Csúcson az agrárhitelezés

A fenti összegből az egyéni gazdaságokra 310, a társas agrárcégekre 330, az élelmiszeriparra pedig 446 milliárd forint jut. A jelentős növekedés legalább kétharmada az agráriumba ment, holott a teljesítménye nem nőtt ilyen mértékben. Többen is állítják, hogy ritka szerencsés a csillagok állása: a gazdálkodók hitelfelvételi kedve és a bankok hitelezési hajlandósága talán még soha nem volt olyan nagy, mint mostanában – s mindkét feltételt az uniós támogatás támasztja alá. Évente 500-600 milliárd forintnyi összeg áramlik az agrárgazdaságba, nagy része szinte biztosan kiszámítható módon érkezik a gazdálkodók számlájára. Már 2005 óta – vagyis bő egy évtizede – az egyes termelők bevétele jól kalkulálható, amit igencsak preferálnak a bankok. Betéteseik védelme az elsődleges, így a kis kockázatú hitelezést kedvelik a leginkább. Ha erre még az állam is rásegít, akkor jön létre a kedvező csillagzat. Akinek van pénze, könnyen vehet fel hozzá hitelt, főként, ha ehhez még kapcsolódik valamennyi állami garanciavállalás, kamattámogatás is. 

Ezek után senki ne csodálkozzon, hogy tavaly a kormány által favorizált egyéni gazdaságok 20%-kal, 310 milliárd forintra növelték a hitelállományukat. Ennél lényegesen kisebb arányban bővült a nagyobb üzemek, társas vállalkozások kölcsönállománya: a 7%-os növekmény mellett érték el az összesen 330 milliárdot. A mezőgazdasághoz szervesen kötődő élelmiszeripar hitelezése a két „agrárszegmens” közé helyezhető: tavaly 14%-os növekmény mellett a feldolgozók összes kölcsöne 446 milliárd forintra emelkedett, így az ágazat jelenleg összesen 1100 milliárd forint adósság mellett működik. Őrült összeg, de az utóbbi években – és most is – kicsi a bukott hitelek aránya, vagyis az ágazat szereplői pontosan fizetik a tartozásukat.