Petneháza Petneháza ellen

Petneháza átlagos nyírségi falu a Baktalórántháza-Kisvárda közti országút mentén. Akácfasorok, búzatarlók, homokdombok. Kocsma, presszó, templom, iskola, orvosi rendelő - a községháza előtt pedig tüntető tömeg. Fejük fölött kihúzott transzparens: "Igazságot szeretnénk, mondjatok le!"
Az arra járó idegennek fogalma sincs, hogy kik és kiket szólítanak fel lemondásra, a helybeliek azonban természetesen a pontos címzés híján is tudják, hogy a helyi képviselő-testület tagjait illeti a követelés. Jó egy hete tart már a demonstráció, és semmi jele, hogy hamarosan befejeződik.
A hivatal előtti kis tér azonban épp e pillanatban üres, csak egy vándor árus sátra árválkodik a fák alatt. A kereskedő unottan üldögél egy kisszéken, s közömbös arccal mutat át a kövesút másik oldalára.
- Most már ott tüntetnek, közelebb a hivatalhoz - mondja -, de úgy látom, eltűntek. Pedig az imént még ott voltak vagy húszan. Fogalmam sincs, hová lettek ilyen hirtelen.
- Maga tudja, hogy mire megy ki a játék? - próbálunk meg tőle némi információhoz jutni, de csak vállvonogatás a válasz.
- Hagyjanak ki, uraim, engem ebből! Én csak a portékámon  szeretnék túladni. Kérdezzék a helybelieket! A presszóban biztos találnak embert.
Találunk is, de furcsa módon senki sem akar szerepelni az újságban. Csak annyit mondanak el nagy nehezen, hogy az orvosi rendelő miatt tört ki a botrány. Hogy a Titász a fizetetlen számlák miatt nemrég kikapcsolta az áramot. Amit később úgy pontosítanak, hogy nem a rendelőben, hanem az orvos szolgálati lakásában szüntették meg az áramot, mire a doktornő bejelentette, ezek után egy percig se marad a faluban. A doktornő hívei erre akcióba léptek. Meggyőződésük szerint ugyanis a képviselő-testület már hosszú ideje mindent megtett azért, hogy ellehetetlenítse az orvosnő munkáját. Ezért pedig minden képviselőnek, a falu vezetésének felelnie kell. Legjobb, ha szedik a sátorfájukat. Mindnyájan, a lehető legrövidebb időn belül.
- Kinek van igaza? - faggatjuk a presszó, majd később az utca közönségét, de hamar be kell látnunk, mi itt aligha tudjuk meg az igazságot. Mert minden második ember megcáfolja az előtte szólót. Az egyik szerint a képviselő-testület tehet a botrányért, a másik szerint viszont az orvosnő férje uszítja az embereket, mert mániákusan polgármester akar lenni.
- Jönnek mindjárt - biztat végül bennünket egy járókelő, aki nemrég állt meg a községháza előtt, hogy szemrevételezze a tüntetők transzparensét. - Most mentek be a hivatalba, hogy átadják a polgármesternek a követeléseiket.
Nem sokat kell várakoznunk. Pár perc múltán megjelenik egy tizenöt-húsz fős csapat a hivatal lépcsőin, izgatottan tárgyalják a fejleményeket. Aztán elfoglalják helyüket a hivatal előtti téren, s megigazítják az összecsuklani készülő, követelésüket tartalmazó vásznat.
- Sikerrel jártak? - tudakoljuk tőlük, mire többen is azt felelik egymás szavába vágva, majd akkor lesz siker, ha lemond a testület.
Aztán egy magas, energikus fiatalasszony csendre inti őket, s átveszi a szót.
- Több mint ötszázan írták alá a követeléseinket. Ez egy igaz népi kezdeményezés, uram, mert amit ötszáz ember aláír, nem lehet szőnyeg alá söpörni.
{p}
Roskó Éva, az általuk népi kezdeményezésnek nevezett demonstráció egyik fő szervezője szerint kevés az esély a megegyezésre, de ők nem engednek. Tartják magukat a követeléseikhez.
- Mit követel az ötszáz petneházi ember?
- Ötszázhét - pontosítja a számokat két másik tüntető, Stefán Imréné és Kirilla Józsefné, majd megmutatják a tömör, alig pársoros petíciójukat. - Oda is adhatnánk, hogy szó szerint kimásolják, de az aláírások miatt nem tehetjük. Tudják, a személyiségi jogok...
