Árrobbanás a sertéspiacon

Két év böjt után ismét jobb napokat élhetnek meg a sertéstartók. Pontosabban: talán elérték azt az árszintet, amelyen már nem veszteséget termelnek. A gabona- és energiaárak, a munkabérek növekedése eddig kilónként 40-50 forintos veszteséget okozott. Sokan fel is hagytak a tartással. Most az 570-590 forintos átvételi ár ezt a hónapokon át tartó jövedelem-kiesést kezdi ellensúlyozni.

Nagy kérdés, meddig tart ez a piaci fázis? A németekre kell figyelni, Európa ezen a felén is az ő áraik alapján szabják meg a helyi tarifát. Nálunk néhány hete felfelé ívelő szakasz jelentkezett, amikor a malac-, illetve a hízóár is elindult felfelé. Nálunk – a lapzártánkkor elérhető utolsó hivatalos adat szerint – a 13. héten az összes levágott sertés átlagos átvételi ára elérte az 585 forintot, a legjobb minőségért pedig már 592-t adtak a vágóhidak. Ez az egy évvel korábbi szinthez képest több mint 33 százalékos növekedést jelent. A drágulás az ólakban nagyjából az év 9. hetében indult: akkoriban az országos átlagár 402 forint volt, pedig a 8. héten alig lépte át a 370-es szintet.

Nem tudni, hogy az említett felvásárlók, illetve vágóhidak meddig bírják ezt a nyomást: az alapanyagért drasztikusan többet fizetnek, míg a kereskedők ezt még nem vették át. A boltokban ugyan tapasztalható drágulás, de nem azt a 30–45 százalékot látjuk, mint ami az élő sertés felvásárlási árában tapasztalható.

Ha a vágóhídi, húsfeldolgozói költségnövekedést befogadják a kereskedők, akkor a fogyasztóknak fel kell készülniük arra, hogy nem 1500-1700, hanem vélhetően 2000 forintot kell adni egy kiló lapockáért. Más tőkehúsoknál is hasonló lesz a változás, miként a húskészítményeknél is meg kell jelennie a drágább hízó hatásának.

Bizonytalan, hogy ilyen hazai alapanyagárak mellett meddig tartható a számos bolthálózat által tett vállalás, miszerint csak magyar sertéshúst értékesít. Sok importforrás ugyanis valószínűleg sokkal olcsóbb, mint a hazai. Ha csak egy-két hónapra is, de biztos, hogy sokan felpörgetik majd a behozatalt.