Az utcáról az asztal mellé

Az agrárkormányzat, neszét véve a tervezett megmozdulásoknak - s nem mellékesen a miniszterelnök január végi szigorú megrovását és felszólítását követően -, nagyobb sebességre kapcsolt, s hétvégi munkával, adminisztratív dolgozók átcsoportosításával februárban felgyorsította a földalapú támogatási, illetve az intervenciós gabonafelvásárlási igények elbírálását, kielégítését, a pénzösszegek átutalását. E munka akkor is tartott, amikor e hét első napján késő este a fővárosi felvonulási térre hajtott és leparkolt csaknem ezer traktor, majd másnap, kedd délben a Kossuth téren több ezer gazdálkodó és néhány száz pesti rokonszenvezőjük részvételével megkezdődött a demonstrációsorozat fő eseménye.




{p}


Volt mit sorolni. Legnagyobb hangsúlyt a be nem tartott ígéretek felhánytorgatása kapott. A felszólalók többsége szerint - közöttük volt Ángyán József, a gödöllői Szent István Egyetem intézetigazgatója, Székely Gábor, a Magyarországi Gazdaszövetkezetek és Gazdakörök Országos Szövetségének (Magosz) alelnöke, Jakab István Magosz-elnök, Paul Nicholson, az Európai Családi Gazdálkodók Szövetségének elnöke - érthetetlen, miért ígérte tavaly nyáron az agrárkormányzat, hogy a földalapú támogatások 167 milliárdos összegének nyolcvan százalékát már 2004-ben kiutalja a gazdáknak. Ma, pontosabban február végéig százötvenezer gazdálkodó kapta meg a hektáronként járó 35 ezer forintot.
{p}
További 58 ezer termelőnek viszont április végéig kell még várnia, ha egyáltalán pénzhez jut. A támogatás igénylése körül azonban baj van: sok tízezer esetben különbözik a nyilvántartott és az igénylés alapjául megjelölt területek nagysága. E vitás ügyek rendezése időbe telik. Már csak azért is, mert az agrártárcához tartozó, az uniós ügyleteket bonyolító Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal (MVH) bő fél évig nem jutott hozzá a támogatási igények elbírálásához. A gazdák csak az utóbbi hónapokban kaptak levelet, hogy hiba van a támogatási kérelemben, javítsák ki az adatokat. Igaz, az MVH-nak is annyi a dolga, hogy már-már csoda, hogy egyáltalán itt tartunk az egész uniós agrár-intézményrendszer működésével. Nem szabad feledni, hogy 2002-ig nem történt semmi a felállításuk ügyében, brüsszeli szakemberek mondták, hogy lehetetlen megfelelő kifizető ügynökséget kiépíteni a csatlakozásra, megcsinálni a gazda-, jószág- és földregisztrációt, kiépíteni a számítógépes ellenőrző rendszert. Mégis megcsináltuk, s működik az intézményrendszer. Hogy hibákkal, az biztos, de még egyszer hangsúlyozzuk, csoda, hogy itt tartunk.
{p}

{p}
Ez persze nem menti föl az agrárirányítást az alól, hogy felelőtlenül ígért. A magyar gazdálkodó megértette volna, ha mindezt őszintén elmondják: lehet, hogy a szlovák gazda megkapta decemberben a pénzt, de nektek ezért és ezért nem tudunk hamarabb fizetni, csak 2005 februárjában. Egyébként az uniós szabályok szerint a 2004. évi támogatásokat 2005. április utolsó napjáig kell az érintettekhez eljuttatni, és ez a szabály érvényes a következő években is. Azt viszont már mindenki jogosan veti fel, hogy a tavalyi költségvetésben miért nem biztosított a kormány kilencvenmilliárd forint pluszpénzt, amellyel éppen a fent említett csúsztatott és az unióban szokásos utólagos támogatás okozta finanszírozási gondokat hidalhatta volna át a kormány. (Nem mellékesen a 2005. év költségvetése is hasonló problémákat fog okozni.)
Jogosan bírálták a téren megszólalók a kormányt a gabona uniós intervenciós felvásárlásának elhúzódása miatt. A rendszer tavaly november közepétől fogadja a búzát, kukoricát, árpát - elméletileg. Gyakorlatilag több hibás lépés miatt nem történt jóformán semmi: a brüsszeli vételre felajánlott 3,6 millió tonnából még a félmilliót sem éri el a ténylegesen kifizetett gabona. A tárca későn kapcsolt, pedig már tavaly májusban látszott: az egész európai térségben rekord gabonatermés várható, nyomottak lesznek az árak, a piac telített, várhatóan több millió tonna terményt a gazdálkodók brüsszeli intervencióban értékesítenek. Ehhez magtár kell, méghozzá a szabályoknak megfelelő. Az pedig nincs, nem is lehet eltenni többet, csak egy-másfél millió tonnát. Az FVM német, holland tárolókba akarja eljuttatni a fennmaradó hányadot, de ez még a jövő zenéje.
Az intervenciós felvásárlások is csak az utóbbi hetekben gyorsultak fel. Szükség is van rá, mert az intervenciós időszak csak májusig szól, vagyis utána már nem lehet felajánlani a gabonát.
{p}

