Kerek egy világom

Kicsivel több, mint tizenöt éve találkoztunk először és utoljára. Pártjának székházába csak hosszas igazoltatás után engedtek be. Irodájának asztalán egy porcelán tálkában sárgarépa, gyökér és karalábé tornyosult. Interjúalanyom megkínált, nem utasíthattam vissza. Így hát répát rágcsálva mélyedtünk el a világ dolgaiban. Fáradt volt és ideges.  Most mérhetetlen nyugalom árad belőle. Megfontolt, mondhatni bölcs, átgondolja mondandóját. Külsőleg is megváltozott, kiszőkült és eldobta a szemüveget. Rákóczi úti irodájában oldott hangulatban diskurálunk. Cégvezető férje kávéval kínál, az asztalon sütemény.
- Karalábé helyett édesség?
- Kedves vendégeket süteménnyel illik várni. Különben most is nagyon szeretem a gyümölcsöt és a nyers zöldséget is. Amennyiben nosztalgiája van, hozathatok magának karalábét.
- Nem akarnék nosztalgiázni. De ha máris a múltnál tartunk, megkérdezem, hogyan élnek önben a hajdani események?
- Tizenöt évvel ezelőtt Magyarország történelmi átalakuláson ment keresztül, amelyet temérdek szenvedés, megpróbáltatás árán - jól s rosszul - mégis csak lebonyolítottunk.
- Honnan került ön elő?
- A civil társadalomból jutottam el a politikai küzdőtérre. A közgazdaságtudományi egyetemen tanítottam, családanyaként és értelmiségiként úgy éreztem, kötelességem részt vállalni az átalakulásban. Felelősségérzetem vitt a politikába.
- Valaki csak-csak biztatta!
- Nem kellett biztatni. Mindmáig belsőleg vezérelt ember vagyok. Azt éreztem, személyes felelősségem is, milyen lesz az új Magyarország. Világgazdasági, nemzetközi-politikai, történelmi felkészültségű emberként aggódtam azért, hogy egy közép-kelet-európai, sok szempontból periférikus ország miképpen kapcsolódik vissza a világ gazdasági és politikai vérkeringésébe, s képes lesz-e behozni a történelmi hátrányait.
{p}
- Érdemes volt aggódnia?
- Az aggodalmaim sorra beigazolódtak. Magyarország nem volt felkészülve-felkészítve. Európa sem. Az álmok egyelőre nem váltak valóra.
- Pedig a szociáldemokratáknak is volt néhány álma...
- Azokat a tennivalókat gyűjtöttük össze, melyek elengedhetetlenek lettek volna egy kevésbé fájdalmas rendszerváltáshoz. Nagy elánnal akartunk hozzálátni a végrehajtáshoz.
- Mégis állandóan falakba ütközött. Hogyan élte meg a kudarcokat?
- Nehezen. Mivel kooperatív, empatikus alkatú ember vagyok, nagyon sokszor nem is értettem egy-egy viselkedési formát, vagy reakciót. Nehéz volt úgy rendszerváltó pártot szervezni, hogy igazából sem a "bal", sem a "jobb" oldalhoz nem tartoztam, sőt szociáldemokrataként saját alakulatomhoz is kritikusan viszonyultam. Akkoriban valami vagy fehér, vagy fekete volt. Nem voltak a viszonyok megfelelőképpen árnyaltak. Kevés idő jutott a politikusi gárda, az értelmiségi csoportok felkészülésére. Sokan csak utólag értették meg, hogy mi történt velük. S ez az egyének szempontjából mindig fájdalmas.
- Petrasovits Annát karizmatikus, konfliktusos, ambíciózus politikusnak ismertük meg, aki 1989-ben a négy legnépszerbb ellenzéki politikus egyike volt. Nem akarták megállítani?
- Azt éreztem, hogy egyszemélyben baloldaliként és rendszerváltóként nem lehetett megszólalni. Ha radikális rendszerváltásról beszéltem, máris jobboldalinak tituláltak. Ott viszont a nyilvánvaló értékkülönbségek miatt megpróbáltak elszigetelni, s hadd tegyem azt is hozzá, hogy óriási vetélytársat láttak bennünk.
{p}
- Mesélne konkrét esetekről?
- Nem szeretnék sztorizni. Könyvemben is inkább a filológiai pontossággal dokumentálható tényekről írok. Még dolgozom a kéziraton, ha elérkezettnek látom az időt, nyilvánosságra hozom. Nem sürgős.
