Égető gondok Föld-ügyben

Globális felmelegedés, vízhiány, csökkenő energiakészlet, klímaváltozás – sajnos még hosszan sorolhatnánk azokat a veszélyeket, amelyek fenyegetik Földünket, ha gyorsan nem változtatunk szemléletünkön és magatartásunkon. Áder János, a Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány kuratóriumi elnöke 2020 októbere óta már 120 pod­castet, vagyis online beszélgetést készített a téma neves szakértőivel és érintettekkel, ezenkívül rendszeresen tart előadásokat a fiatalok különböző korosztályai számára is. Minap Gödön, a Búzaszem Katolikus Általános Iskola és Alapfokú Művészeti Iskola diákjaival közösen játékos vetélkedő formájában, 13+1 totó keretében dolgozták fel a fenntarthatóság témakörének számos elemét. 

Áder János kiemelte, hogy a klímaváltozás összes hatásának 80 százaléka a vízen, a víz által manifesztálódik. Azt jól tudjuk, hogy bolygónk vízkészletének több mint 97,5 százalékát a tengerek és óceánok sós vize képezi, csak a maradék 2,5 százalék édesvíz. De az már jóval kevésbé közismert, hogy a könnyen hozzáférhető felszíni, folyékony édesvízkészlet az összes vízmennyiségnek csupán 0,007 százaléka(!), és ezen az embereknek más élőlényekkel együtt kell osztoznia. Míg ma 2,5 milliárd ember él vízhiányos térségben, a számuk 2050-ben négymilliárd lehet. 

Az égető gondok közé tartozik a vízszennyezés is; például egyes afrikai és ázsiai országokban nincs szervezett szemétgyűjtés, a folyókból a hulladék az óceánokba ömlik. Napjainkra az óceánokban három nagy és több kisebb hulladéksziget alakult ki, amelyek összesen egy India-nagyságú területet tesznek ki, ezek az űrből is láthatóak. Ha így megy tovább, 2050-re több műanyag szemét lesz az óceánokban és tengerekben, mint hal. Ráadásul a keletkező mikroműanyag a táplálékláncba is bekerül, ám az emberi szervezet azt nem tudja lebontani… 

A Búzaszem iskola környezettudatos szemléletét dicséri, hogy a témában járatos diákok szinte hiba nélkül voksoltak a totó során. Tudták, hogy napjainkban a digitális szektor szén-dioxid-kibocsátása nagyobb, mint a légi közlekedésé; hogy világszerte másodpercenként 20 ezer darab PET-palack készül, és 500 év a lebomlási idejük; hogy üvegházhatás nélkül mínusz 18 Celsius-fok lenne a Földön; hogy évente egy olaszországnyi területű erdőt vágnak ki a Földön; hogy 500–1000 év alatt képződik egy centi vastagságú termőtalaj; hogy 12 méhecske teljes életének munkálkodása kell egy teáskanálnyi méz előállításához, és hogy egy magyar ember évente 406 kiló szemetet termel. 

Kiderült az is, hogy míg egy tonna ércből nagyjából 2 gramm arany nyerhető ki, addig egy tonna mobiltelefonból 150-szer több, vagyis 300 gramm. Nem olcsó a technológia, de kivitelezhető. A tokiói olimpia idején a dobogósok nyakába így kinyert arany-, ezüst- és bronzérmek kerültek. 

Sajnos az emberek nem bánnak mindig felelősségteljesen a környezettel, erre számos fényképes példát mutatott Áder János. Míg Afrikában a Csád-tó egyértelműen a klímaváltozás következtében szárad ki, addig a közép-ázsiai Aral-tó a helytelen vízfelhasználás (erőltetett gyapottermesztés, a tápláló folyókból elvezetett víz stb.) miatt zsugorodott össze: valaha a világ negyedik legnagyobb tava volt, mára vízfelületének 90 százalékát elveszítette. A mederben maradt, rozsdásodó hajótestek árnyékában ma tevék hűsölnek – erre mindössze ötven év elég volt. Ráadásul az egykori agyonvegyszerezett mezőgazdaságból származó toxikus maradványok a tómederben felhalmozódtak, a víz eltűnésével a szél bármikor felkaphatja és lakott részek felé viheti ezt a mérgező és sóval teli portömeget… 

Az előadás igencsak ösztönözte a gödi gyerekeket, utána záporoztak a kíváncsi kérdések. A hatéves kora óta horgászó Áder János a végén elárulta a kis pecatársainak: élete csúcsfogása egy 240 centis harcsa volt, amire bizony hatvan évet várt.