Soká kóborolt az áram Darvason

Történt, hogy valamikor a nyár második felében, a hatalmas esőzések idején beázott a bihari család házának teteje. A hiba bejelentése után az áramszolgáltató szakemberei negyed órán belül a helyszínre érkeztek, és biztonsági okokból áramtalanítottak. S mivel úgy tájékoztatták a házaspárt, hogy a hibaelhárítók javítási munkálatokat nem végezhetnek, Rimóczi Istvánné maszek villanyszerelőt keresett. A szerelési munkára érkező mester levágta a vezetéket, és megállapította, hogy mindenképpen ki kell cserélni a tetőtartót, illetve az elavult kétszálas kábelt korszerű egyszálasra.
Rimócziék nem aggályoskodtak, nem kérdezősködtek, igyekeztek minél előbb beszerezni azokat az anyagokat, amelyekre a villanyszerelő igényt tartott. Ezután következett a tetőtartó javítása, amiért hatezer forintot fizettek.
- Amikor a munkálatok véget értek, máris telefonáltunk az E-ON áramszolgáltatónak, hogy legyenek szívesek kijönni, és visszakötni az áramot - idézi a közelmúlt eseményeit a háromgyermekes Rimóczi Istvánné. - Csakhogy a telefonközpontos meg sem várta, mit akarok mondani, ezért újra a hibaelhárítókat küldte. Ők egyébként már az első találkozásunkkor megjegyezték, hogy három-négy hónapig ne is reménykedjünk az áram visszakapcsolásában, mert túl sokan várakoznak előttünk. Bekötés helyett végül egy igénybejelentő lapot kaptunk, azt augusztus elején be is vittem a berettyóújfalui kirendeltségre - sorolja a fiatalasszony.
Elmondja, hogy szeretett volna beszélni valamelyik ügyintézővel, de a portás győzködésére a kitöltött nyomtatványt egy gyűjtőládába dobta, és hazautazott. A család ekkor még türelemmel várakozott annak ellenére, hogy már két-három hete áram nélkül, sötétségben éltek.
- Jóhiszeműen vártuk a szerelőket, gondoltuk, pár nap alatt adminisztrálják a központban az igénybejelentésünket. De nem így történt - szögezi le. - Ezután telefonálgatni kezdtünk az ügyfélszolgálathoz, de mindenki csak ígérgetett. Volt olyan telefonos hölgy, aki azt mondta, várakozzunk nyugodtan, és nyolc napon belül ne is érdeklődjünk. Egy másik ügyintéző pedig azt kérdezte: "Miért annyira sürgős az áram maguknak?"
Az áram nélküli hetekben a mindennapjaik is alaposan megváltoztak. A két fagyasztóládában tárolt hús- és zöldségféleségeket az asszony édesanyjánál helyezték el, s mivel háztartási gépet egyáltalán nem tudtak használni, mosni a rokonokhoz jártak. Friss élelemből mindig csak annyit vásároltak, amennyit aznap elfogyasztottak. A legnagyobb bosszúságot persze az okozta, hogy mellőzniük kellett a világítást. A házaspár tizenhárom és tizenegy éves gyermeke úgy döntött, hogy megtakarított zsebpénzükből elemlámpát vásárolnak. A kötelező olvasmányokkal és a házi feladatokkal ugyanis haladniuk kellett. Nem volt valami szívvidító élmény, mivel mindketten szemüveget viselnek.
{p}
- Voltak, akik tréfásan azt mondták a faluban, na most legalább gyertyafényes vacsorát adhatsz az uradnak - folytatja, csöppet sem derűsen, Rimócziné. - A férjem juhász, mindig késő este ér haza. Valóban gyertyát gyújtottunk. Másfél hónapig éltünk ilyen mostoha körülmények között, miközben az áramszolgáltató küldte a havi átalányról szóló csekket. Gondoltunk arra is, hogy beutazunk Debrecenbe az E-ON központjába, de aztán hallottuk, hogy az egyik ismerősünk megjárta: négyezer forintot dobott ki az ablakon útiköltségre, merthogy szóba sem álltak vele. Azt mondták neki, azért van a telefonos ügyintézés, hogy az ügyfél azt vegye igénybe, vagy írjon levelet. Így aztán nem kockáztattunk feleslegesen.
- Minek köszönhették, hogy mégis viszszakapcsolták az áramot? - kérdezem.
- Megelégeltük, hogy figyelembe sem vették a kéréseinket, válaszra sem méltattak bennünket. Gondoltuk, a XXI. században nem éppen magától értetődő áram nélkül élni, ezért aztán szóltunk egy újságírónak... - elcsendesedik, sokára folytatja. - Úgy látszik, ennek volt foganatja, mert nem sokkal ezután hívott egy nő az áramszolgáltatótól, és szeptember 3-án visszakapcsolták az áramot. Már azt hittük, hogy ezzel végleg pont kerül az ügy végére. De nem így történt. Nemrégiben felszólítást kaptunk az E-ON-tól, hogy fizessünk be harmincezer forintot a visszakapcsolásért. Nem akartunk hinni a szemünknek. Újra felhívtam a magas beosztású hölgyet és elpanaszoltam a történteket. Azt mondta, vegyük semmisnek a küldeményt, csak adminisztrációs hiba történt...
A család egyébként azt a tájékoztatást kapta az E-ON Hungária Rt. munkatársától, hogy az igénybejelentőjük véletlenül az új lakások áramigénylő rendszerébe került, s ezzel magyarázható, hogy másfél hónapig áram nélkül maradtak.
Kíváncsiak voltunk arra is, hogy az áramszolgáltató miként vélekedik a nem mindennapi esetről. Kérdéseinkre Kircsi Lászlónak, a lakossági és kis üzleti ügyfelek értékesítési szervezet vezetőjének névjegyével érkezett a válasz. Ebben egyebek mellett az áll, hogy az E-ON berettyóújfalui telephelyén elhelyezett gyűjtőláda csak mérőóraállások bejelentésére ad lehetőséget. S mivel Rimóczi Istvánné ebbe az urnába dobta be a visszakapcsolási igényét, az hosszabb idő alatt jutott el a feldolgozásig. Az áramszolgáltató munkatársa hangsúlyozta, társaságuknál hasonló esetre még nem volt példa. Arra a kérdésünkre, hogy a darvasi család jogosult-e kártérítésre, a következő választ kaptuk: ez csak akkor jár, ha a kötelezően előírt szolgáltatásokra vonatkozó határidőket nem tartja az áramszolgáltató. A tévesen, rossz helyen leadott igénybejelentés és az emiatt elhúzódott áramtalan időszak nem a szolgáltató hibája.
Azt azonban senki nem mondta Rimócziéknak a másfél hónapig tartó kálvária idején, hogy igényükkel hová és kihez forduljanak. Igaz, azt sem jelentette be senki, hogy melyik hónap melyik napján kapják vissza az áramot. Nem volt ígéret, nincs felelős. Így hát kézenfekvőnek tűnhet az is, hogy nincs is mit számon kérniük az áramszolgáltatótól. Mintha mi sem történt volna...