Ahonnan nem tér meg utazó

Mindennek rendelt ideje van, és ideje van az ég alatt minden akaratnak. Ideje van a születésnek és ideje a meghalásnak - olvasható a Prédikátorok könyvében.

Hazai élet2004. 10. 29. péntek2004. 10. 29.
Ahonnan nem tér meg utazó


Sokat változott a világ, és sokat változtunk mi is. Az emberiség azonban ma sem ura a Földnek, a betegségeknek, a háborúknak, még csak saját akaratának sem. Nap mint nap játszunk a halállal - aztán meg félünk szembenézni vele. Élünk - s próbálunk nem gondolni az elmúlásra. Csak a kérdések nem változtak. Honnan jöttünk? És hová megyünk?

Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála (részlet)
- Még azt akarta hozzátenni: "bocsáss meg", de ehelyett azt mondta: - Bocsáss el! - és nem lévén már ereje, hogy kijavítsa, csak legyintett, abban a tudatban, hogy akinek meg kell értenie, úgyis megérti.
És egyszerre megvilágosodott előtte, hogy mi volt az, ami addig kínozta és érthetetlen volt, s ami most egyszerre érthető volt, és kétfelől, tízfelől, mindenfelől tódult tudatába. Sajnálja őket, úgy kell intézni, hogy nekik ne fájjon. Meg kell szabadítani őket, s magának is meg kell szabadulnia ezektől a szenvedésektől. "Milyen szép és milyen egyszerű - gondolta. - Hát a fájdalom? - kérdezte. - Hová lett? Hol vagy, te fájdalom?"
Feszülten figyelt.
"Igen, itt van. Nem bánom, hadd legyen. A fájdalom."
"Hát a halál? Hol van ő?"
Kereste régi, megszokott halálfélelmét, és nem lelte sehol. Hová lett? Miféle halál? Nem volt sehol a félelem, mert a halál sem volt sehol.
A halál helyett világosság volt.

Szabó Magda: Az őz (részlet)
Mikor apa haldokolt, anyám nem feküdt le éjjel, az ágya mellett térdepelt, és rá-rálehelt a szájára meg a kezére, mint egy állat. Én főztem, mert tudtam, hogy másnap már nem lesz időm.
Hogy aztán apám elcsendesedett hajnal felé, anyám odajött hozzám, fülembe súgta, hogy könnyebben van egy kicsivel. Belül úgy mondta valami bennem, hagyjam rá, napok óta nem volt már ágyban, talán el is alszik egy-két órára, ha megnyugtatom, nekem is kellene a magány, hogy felmérhessem végre, mi vár ránk, ha apa nem lesz már sehol. Nem nyugtattam meg: nem volt idő, még perceket se mertem ellopni tőle azzal, hogy hazudom. Csak visszalódítottam az ágy felé, sovány válla csontja kiütközött a kendőjén, ahogy megtaszítottam, s azt mondtam, menjen vissza mellé, mert mindjárt meg fog halni.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek