Fortuna kereke mindig fordul

A Black Jack asztalnál két ázsiai lány ül. Áhítattal figyelik a kártyalapokat, megszűnt számukra az idő. A rulettgolyó pörgése néhány nyugdíjast szögez székhez. Nem számít, hogy hétköznap  délelőtt tizenegy óra van, az elegáns budai kaszinóban most sem unatkoznak a krupiék.
- Ez az élő játék varázsa, van valami furcsa vibrálás, izgalom a levegőben - kalauzol a csillogó világban egy markáns arcú, öltönyös úriember. Kasznár Tamás húsz éven át dolgozott Fortuna hazai, amerikai és osztrák szentélyeiben, s ma sem tud éjjel egy óra előtt lefeküdni. Ezért is telepszik gyakran a kártyaasztalhoz.
"Arany a medvecsapáson!" - így kiáltottak fel az amerikaiak, ha új lelőhelyet fedeztek fel az aranyásók, és megindult a fejvesztett roham. Az egykori krupié szerint ugyanez a láz tört ki nálunk a kilencvenes évek elején, amikor megnyíltak a kaszinók kapui. Csak a fővárosban kilenc, az egész országban húsz "műintézmény" várta a szerencselovagokat.

Csillogó kaszinók
Hiába, a magyar játékos nemzet... Mindenki rohant, mert első akart lenni. Tehetősek, szegények, középosztálybeliek és alvilági figurák határozták el, hogy most aztán megsokszorozzák a pénzüket. Ehelyett azonban hihetetlen tempóban kezdtek veszíteni. Mára úri passzió lett a kaszinózás, a kispénzű hazardírozók beérik kocsmák félkarú rablóival.
A játékosok mind bankot akarnak robbantani. A babonások családtagjaik születési számát teszik meg a ruletten, a számmisztikusok pedig titokzatos megérzésekre hallgatnak. A tudományos módszer hívei a számítógépes valószínűség-számításra esküsznek, a "cilinderesek" viszont azt figyelik, hogy aznap mely számokra perdült a golyó. A csúcson kell abbahagyni! - ez alapszabály, de nem tudni, mikor értünk a csúcsra.
{p}
- El kell telnie egy generációnak, mire nálunk is megtanulnak az emberek nyerni és veszíteni. Zseniálisan kitalált rendszerrel állunk szemben, a nyerési esélyek mindig a kaszinónak kedveznek - árulja el a beavatottak higgadtságával Kasznár Tamás.
A második helyszín már kevésbé pazar: egy füstös söröző. Itt találkozom a Névtelen Szerencsejátékosok közösségének képviselőivel. A több száz tagot számláló önsegítő mozgalom, a G. A. (ez az angol Gamblers Anonymus rövidítése) a fővároson kívül Pécsett, Zalaegerszegen, Debrecenben és Kecskeméten hozza össze a szenvedély rabságából szabadulókat. Sokan közülük már az őrület, az öngyilkosság vagy a börtön határára sodródtak. A G. A. gyűlésein nem firtatják, ki honnan jött, s mennyit veszített. Nem kritizálják egymást, és tanácsokat sem adnak, csak meghallgatják sorstársuk történetét. Mintha a sajátjukét hallanák...

