Az évek óta kertészkedő ember valahogy megérzi a bajt. Ahogy az idén február közepén is történt: e sorok írója azon elmélkedett, hogy csak félni lehet attól, hogy márciusig az időjárás-előrejelzés még fagyot sem nagyon említett. És valóban, a félelem beigazolódott: egész tavasszal – már-már unalomig ismételve – arról szóltak a Szabad Föld Kertje beszámolói, hogy megint fagyott, megint fagyott, megint fagyott.

Öröm is volt, gond is volt

Pedig már a mag a talajban volt, s bizony kétnaponta kellett bőségesen locsolni, hogy kikeljen, majd megmaradjon a borsó-, a saláta-, a sárgarépa-, a vöröshagyma-palánta. És ez sem segített mindenen: olyan év még nem volt, hogy nem termett a borsó, nem kelt ki a petrezselyem. Az idén megtörtént, ahogyan az is, hogy a várt 50-60 kilónyi szilva helyett csupán 5-6 kilót szedtünk, egy szem meggy, kajszi sem volt, és csak néhány tucat cseresznye érett.

Az alma szépen kötött, de később a darazsak, poloskák bántották, miként a korai körtét is. A másfél mázsa alma helyett így csak 30-40 kilónyit tároltunk el, a téli körte viszont sikerült, mert a három- és ötéves fák összesen 35-40 kilónyit teremtek.

A magyarázat egyszerű: a kajszitól az alma- és körtevirágzásig bezárólag hetente hét hullámban érkezett hajnali, éjszakai fagy. Emiatt aztán az egy időben virágzó fajoknál a termés csaknem egésze kiesett. S ebben a helyzetben bejött a kertünkben alkalmazott megoldás: fajtasorokat kell egy-egy gyümölcsfajból telepíteni. Az őszibarack példája mutatja ennek az előnyét: az idén a korai érésű fajtákból – Mariska – alig termett 4-5 kiló, míg a közép- és késői érésűek összesen 60 kilót adtak.

A gond az, hogy az utóbbi évekhez hasonlóan a poloskaszívogatások helyén a termés felénél félérett állapotban fertőzött a gyümölcsrothasztó monília. Így is került folyamatosan friss gyümölcs a konyhára, és rengeteg befőttet – pótlandó a meggy, cseresznye, kajszi hiányát – tettünk el. Pálinkára azonban már nem futotta…

A bogyósok nagy részét sikerült megmenteni, valahogy a kora nyár még nem hozott annyi poloskát, mint egy éve, amikor szinte alig lehetett ribizlit, jostát, egrest, málnát, szedret, málnaszedret, mézalmácskát szedni. Az idén az eperrel együtt ezekből nagyjából 10-12 kiló termett. Lett belőle szörp, lekvár és fagyasztott gyümölcs.

A már említett zöldségbajokon kívül az egyébként igen jól sikerült palántanevelésünkből származó 8-10-féle paradicsom és a legalább negyvenféle paprika a nyár elejei hideg, csapadékos időjárást sínylette meg. Alig fejlődött a növény, vontatottan érett a termés. Igazából csaknem egy hónapnyi késedelemmel kezdtek teremni – igaz, a hosszú ideig tartó fagymentes őszön e lemaradást részben sikerült pótolni, hiszen még októberben is szedhettünk több kiló friss paprikát, paradicsomot, padlizsánt, uborkát, cukkinit.

Érdekes, hogy a szintén melegkedvelő babfélék többsége jól bírta a fenti körülményeket. Igaz, az első, júniusi vetésből talán, ha kétlevesnyi bab jött össze, de utána minden jól mert. Zöldbabból – a méteres kínai babbal együtt – termett úgy 15 kiló, fejtett babból 6 kiló, száraz babból 4 kilónyi.

A paradicsommal megjártuk: a késői érés mellé bekaptunk egy ronda gombás fertőzést, így a tövek jó korán elhaltak. Az idén a megszokott 1-1,5 mázsa paradicsom helyett alig 50 kiló termett. Csodát művelt a padlizsán, amiből 20 kilót szüreteltünk, viszont a krumplihozam csak 70-80 kiló volt a szokásos 120-150 helyett. A cukkini, uborka, sütőtök, spárgatök összesen másfél mázsát adott – egy részét mi ettük meg, de jutott belőle az állatainknak is.

Paprikából – melynek jó része csili volt – legalább 40-50 kilót gyűjtöttünk, savanyítottunk, szárítottunk folyamatosan. Karalábéból ötven kilót hozott a kert, ebből még vagy húsz a pincében vár, hogy a konyhába kerülhessen.

Hozzászólások

Kövess minket a legfrissebb sportos trendekért és inspirációkért a Facebookon is.