Ne öld meg a feleségem!

- A kutyájuk ugatására figyeltem fel. Az öregek télen mindig a külső és belső bejárati ajtó közé zárták éjszakára, hogy ne fázzon - mondja a házaspárral szemben lakó Bölkei István mezőgazdasági vállalkozó. - Kinéztem, láttam, ég az udvari villany, ami náluk este fél tízkor már sose szokott. Megcsöngettem a telefonjukat, nem vették fel. Átszaladtam a kapujukhoz, zárva volt. De kihallatszott Béla bácsi kiabálása: "Könyörgök, ne öld meg a feleségemet!" A nejem hívta a sárospataki kapitányságot, aztán felgyorsult minden. Szinte a semmiből előtermett a körzeti megbízott kocsija, egy másik autóból kiugorva négyen döndültek neki a kapunak, mire valakik csörtetni kezdtek hátrafele, a kertbe, a Bodrog irányába. Betörtük a kaput, és elborzadtunk. Brutális látvány volt! Mint egy horrorfilmben! Minden tárgy felborogatva, mindenütt vér! A konyhában Ilonka néni sokkos állapotban feküdt a mosogatónál egy vértócsában, mellette a hokedli. Béla bácsi reszketve motyogta, hogy aki a feleségét ütötte-vágta, azt hörögte: "Ha nem adol pénzt, megerőszakolom a feleségedet!" Álarcban voltak, arra emlékezett csak, hogy bicskával megvágta a támadója kezét.
Hirtelen összeszaladt a rendőrség, polgárőrség, körzeti orvos, mentők. Itt, az alvégen zömmel cigányok laknak, ők baltával, karóval eredtek felbőszülten a rablók nyomába. A rendőrökkel együtt gyorsan el is kapták őket, két helybeli férfit. A fiatalabbikat a romák jól megruházták, ha rendőrök nincsenek, tán szét is szedik, mert szerették az öregeket. Az egyik támadót, a Pistát ismerem én is, bejárt segíteni a házaspárhoz.
- Alkalmi munkából éltek, már ha dolgoztak - sorolja a tényeket a támadókról Balázs Barna körzeti megbízott. - Cs. István 38 éves, érettségizett, B. József 24 múlt, nyolc osztályt végzett. Jelenleg sátoraljaújhelyi fogdakoszton élnek, az újhelyi ügyészség emel vádat ellenük. Előbb a kocsmában ittak, majd a házaspártól akartak pénzt szerezni. Lecsúszott "magyarok", az egyiküknek van némi rokoni kapcsolata a romákkal. Akikkel ugye nem számoltak! A két öreget ugyanis a helyi etnikum igen tisztelte, szerette. Ha a gyereknek gyógyszerre kellett pénz a segélyig, családi pótlékig, ők jó szívvel és nem "uzsorakamatra" adtak.
{p}
Az elkövetők háromtól öt évig terjedő börtönre számíthatnak, de állítólag a cigányság azt üzeni: ha beteszik ide a lábukat, nekik annyi! Száműzöttek lesznek; igaz, az áldozataik sem jönnek már ide vissza. Mert Béla bácsi és Ilonka néni a kórházi kezelés után egy otthonba költözik.
- Ez a szülőfalum - folytatja a körzeti megbízott -, nyolc éve már csak helyben dolgozom. A mezei tolvajlás, a fa-, termény-, jószáglopás sajnos nálunk is mindennapos, de hasonló szörnyűség utoljára három éve történt. Akkor az egyik mostani tettes rokona egy öregasszonyt ölt meg pénzért, ráadásul megbecstelenítette. Mégsem mondanám, hogy Olaszliszkán kirívóan rossz a közbiztonság. Se több, se kevesebb a bűnözés, mint általában ezen a vidéken.
- Olaszliszkán az 1800 lakosból mintegy ötszázan tartoznak a roma kisebbséghez. Ők az álláshelyek megszűnése óta zömmel hátrányos helyzetű "segély- és járadékfüggők" lettek. - szögezi le Fekete Gyula polgármester. - Nekik viszont nincs közük egyik rabláshoz sem. Sőt az utóbbinál ők segítették legjobban a rendőröket. Nagyon szomorú, hogy egy becsületes, szorgalmas, paraszti gazdálkodásból élő, köztiszteletben álló házaspárral leszünk szegényebbek. Miskolcon élő fiukkal közösen most intézzük az elhelyezésüket egy otthonba. Béla bácsi 92 éves, de még nyolcvanévesen is Wartburgba ült, hogy kimenjen a napszámosok közé. Ilonka néni 82 esztendős, pedáns, jólelkű asszony volt világéletében. Harmonikus házasságban élnek több mint 65 éve. Szellemileg frissek maradtak, bár Béla bácsi az utóbbi időben már csak járókerettel tudott közlekedni. Ritkán mozdultak ki a házukból. Öt éve a nagy árvíz űzte ki szegényeket átmenetileg az otthonukból. Béla bácsi a támadás során könnyebb, Ilonka néni súlyos, de nem életveszélyes sérülést szenvedett, lélekben viszont már soha nem heverik ki a történteket. Azóta az idősek, különösen az özvegyek rettegésben élnek. Megerősítettük a polgárőrséget, és éppen most tárgyalunk a "pánikgomb" nevű riasztórendszer beszereléséről a lakásokba.
{p}
Nem csak a tanyák öregeinek kell félniük
Az idős emberek egyre gyakoribb célpontjai a bűnözőknek. A Bács-Kiskun megyei tanyavilágban január első hetében két ismeretlen álarcos törte rá az ajtót egy Bugac melletti házában magányosan élő 84 éves férfira. A rablók, miután agyba-főbe verték a bácsit, 30 ezer forintot vittek magukkal.
Az eset kísértetiesen hasonlít egy nem sokkal korábban Kiskunmajsa mellett történt rabláshoz, ahol szintén brutálisan megverték a támadók az idős háziakat. A helyszínek és időpontok (a két tanya alig negyven kilométerre van egymástól) közelsége miatt a nyomozók rögtön arra gyanakodtak, hogy azonosak az elkövetők, és nem sokkal később a tetteseket is elfogták.
De nem csak a tanyákon élőknek kell félniük. Salgótarjánban például tavaly decembertől a város kellős közepén, forgalmas időben, este hat óra tájban egy jól szervezett banda fosztogatta rendre a kiszemelt idősebb asszonyokat. Hátulról támadva kitépték táskájukat a kezükből. A kevéske pénz mellett az okmányok is fontosak voltak, hiszen a lopott személyi iratok köztudomásúan "bármire" felhasználhatók. A rendőrség viszonylag hamar felderítette a város mellett tanyázó fiatal bűnözőcsapatot. Vezetőjük, a rablások szervezője egy harmadik gyermekét váró 25 éves nő volt.
Sorolhatnánk a hasonló rémtörténeteket, amelyek mind azt támasztják alá: az idős emberek félelme, szorongása jogos. Nem véletlen, hogy a Heves megyei Átányban a falu vezetése tavaly úgy döntött (erről lapunk is beszámolt), hogy a polgárőrség megerősítése mellett - az országban elsőként - riasztórendszereket szerel a portákra.