Az ötszázhét aláíró három pontban foglalta össze követeléseiket: 1. a testület mondjon le, mert nem a község érdekeit képviselik, 2. pénzügyi átvilágítást, 3. teremtsenek olyan körülményeket, amelyek lehetővé teszik a doktornő teljes értékű, politikamentes munkáját.
- Mit szólnak azok a petneháziak, akik nem tüntetnek?
- Ó, azt ne tudják meg! Lehordanak bennünket mindenféle bérenceknek. Hogy lejáratjuk a falut, hogy hagyjuk magunkat manipulálni. Pedig minket nem manipulál senki.
- A mi doktornőnk a környék legaranyosabb orvosa - mondják többen is -, nem lehet tőle lehetetlent kérni. Hét éve van itt, az egész falu szereti. De mióta megindult ellene ez a hercehurca, teljesen belebetegedett szegény.
- Mióta tart az ellenségeskedés?
- Egy hónapja - felelik a szervezők, de többen is kiigazítják őket, miszerint hat éve is van már annak, és a szervezők bólintanak. - Az itt a baj, hogy a doktornő férje a képviselő-testület tagja, és nem hagyja szó nélkül a viszszás dolgokat. Csak őrajta nem tudnak ütni, mert egy távoli faluban, Pátrohán fogorvos, a feleségét piszkálják hát. Mert a doktor úr belelát a zavaros pénzügyekbe, s szóvá is teszi őket. Ezért kapcsoltatta ki a hivatal a lakásukban az áramot is. Bosszúból. De azzal nem törődnek, hogy mi lesz a faluval, ha fogja magát a doktornő, és itthagy minket. Mi lesz orvos nélkül velünk?
Ezt tulajdonképpen a tüntetők múlt időben is mondhatták volna, hiszen az orvosnő nemrég levelet küldött a polgármesteri hivatalnak, amelyben bejelenti, hogy el akar költözni Petneházáról, a falu írjon ki pályázatot a megüresedő orvosi állásra.
- Fogalmunk sincs, hogy mit akar a doktornő - fogad bennünket a falu jegyzője, Németh Zoltán -, hiszen ugyanekkor azt is közli, hogy a költözési szándékát bármikor visszavonhatja. Most elvileg szabadságon van, de mi úgy tudjuk, hogy Pátrohára költözött, s már meg is pályázta az ottani háziorvosi állást.
- Valóban nem volt más út, csak az, hogy kikapcsoltassák az orvos házaspár áramát?
- Dehogy mi kapcsoltattuk ki! - tiltakozik, s kapcsolódik hozzá Jene István alpolgármester is. - Az áramszolgáltató egyszerűen megunta, hogy nem fizetik a díjat. Igaz, korábban eléggé zavaros volt annak az épületegyüttesnek a fogyasztásmérése, lehetetlen volt megállapítani, hogy ki mennyit fogyaszt. Mi a tavaszon aztán rendbe tetettük a villanyórákat, azóta tiszta a kép. És azt mondtuk, ki mennyit fogyaszt, annyit is fizessen. De nem a villanyáram itt a kulcs. Azóta vannak itt a gondok, mióta a doktornő férje elvesztette a választásokat. Két éve ő is polgármester akart lenni, de nem sikerült a terve. Azóta sorozatosan jelentgetnek minket.
Elmondásuk szerint az elmúlt két évben tucatnyi vizsgálat folyt a hivatal ellen, vizsgálódott a rendőrség, az ügyészség, az állami számveszőszék, ám komoly hibát egyszer sem találtak. Annak idején feljelentették a polgármestert is, mondván, lefizette a választókat.
- Akit állítólag lefizettem, nem is szerepelt a választói névjegyzékben - mondja Majoros Péter polgármester. - Egyébként is özvegy emberként, három gyermeket nevelve, gondolják, hogy lett volna pénzem voksok vételére? De a vesztesek azóta sem fogadják el a falu döntését. Hetente küldik a feljelentéseiket, s mikor kiderül, hogy tiszták vagyunk, akkor másik vizsgálatot követelnek. És ez így fog menni a következő választásig. A környező falvak nagy derültségére.