Jön a fagy?

Bolond az időjárás, mint amilyen az utóbbi években volt: decemberben, január nagyobbik felében nincs hideg. A növények egy része a kertben lassan kezd ébredni, még néhány ilyen hét, és mélynyugalmi állapotuk véget ér.

Az egyes fajok – és most csak a gyümölcsfákról beszélek – e téren eltérő igényűek. Egyesek rövidebb hőmérsékleti összeg után lépnek ki „alvó” állapotukból, másoknak ehhez jóval több kell. Ez a hőhatás bizonyos téli hőmérsékleti értékek feletti hőfokok összegét jelenti.

A legkorábban rügyező, virágzó fáink számára sokkal kisebb hőösszeg kell, a késői virágzásúaknak több. Az első körbe tartozik például a kajszi, a mandula vagy a kökény, a bodza. Ezek közül az utóbbi csak hajtás- és levélrügyeit­ bontja ki, virágzása már nyáron történik, a bodzát nem is kell most féltenünk – de a többi fánkat igen.

Túl enyhe a tél, túl sok a meleg. Nem a mínusz 10 Celsius-fok alatti hidegre vágyik ilyenkor a kertész, hanem a hajnali fagy körüli hőmérsékletre, ami nem kúszik napközben 5-6 fok fölé. Ez tartaná meg elég ideig a mélynyugalmi állapotot.

A kö­vetkező hetekben dől el minden: ha ilyen idő köszönt ránk február végéig, akkor a túl korai virágzástól nem kell tartani. Viszont ha nem, akkor megint imádkozhatunk, hogy a korábbi virágzás idején ne jöjjön fagy. Márpedig szokott!

A kajszi bimbója kibírja a mínusz 5-6 fokot. A virágzáskor nem lesz nagy kárunk, ha csak mínusz 1-2 fok van. Viszont ha már termékenyült a virág, netán 4-7 napos a terméskezdemény, akkor a mínusz 1 fok is károsítja azt.

Ez történt tavaly – azzal a megjegyzéssel, hogy akkor márciusban-áprilisban minden héten jött egy-két keményebb fagy, ami szinte az összes gyümölcsfajtát károsította. (E sorok írója már most kezdi összeszedni a háznál fellelhető fóliákat, ponyvákat, léceket: ha kell, sátrakat épít a vi­rágzó és faggyal veszélyeztetett fák fölé.)

Az idén csak reménykedhetünk, hogy mindez nem ismétlődik meg. Az eddigi meleg tél ugyanis újból félelemmel tölti el a kertészek szívét.