Keleten is árvereztek

Az árverezés során Hajdú-Bihar megyében valamivel több, mint 12 100 hektár került magántulajdonba. E földterületet 263 nyertes árverező szerezte meg. A nyertesek átlagosan 61 hektár birtokosai lehettek. Átlagosan. Mert a földek mintegy 70%-át, 8400 hektárt 65 nyertes révén 24 érdekeltség szerezte meg. Ezek közül is a legnagyobb a Tedej agrárholding, amelyhez 15 nyertes kapcsolódik ilyen-olyan – vezető, üzlettárs, rokon – módon. Így szerzett ez az egyetlen cégcsoport összesen 2683 hektárnyi földet. Ezekért hatmilliárd forint feletti összeget fizettek ki. Persze, hogy az érdekeltség az árverések háromnegyede során a kikiáltási áron jutott a földhöz, hiszen a valódi családi gazdák ekkora összegek közelébe sem tudtak szagolni.

A megyében egyébként is a földek tekintélyes részét akkora tagokban hirdették meg, amelyek értéke egyenként is több százmillió forint, ezt pedig a mezőgazdaságból élő család általában nem tudja megfizetni. Így fordulhatott elő, hogy Hajdú-Bihar megyében a földek kétharmada kikiáltási áron kelt el, hektárja átlagosan 2,1 millió forintért. Ez még mindig a töredéke az európai földáraknak. Ha a kötelezettségszegési eljárás nyomán Magyarország megnyitja a földpiacait, a földek új birtokosai a mostani vételár sokszorosáért adhatnak majd túl rajtuk.

Visszatérve a földek nagyságára: a másik oldalon ott vannak a kis területek tulajdonosai, akik a 123 érdekeltségbe tartozók, a nyertesek csaknem 62 százalékát teszik ki. Ők azonban a területek mindössze 8%-át tudták megvásárolni, összességében ezer hektár körüli nagyságban. Vagyis egyetlen érdekeltség csaknem háromszor akkora területet szerzett meg, mint az összes vásárlónak több mint a fele!

Sok esetben az a sokat hangoztatott szlogen sem felel meg a valóságnak, amely szerint a helyben lakó gazdáké lett a föld. Ezzel szemben a valóság az, hogy a sikeresen árverezők 57 százaléka, vagyis a többsége nem ott lakik, ahol földet vásárolt. De a helyben élők egy része sem él valójában azon a településen, ahol földbirtokos lett, hiszen csupán a cége van oda bejegyezve. Ráadásul a jogszabály azt is helyben élőnek tekinti, aki más településen lakik – húsz kilométeren belül. De a valóságban még ez sem érvényesül, ugyanis 52 nyertes ennél is messzebb lakik. Legmesszebbről, az Ebestől 71 kilométerre fekvő Békés megyei Kertészszigetről árvereztek sikeresen Hajdú-Biharban. És az sem zavarta az árverezést lebonyolítókat, hogy akad olyan cím, amelyen üres telek vagy éppen erdő található.

A települések népességmegtartó ereje miatt különösen aggályos, hogy nagyon sok esetben nem helyi gazda tulajdona lett a határ. Tizenkét olyan település is van a megyében, ahol helyi gazda egyhektárnyi földet sem szerzett meg. Az abszolút vesztes települések élén Folyás áll, amelynek határából csaknem 500 hektárt vittek el idegenek. De szembetűnő Újszentmargita esete is, ahol 2000 hektárnyi földet vásárolhatott más településen lakó árufuvarozó nagyvállalkozó éppen úgy, mint üzletkötő, kereskedő, játékgyártó vagy pszichológus. Amúgy is nehéz elképzelni, miként érvényesül az „azé legyen a föld, aki megműveli” program, ha a megyében csakúgy nyerhetett földet informatikus és reklámügynök, mint pék vagy egészségügyi gázmester, vendéglátós, ügyvéd, orvos, könyvelő. Még talányosabb, miként fogja művelni a földjét az a hölgy, aki idősek otthonába van bejelentve. S vajon traktorra ül-e az a 90 év feletti édesanya, aki 210 hektár boldog tulajdonosa lett? FOTÓ: KOMKA PÉTER, MTI