Ördögi körben
- Gyerekkoromban a fagyipénzt totóra költöttem. Bármikor bármire fogadhattak nálam az osztálytársaim. Amikor megnyitották az első magyar kaszinókat, komolyan hittem benne, hogy ebből meg lehet élni. A játékfüggés azonban nem engedte, hogy kiszálljak. Mattot kaptam - meséli Zoltán. Kilenc éve, egyik erkölcsi és anyagi mélypontján kitiltatta magát az összes magyarországi kaszinóból, később azonban belevetette magát a sportfogadásba: nagy summákat nyert, de az utolsó pillanatban mindig kicsúszott kezéből a szerencse. Ekkoriban már nagyobb összeggel tartozott egy maszek totózónak is, ahol hitelben fogadhatott. Élt benne a játékosok vakhite: a következő kölcsön jóvoltából majd nyer annyit, hogy kifizesse az összes addigi adósságát. Végül ráeszmélt, hogy ördögi körbe került.
- Lélekben feltettem a kezem. Rájöttem, hogy a dolgokat egy felsőbb erő irányítja, s én a földi logikámmal azt nem ellenőrizhetem - ismeri be vereségét. Zoltán 2003. április 13-án játszott utoljára.
{p}
"Beismerjük, hogy tehetetlenek vagyunk a játékszenvedéllyel szemben, s hogy életünk irányíthatatlanná vált" - ez az első pontja G. A. tizenkét lépéses, amerikai mintára készült felépülési programjának, melyet a budapesti Nyírő Gyula Kórházban alkalmaznak. E kórház pszichiátriai osztályán működik csaknem másfél éve az ország egyetlen olyan részlege, amelyet a játékbetegeknek hoztak létre.
- A játékosok nem visznek be semmilyen szert a szervezetükbe, hanem maguk termelik az adrenalint és az örömhormonokat, melyek függőséget okoznak. A pácienseink a feldobottság rabjai lesznek, csakhogy a hatás eléréséhez egyre többet kell játszaniuk - mondja Csorba Csilla pszichiáter, a két és fél hónapig tartó terápia egyik vezetője. A játék hiánya elvonási tünetekkel - feszültséggel, alvászavarral, olykor szívpanaszokkal és vérnyomásváltozással - jár.
Az amerikai vizsgálatok alapján a népesség egy-másfél százalékát veszélyezteti a játékszenvedély. Hazánkban nem készült hasonló statisztika, ám bizonyos, hogy a nyerőgépeké a legnagyobb kísértés. Az országban több tízezer helyen működnek ilyen masinák. A Nyírő Gyula Kórház huszonnégy ágyas részlegét megrohanták a páciensek: tavaly 168-an jelentkeztek, s 85-en nyertek felvételt.
- Sokan nem tudják, hogy ez is éppen olyan gyógyíthatatlan betegség, akár az alkoholizmus - magyarázza a pszichiáter. "Rosszabb, mint a katonaság" - mondogatják a páciensek, a kórházi terápia idejére ugyanis vállalniuk kell a spártai életmódot. A szigorú napirend betartása közben öt hétig csak pizsamát viselhetnek, s még a büfébe sem mehetnek le. Így szembesülnek állapotuk súlyosságával. Könyvek, filmek, csoportfoglalkozások segítik megérteni szenvedélybetegségük lényegét. Az ötödik hét után, ha sikeres vizsgát tesznek, végre felöltözhetnek. A felépülés tucatnyi lépése azonban élethosszig tartó programmal jár.
{p}
Szenvedély és szenvedés
- Az alkohol és a cigaretta is problémát okozott, de a játék volt a fő "hangszerem" - vág bele történetébe Tamás. Tizennyolc éves volt, amikor egy színházbérlethez kapott ajándék zseton kaszinóba csábította. Kiválasztottnak érezte magát, s hamar elkapta a gépszíj. Hiába keresett jól, több mint tíz évig minden pénzét szerencsejátékokra költötte. Előfordult, hogy kéthavi járandóságát vesztette el egyetlen éjszaka alatt pókeren. Nem értette, miért nem nyer, holott jól kombinál. Egy évre még krupiénak is elszegődött, hogy rájöjjön a megoldásra. Nem jött rá. Önvád gyötörte, a családja már-már kitagadta. Tavaly január 15-én hívta fel a Nyírő Gyula Kórházat. Végigcsinálta a terápiát. Ma ő veszi fel a telefont, ha valaki a Névtelen Szerencsejátékosok számát tárcsázza.

Rulettkirály
Könnyen jön, könnyen megy, rendszerint ez a sorsa a szerencsejátékon nyert vagyonoknak. Rulettkirály, így nevezték a múlt század elejének legendás játékosát, Gály Lajost, akiről később Kellér Andor könyvet írt. Gály titokzatos megérzéseire alapozva tette meg tétjeit Monte Carlóban, s több száz néző szeme láttára tett zsebre milliókat. A magyar rulettkirály - akinek az orosz cár is kártyapartnere volt - aszkétikusan élt, s minden idejét szenvedélyének szentelte. Éles elméje csak a zöld asztalnál érvényesült: a civil életben olyan naiv volt, hogy szélhámosok szedték el a pénzét. Egy botránya után kitiltották Európa minden kaszinójából, s 1916-ban elfeledve halt meg Budapesten.

(A legnépszerűbb szerencsejátékok történetéről és szabályairól Belinda Levez: Kaszinókönyv című kötetében olvashatnak, amely a Geopen Könyvkiadó gondozásában jelent meg.)