, ami nem éri meg

Tavaly sikerekkel és kudarcokkal vegyesen zártunk, s mindkettő – most így, utólag nézve már elmondhatjuk – meghatározta az idei teljesítményünket is. A siker elsősorban a vemhesen új évet ünneplő kecskénkre és kocánkra vonatkozik, nem feledkezve meg a tyúk- és kacsaállományunkról sem. A nyulakat viszont sajnos le kellett vágni egytől egyig, mert közöttük fertőző betegség ütötte fel a fejét. Így az idén – bár olvasóinknak és magamnak is sokszor ígértem – nem került sor a pótlásukra. Nem tartottunk húscsirkéket sem – igaz, talán kárpótol minket az a több mint 40 kacsa, melyeket folyamatosan vágunk. Szépen produkáltak, hiszen 6-7 fészekaljat keltettek ki.

Szinte csak a napos állatok 3-4 hétig tartó indító és nevelő tápja jelentette azt a pluszköltséget, amivel számolni kell, de ezek a néma récék a kukoricán és egy kis vegyes darán kívül alig igényelnek mást, mint gyomot. Az pedig bőven terem a kertünkben, mert csak ott kapálunk, ahol nagyon muszáj, egyébként hagyjuk annyira megnőni a gazt, hogy érdemes legyen kézzel kitépni, vagy ahol lehet, sarlózni, kaszálni. Így egész évben rendelkezésre áll a minden jószágnak fontos zöldtakarmány.

A háromszorosára növeltük a lucernás területet is, így szinte egész évben volt kaszálni való: kecske, disznó, tyúk, kacsa egyformán szívesen fogyasztja ezt a fehérjében és rostban gazdag eledelt. De eléjük került az összes zöldségnövény selejtje, mellékterméke, szára, levele stb. is, miként a hullott, férges, netán kissé rothadt gyümölcs, a száraz kenyér, a tojáshéj, a megsavanyodott túró úgyszintén. (Közbevetőleg: a mi famíliánkra nem vonatkozik az a szomorú adat, miszerint évente egy-egy magyar sok tíz kiló élelmiszert dob ki a kukába…) S a tavaly kiöregedett és levágott fürjeinket sem pótoltam az idén. Ez a munka és a nyúlistálló benépesítése is 2018-ra vár.

Ahogyan mentünk bele az évbe, a szaporulatból megtelt a tavaly épített sertésólunk. Még február elején született az első alom, aztán a nyár közepén a második. Így ma 8 hízónk gyarapodik a koca és a kan mellett. Rájuk alapozzuk az év végét és az egész jövő évet: több mázsa húst, sonkát, szalonnát, kolbászt adhatnak, s nem mellesleg rendre összegyűjthetik a családot az ölések-torok alkalmával. Tavasszal a kecskénk két gödölyét hozott világra és nevelt jó anyaként. Kora ősszel lett vége az idillnek, amikor levágtuk a két növendéket, egyenként úgy 20-25 kilósan. Tartásuk nem került pénzbe, csak kaszálni kellett a füvet és a gyomot számukra, ráadásul minden lemetszett ág  eléjük jutott, azt is hasznosították, míg a megmaradt, lerágott gally ment a cserépkályhánkba.

Ha számot kell vetni állattartásunkkal, akkor a matek nagyjából úgy jön ki, mint az agráriumban: a növények bőven termelnek profitot, de a sok munkával járó jószágtartás nem vagy alig. Állataink közül a tyúkjaink előtt kell kalapot emelni: a napi 15–18 forintnyi takarmányból – plusz a feletetett kerti hulladék – csaknem naponta produkálnak egy ma 60, az év első felében 45 forintért megvehető tojást. Tyúkjaink átlagosan 60-70%-os arányban tojnak, vagyis rentábilis a tartásuk. Kacsáink tartása is nyereséges, ebben az évben körülbelül 70-80 kilónyi húsra számíthatunk tőlük.

No, de a disznók! Eleve, aki csak azért tart kant és kocát, hogy legyen saját malaca, amit felnevelhet és levághat, ne számolja, mennyibe kerül egy kiló hús, mert biztosan ráfizetett a bolti árakhoz képest! Csakhogy a mi fajtánk különleges: eleve tudtuk, hogy nem nő gyorsan, sem nagyra. Bejött: 10 hónapos hízónk nagyjából 110-120 kilós. Viszont biztos, hogy nem vizes a húsa, mint azoknak a fajtáknak, amelyek 5-6 hónap alatt érik el ugyanezt a tömeget. Jórészt kukoricát, vegyes darát etetünk és sok zöldet, gyümölcsöt, takarmányrépát stb. Azt is tudtuk, hogy szívós, ellenálló fajta. Ez is bejött: malacainkat baj nélkül felnevelte a koca. Antibiotikumot, más egyebet nem kaptak, csak a születésük utáni első héten a vaspótló pasztát. A herélés traumáját is úgy vészelték át a kis ártányok, mintha mi sem történt volna.

S hogy a lényeg, azaz a hús minősége milyen lesz, arra egy lapszámmal később tudunk választ adni: első disznóölésünk után.