- Annyit azért áruljon el, hogy miért szállt szembe saját pártjával?
- Én elfogadtam a szellemi hagyatékot. Tiszteltem az elődöket. De egy társadalmi-politikai-gazdasági kataklizma kérdései és válaszai a 20. század végén teljesen mások, mint mondjuk a húszas években vagy a kádárizmus időszakában voltak! Nos, ezt nem volt könnyű elmagyaráznom a többieknek. Azt kértem, hogy bízzanak bennem.
- És bíztak?
- Igen. Nagyon nehéz volt a különféle áramlatokat akárcsak rövid időre is integrálni! A tizenöt év alatt persze sokat változott a világ, a jelenlegi történelmi helyzetben szociáldemokrataként újabb és újabb  feladatokkal kell szembe nézni.
- Hát akkor miért nem tér vissza a politikába?
- Mert jelenleg nem olyan közélet uralkodik, ahol a vélemények, a gondolatok szabadon áramolnak és formálódnak hazánk és tágabb hazánk, Európa javára... Várakozó állásponton vagyok. A gazdasági életben az összes ambíciómat kiélhetem. Személyes világom kerek. Ha szükség van rám, megtalálnak.
- Emlékeznek még önre az emberek? Felismerik az utcán?
- Igen. Az emberek iránytűi kitűnően működnek, pláne tizenöt év után. Vannak, akik megkérdezik, miért nem csinálunk már valamit a parlamentben.
- De hiszen soha nem is volt képviselő!
- Hát ez az! Talán azt érzik, hogy megértem a gondolataikat és le tudom fordítani a politikai lehetőségek nyelvére.
- Egy időben állandó szereplője volt a sajtónak. Miért csak a botrányait írták meg?
- Voltak komoly, színvonalas cikkek is. Egy politikai ellenfél kiiktatásának azonban megvannak  az inkorrekt módszerei.
{p}
- Volt olyan pillanat, amikor elgyöngült?
- Nem lehetett. Természetesen voltak hibáim, és nyilván tévedtem is. De azt tudtam, hogy amit mondok, az igaz, s amit éreztem, az tiszta. Ezt most is így gondolom. Soha nem tartoztam semmilyen szekértáborhoz. Politikai és szellemi vonatkozásban is őriztem és őrzöm az önállóságomat.
- Visszatért a katedrára, a kilencvenes évek elején Belgiumban és Dániában vendégtanárként oktatott. Menekült itthonról?
- Jó volt elmenni. 1992-ben mélypontjára süllyedt a közélet. Szerettem világgazdaságtant és nemzetközi gazdaságtant tanítani. Az egyetemeken, legyenek bárhol a világban, nagy-nagy szabadságot éreztem. Egy kicsit hiányzik is az a légkör, de a jelenlegi üzleti tevékenységem teljes embert kíván.
- Mit mondjak, igencsak meglepett, hogy környezetvédelemmell foglalkozik!
- A férjemmel együtt alapítottuk cégünket tíz éve. A nulláról kezdtük, mára komoly referenciáink vannak. Reggeltől estig dolgozunk, jó csapattal, jó hangulatban.
- Pihenésre marad ideje?
- Imádom az Alföldet. Szívesebben járok a Tiszához vagy a Körösökhöz nyaralni, mint valami zsúfolt külföldi luxushelyre. A családdal sokat bóklászunk a rónaságon Cegléd és Nyíregyháza között. Néha találomra "verünk sátrat", nem riadunk vissza a nomád körülményektől sem.
- Úgy hallottam, gazdálkodnak is!
- Vannak földjeink. Agrárcégünknek komoly nehézségekkel kell megküzdenie. Őstermelőként jól ismerjük a vidéki emberek gondjait. Együttérzünk azokkal, akik lehetetlen helyzetből még lehetetlenebb helyzetbe kerülnek, de mégsem adják fel a reményt. Emberi sorsokról van szó. Csakhogy kevés az a párbeszéd, amit velük folytatnak "odafentről", amit meg mondanak nekik, azt legtöbbször nem tartják be.
- És ha önhöz fordulnának segítségért?
- Fordulnak is, de fájó szívvel el kell hárítanom. Meghallgatom a problémákat, rengeteget tanulok. Hálás vagyok a bizalomért.