Egyedi ültetvény – különleges forma

Jó víz, árpa és komló – ezek a remek sör alapvető kellékei. (Persze az erjesztés, a gyártás milyensége sem közömbös.)

Ebben az időszakban a komlóra irányul a figyelem, ami hatalmas lendülettel növekszik: hajtásai fél méterrel is gyarapodhatnak hetente. A gondot – és egyben munkalehetőséget sokak számára – a tövekből sugár irányban tarackszerűen előtörő rabló hajtások jelentik, amiktől meg kell szabadítani az ültetvényt.

Ez igen sok munkáskezet igényel, s már hír érkezett a nagy komlótermesztő Németországból, hogy a munkára nincs elég jelentkező. Csak remélhetjük, hogy hazánkban nem okoz gondot az elvégzése, annál is inkább, mivel az utóbbi években adott pénzügyi támogatásoknak köszönhetően számottevő új telepítés létesült.

A 7-8 méteres oszlopokból álló komlóültetvény aligha téveszthető össze mással. Ezekre, illetve az oszlopok között kifeszített huzalokra kúszik föl az évelő, lágyszárú, kétlaki növény. És növekszik nagy erővel, miközben buján képezi a már emlegetett rabló hajtásait.

Csak a nőivarú komlót termesztik, a hímvirágú példányoktól óvják az ültetvényt, mert ha a termés megtermékenyül, magot hoz, ami pedig kellemetlen mellékízt ad a sörnek.

Így magtalan lesz a termés, azaz a komlótoboz, ami a nyár végére zölden éretté válik, és akkor szedik, amikor összenyomva finoman recsegő hangot ad.

A toboz mirigyszőreiben termelődnek azok a keserű ízű, étvágygerjesztő hatású vegyületek, melyek részévé lesznek a sörnek, és egyben tartósító hatásúak is.

A komló egyébként gyógyszer-alapanyag is, drogja az emésztést serkenti. A szárított tobozból készült tea részint idegnyugtató, részint a máj- és epebajok hatásos ellenszere.