Legek cukornövénye

Termőterülete csökkenő arányt mutat, mert noha a világ cukortermelése növekszik, ezt az igényt mindinkább a cukornád és a gabonából előállított izocukor (fruktóz) elégíti ki.

Ősi formája, a leveles répa négyezer éve ismert, az írásos emlékek szerint már Mezopotámiában termesztették, kezdetben főzeléknek való leveléért, később az édes gyökeréért. Európának mégis a legfiatalabb kultúrnövénye, minthogy nemesítése a napóleoni háborúk idején vette kezdetét. Az első magokat Tessedik Sámuel hozta hazánkba Németországból (1790 körül), ahol burgundi répaként ismerték. A cukorrépa kétéves növény, első évben termi az értékes répatestet, a másodikban magszárat hoz és magot érlel. A répatest átlagosan 76 százalék vizet, 17 százalék étkezési cukrot (szacharózt), továbbá rostot és nem cukorszerű szerves anyagokat tartalmaz. A fajtanemesítés iránya napjainkban a mind nagyobb cukortartalom mellett a betegséggel szembeni ellenállóságra irányul. (Amíg az egykori burgundi répából 4 kiló cukor volt kinyerhető mázsánként, addig a mai fajtákból 13-16.) Termesztése a szaktudás próbája, sokan az igényessége miatt a legek növényeként emlegetik.

A mély termőrétegű, semleges kémhatású talaj az ideális földje. Kényes az előveteményre is, mivel tetemes mennyiségű tápanyagot és vizet vesz ki a talajból. Előveteménynek a korán lekerülő kalászosok a legjobbak. A számos kórokozóra tekintettel fontos, hogy 4 évig ne termesszék ugyanabban a táblában. A  termést géppel szedik és rakják prizmába a tábla szélén, ahonnan teherautók szállítják a cukorgyárba.

FOTÓ: FORTEPAN/MAGYAR RENDŐR