{p}
A termelői érdekképviseletek a gazdademonstráción felhánytorgatták a kormánynak azt is, hogy nem vet gátat az importnak, s tízezerszámra érkezik az élő sertés, tízezer literenként a tej, tíztonnánként a cukor, kész élelmiszerek, egyebek. Többségük minősége kifogásolható - állítják sokan. A támogatások kifizetésével és a gabonafelvásárlással kapcsolatos panaszokra a kormány végeredményben már megkezdte a válaszadást: gyorsítja a kifizetéseket, ezzel a követeléssel azonban az FVM nem sokat tud kezdeni, hiszen az unió működésének egyik alapelve az áruk szabad áramlása. Magyarán: nincs vám, a kereskedő ott és azt vesz, hoz be az országba az Európai Unió területéről, amit akar. Egyvalami lehet a zsilip: a minőség és az élelmiszer-biztonság. Márpedig a termékek - néhány kivételtől eltekintve - valószínűleg megfelelnek e szabályoknak. Akkor viszont nem akadályozható meg a behozatal.
{p}

{p}
A gazdák 14 pontos petíciója (rövidített változat)
1. A kormány kezdjen el tárgyalni.
2. A tavaly februári megmozdulások után aláírt Demonstrációs Megállapodás betartása.
3. A területalapú és a nemzeti támogatások azonnali kifizetése.
4. Töröljék az áfa-kötelezettséget az uniós pályázatoknál.
5. Az érdekképviseleteket tájékoztassa a kormány a támogatások kifizetéséről, a pályázatok számáról, kiértékeléséről, s ezt tegye is közzé.
6. 2005. február 28-ig tegyék közzé az idei nemzeti támogatásokról szóló rendeletet, s vonják vissza a Nemzeti Vidékfejlesztési Terv (NVT) forrásainak átcsoportosítására vonatkozó, Brüsszelbe eljuttatott javaslatokat.
7. Gyorsítsa fel a kormány az intervenciós gabonafelvásárlást, kezdeményezze az EU-ban, hogy a felvásárlás ne decemberben, hanem augusztusban kezdődjön.
8. A 40 milliárd forintos Agrárfejlesztési Hitelprogramban csak termelők vehessenek részt.
9. Az NVT agrár-környezetgazdálkodási forrásait igazságosabban osszák fel.
10. Rendezzék a nehéz sorsú ágazatok helyzetét.
11. A minőségbiztosítás és -ellenőrzés intézményrendszerét alakítsák át.
12. Adóskonszolidáció a természeti kárt szenvedett gazdálkodóknak, a 2003. évi aszályhitelek elengedése.
13. Biztosítsák a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatal jogszerű működését.
14. Egyéb, kisebb gazdálkodói kört érintő követelések.
{p}


