Lázadó falfirkászok

Az első ihletett mű és ötlet egy Taki nevű görög srácé, állítólag vele kezdődött minden, New Yorkban. A fiú a 183. utcában lakott, ahol a házakat "Taki 183-as" feliratokkal pingálta tele. Pontosabban lefújta festékszóróval, így jelölte meg felségterülete határait az egymással harcoló ifjú bűnbandák mintájára. Taki óhaja, hogy a világ tudomást vegyen a létezéséről, idővel világszerte mániákus, gyógyíthatatlan szenvedéllyé terebélyesedett. A drogélvezet önpusztítás, a graffiti viszont, vallják hívei, az emelkedett lelkületű fiatalok önkifejezési mozgalma. Így is lehet becézni.

{p} És lehet csepülni, mert a bősz éjszakai munkálkodás vandalizmus, egyértelmű károkozás a közterületekért felelős hatóságok, a városvédő szervezetek, magán- és társasházak tulajdonosai, a tömegközlekedési vállalatok (a lefújt vagonok miatt leginkább érintett MÁV) szakemberei szerint. Maradjunk tehát annyiban, hogy akinek egyszer is lepingálták a házát, annak nem repes a szíve a falfirkák láttán.  - Nem lehet megrendelésre fújni! - jelenti ki Zsolt, akinek a fiókja dugig van elnagyolt ceruzavázlatokkal, apró részletességgel kidolgozott rajzokkal, az internetről "lekapott" fotókkal. Az atlétatermetű, szemüveges, tüskére nyírt hajú fiú, túl az érettségin, a közgazdasági egyetemre jelentkezett. Szíve szerint a képzőművészetire ment volna, de azt mondja, esélye sincs rá, hogy bejusson a "belterjes fővárosi művészcsemeték" közé. Zsolt szülei egyébként kisvárosának közismert vállalkozói, köztiszteletben álló polgárai, akiknek valószínűleg roppant kínos volna szembesülni a ténynyel, hogy egyetlen fiuk a "proligyerekeknek" tulajdonított "betegségben" szenved: éjjelente szorgalmasan fújja színpompás, gondosan kidolgozott kompozícióit a házfalakra.

{p} - Nem érdekelnek a felajánlott "szabad felületek". Kész röhej! Kijelölik nekem, hogy hol fessek? Mégis, mit gondolnak rólunk? Papírgyűjtő kisdobosok vagyunk, akik még osztályzatot is kapnak, amikor kihirdetik a verseny végeredményét? Zsolt egy vékony kis könyvet olyan óvatos és meghittséget sugárzó mozdulattal húz elő az egyik fiókból, mint régészeti ásatásokon teszik a kincset érő leletre bukkanók. A füzetnyi könyvecskét 1994-ben adták ki Falra írni muszáj címmel, a nyilvános vécék falára írt "jópofa" mondások szerény gyűjteménye a graffiti amerikai őskorából. Például: "Ma kezdődik életed hátralévő része." "Mi vagyunk azok, akiktől óvtak a szüleink!" "Készek vagyunk bármire, de nem vagyunk jók semmire?".Nekem idejétmúltnak tűnnek ezek az aranyköpések, a hippikorszak lázadó, békeharcos virággyerekei jutnak róluk eszembe. Lehet rajtuk nosztalgiázni, de a mai kőkemény világ nem róluk szól, hanem az öltönyös-nyakkendős, kosztümös-harisnyás, tetőtől talpig fegyelmezett fiatalokról. Ezt mondom is Zsoltnak, aki felhúzza a szemöldökét, nem ért velem egyet. - A világ mindig arról szól - érvel -, amit mi akarunk. A jövő mi vagyunk, és mi készek vagyunk bármire.

{p} A falra írásnak jövője is van, hiába próbálkoznak a megsemmisítésével. Lemoshatják, felülírhatják a firkát, mégis ott van mindenütt most is. A választások idején a pártok kifejezetten egymás ellen uszították a falfirkáló bandákat, állítólag szép summákat fizettek (volna) érte, hogy felülírassák velük politikai ellenfeleik plakátjait. De a festékszórós csapatokat nem nagyon sikerült befolyásolniuk, mert számukra az alkotás egyenlő a szabadsággal.  Aprócska szeplő akad azért a szép orcán. Ennek a "szabadságnak" ugyanis borsos ára van, amit többek között mi, akik ámulunk és bámulunk a művek láttán, a zsebünkből adóforintok formájában fizetünk meg. Mármint a nemkívánatos remekművek eltüntetését, és gyakorlatilag minden nem "kijelölt" helyen elszórt alkotás annak számít. A fővárosban évente tetemes összegeket költenek arra, hogy megtisztítsák tőlük a közintézményeket. A lemosás egyébként mindenkor az ingatlantulajdonos(ok) kötelessége. Nem véletlen, hogy a társasházas övezetekben nyugati mintára egyre gyakoribbak az éjszakai önkéntes őrjáratok a flakonbrigádok ellen, akik igencsak húzós összeget hasíthatnak ki a közös költségből egy ismételt festés miatt.

{p} Arra viszont szerencsére még nem akadt hazai példa, mint ami Amerikában már megtörtént, hogy a felbőszült háztulajdonos egyszerűen lepuffantotta az ihlettől elvakultan dolgozó firkászt. A védekezés szelíd, de méregdrága, ezért nálunk még kevés helyen alkalmazott módja a felületek műgyantás lefedése (a műgyantán ugyanis nem fog a festés). A MÁV pedig úgyszólván tehetetlen. Reménytelen hadműveletük javarészt abból áll, hogy ők is egyre többet fizetnek a messzi távolba szóló "üzenetek" eltávolítására. Szakértő elemzők szerint néha teljesen érthetetlenek ezek a kusza körökből, nyilakból, miegyebekből álló alakzatok, és a jelhagyáson kívül az égadta világon semmilyen más jelentésük nincs; különben sem kell mindenben a mögöttes tartalmat keresni. Ez valóban nem kötelező - egészen addig, amíg ki nem szúrják a szemünket az egyértelműen negatív tartalmú, rasszizmust hirdető horogkeresztek és Dávid-csillagok, a bandafilozófiák világról alkotott véleményének otromba megnyilvánulásai.

{p} A huszonegy éves Lajos nem a szavak embere, szűkszavú válaszaiból azonban kitűnik, szerénytelennek sem nevezhető. Nem magányos farkas, mint Zsolt, éjszakánként ő a haverjaival jár "fújni", aminek előnye a kollektív alkotás élvezete, hátránya, hogy a haverok időnként egymás felszerelését is szemérmetlenül "megfújják", merthogy a festékszóró és a festékek beszerzése egyre drágább mulatság. Az egymástól lopás korántsem elhanyagolható rést üt a külvilággal szemben mindig keményen összetartó, ám a csatabárdot egymás ellen gyakran kiásó bandák között, akik szeszélyes lélektanuk folytán olykor csak heccből, máskor viszont nagyon is maró gyűlölettől vezérelve felülírják az ellentábor "hitványságait".- A húgyszagú aluljárókat, ahol szakadt toprongyok fetrengenek, azokat utálom! És lángoljanak a színek! Nem szeretem a pasztellt. A barnát, a szürkét sem. Semmit, ami fakó.

{p} Egyszerűen rágerjedek a fosbarna vagonokra! Ha végül lemossák őket, már akkor is megérte!Lajos a tevékenység egyik alapszabályának tartja, hogy semmilyen irat ne terhelje az alkotót, mindig álljon résen a banda mellet egy figyelő őrszem, ha mégis tetten érik őket, "fal" címeket mondanak be, elviselik cuccaik elkobzását vagy azt, hogy a rendőrök "kicsikét megdöngetik" a csapat tagjait, és mehetnek szépen haza.A kiöregedettek helyébe mindig újabbak és újabbak lépnek. És egyre merészebbek! Halálmegvető bátorsággal képesek felmászni a legképtelenebb magasságokba, pályaudvarok homlokzatára, víztározók tetejére, hídlábakra.A jelek szerint a hatóságok és a festékszórós fiatalok nem sietnek egymásnak békejobbot nyújtani.