Szolidaritási nyilatkozat
"A vidék és a város közös sorson osztozik. A magyar gazdáktól kapjuk mindennapi kenyerünket, ők a felelősek közös kincsünk, a termőföld megőrzéséért. A mezőgazdaságban jogbiztonságra, stratégiai váltásra van szükség a fenntartható gazdálkodásért, vidékfejlesztésért, ennek azonban elsődleges feltétele az eddigi ígéretek betartása. Ha a vidékből eltűnik a gazda, nem várhatjuk, hogy értő gondossággal termeljen egészséges élelmiszert, őrizze, gyarapítsa a tájat" - a Védegylet, a Biokultúra Egyesület, a Szent István Egyetem Környezet- és Tájgazdálkodási Intézete és mások képviselői által aláírt szolidaritási nyilatkozatból származnak ezek a gondolatok.
Az intézet igazgatója, Ángyán József professzor hangsúlyozta, hogy újfajta társadalmi szerződésre lenne szükség vidék és város között. Segíteni kell a gazdákat abban, hogy folytathassák tevékenységüket, és tisztességes jövedelemre tegyenek szert munkájukból. Európai felfogásban a nemzeti kultúra része az agrárgazdálkodás, amely évezredek során alakult ki. Ha a parasztság eltűnik, hátországa sem maradna a városnak. A nehéz helyzet nem csupán a vidék belügye. A professzor ezért elengedhetetlennek tartja a városiak szolidaritását a mezőgazdaságból élők gondjaival.
{p}
Fantomjárandóság
Jó-jó, de mi lesz az átmenet évében? - tették fel a kérdést az Európai Uniót jól ismerő hazai szakértők még 2003-ban. Mi lesz a 2004/2005-ös idényben, tagságunk első időszakában? Az unió ugyanis előre hirdet, de csak utólag fizet. Támogatást, pályázati pénzt, AVOP-ot, NVT-t, intervenciós árat, mindent. A köztes, "eltűnt" idő pénzét ki teremti elő, honnan és miből?
A kérdések elhangzottak, ám válasz nélkül maradtak. Most van pénzük a gazdáknak, de csak névleg. Az ablakban. Java részén még Brüsszelben ülnek. Merthogy az unió szőrszálhasogató, körülményes és alapos bürokrata. A világért sem utalna előbb, csak akkor, ha már az ellenőrök ellenőrei is átrágták magukat az utolsó iraton is. Ha hibát találnak, a büntetés összegével csökkentik a summát. Addig a templom egeréhez hasonlatos magyar költségvetésnek kell állnia az uniós támogatásokat, az intervenciós gabona felvásárlási árát, egyebeket. Az uniós fizetési szisztéma már csak ilyen. Utólagos.
Akikre tartozik, tudták, ám nem hitték. A kérdés most már úgy hangzik: átmeneti lesz-e az átmenet éve, vagy a második, harmadik, negyedik, sokadik is ehhez lesz hasonlatos. Tovagörgeti a mindenkori költségvetés a tavaly a gazdákon megspórolt megközelítőleg kilencvenmilliárd forintot?
{p}
Hány példányban létezik egy őstermelő?
Ha támogatás megítéléséről van szó, néha egyben sem. Ha viszont felszólításról, a hivatal nagyon gyorsan kétszer is jelentkezik ugyanabban az ügyben - állítja a mezőkeresztesi Lajos Zoltán juhász. Tavaly májusban nyújtott be uniós területalapú támogatási igényt legelőre és szántóra a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Hivatalhoz. Erre mostanáig csak egy felszólítást kapott: mivel azonos területre többen is kértek támogatást, a levél kézhezvételétől számított 15 napon belül küldje vissza a túligénylésre vonatkozó adategyeztető formanyomtatványt. Ha elmulasztja a határidőt, az előírás szerint "a kérelemben bejelentett területet a hivatal a túligénylés mértékének megfelelően csökkenti".
Lajos Zoltán nem a felszólítás miatt bőszült fel, hanem mert az említett levelet pár napon belül két különböző ügyintéző hölgytől, ráadásul két egymástól teljesen eltérő iktatószám alatt kapta kézhez. Akkor most ő hány példányban létezik az MHV számára? Kinek és milyen iktatószámon küldje vissza a kérdőíveket? Mert ha csak az egyiknek válaszol, félő, hogy a másik retorziót alkalmaz vele szemben. Az 56 éves juhász éppen juhsajtot és -túrót árult a miskolci vasgyári piacon, amikor kimérgelődte magát: "Az ilyesmire bezzeg van ideje, pénze, létszáma a hivatalnak! De hogy én egyedül, hajnaltól estig dolgozom, az senkit nem érdekel!" Sehogy sem megy a fejébe, ügye miért két példányban fut az MVH-nál, és nem vigasztalja az sem, ha ez netán mással is előfordulhat. A mindig foglalt hivatali számot hívogatva végül sikerült egy "illetékest" szóra bírnia, aki megnyugtatta: nincs itt semmi probléma, a rengeteg ügy miatt túlterhelt hivatali apparátusban előfordulhatnak ilyen "anomáliák". Lajos Zoltán nem bocsátkozott részletekbe az ő túlterheltségét illetően, hanem úgy döntött, inkább rászánja az időt, biztos, ami biztos, két példányban küldi vissza a papírokat. Nehogy aztán dupla vagy semmi alapon végül ne kapjon egy huncut garast sem.

O. Horváth György, Pintér Csilla, T. Dögei Imre, Keresztény Gabriella
(Bohanek Miklós, Habik Csaba, Pál Anna Viktória és Váraljai Viktória felvételei)