Van, amihez Torgyán is kevés?

Úgy tűnt, hogy Torgyán József, a Kisgazdapárt vezéralakja végleg visszavonult a politikából. A napokban azonban felkapta a sajtó a hírt, miszerint tervezi a visszatérését a közéletbe. De ahogyan tőle megszokhattuk: semmit nem bíz a véletlenre, előbb kiadja emlékiratait, s annak fogadtatásától teszi függővé további lépéseit.Nem lehet könnyen feledni össze nem téveszthető megnyilvánulásait, sajátos hanghordozását. Ha nyilvánosság elé lépett, soha nem maradt visszhang nélkül. Mondjuk ki: szép számmal voltak botrányai is. Hogy ennyi idő távlatából miként értékelhető a közelmúlt, illetve miként vélekedik tetteiről ő maga, az lapunknak adott interjújából kiderül. A ma ügyvédként dolgozó egykori politikus így látja szerepét: "kevés voltam a sikerhez", s kijelenti, ha nem torpedózzák meg elképzeléseit, ma máshol tartana az ország. Csak hát ezekben a tervekben szép számmal voltak furcsaságok. Torgyán hosszan ecseteli, hogyan akadályozták meg kezdeményezéseit, tették nevetségessé őt magát.Torgyán doktor felidézi, miként akartak belőle hegedűművészt faragni szülei, de ő inkább a jogi egyetemet választotta. Megkérdeztük: Miért vonta be családját a közéletbe? Miért nem mondott le a köztársasági elnöki jelöltségről? Miért tűrte el, hogy a kisgazdaszékházat kitapétázzák az arcképével?
{p}
- Ki vagy kik akadályozták önt, és főképp miért?
- Rendkívül egyszerű. Az én vidékfejlesztési stratégiámmal Magyarország sikeres agrár közép-, netán nagyhatalom lehetett volna. Ez azonban nem állt a Nyugat érdekében. Márpedig a magyarországi politikát 1945 óta idegen érdekek határozzák meg. Magyarországon mindig lehetett találni olyanokat, akik önös érdekből a mi lehetőségeinket idegenek számára átjátszották.
- Koalíciós partnere és miniszterelnöke, Orbán Viktor, illetve a Fidesz idegen érdekeket szolgált volna ki?
- Kérném szépen, egy dolog, amit mondanak, s más, amit csinálnak.
- Önt végül kiszorították a politikából, a Kisgazdapárt szétszóródott. Láthatóan akkor roppant meg, amikor a családtagjait is támadások érték.
- Nem roppantam meg, de rákosista módszerekre emlékeztet az, amikor kisgazda vezetőket ártatlan családtagjaik megtámadásával zsarolnak. Az ártatlan fiamat miattam bántották, s tönkretették. Ennyit nekem nem ér, hogy egy politikai játszmában én legyek a győztes.
{p}
- Ha kevésbé vonja be a családot a közéleti tevékenységébe,
mindez talán nem történik meg.
- Csak a feleségemet vontam be. S aki ebben kivetnivalót talál, az nem ismeri a kisgazda eszmeiséget. A Kisgazdapártban hagyomány, hogy a párt első emberének felesége a Független Női Szövetség elnöke. Ez, kérem, nálunk is így történt. A fiam, Attila, soha nem politizált. Ő rendkívül tiszta ember, mégis tönkretették, támadták, a családja életét is megnehezítették.
- Eszembe jut egy agrárium közeli mondás a korpa közé keveredés és a disznó kapcsolatáról. De kezdjük az elején: hogy lett az ígéretes hegedűművészből sikeres pesti ügyvéd, kisgazda pártelnök, később a politikai mérleg nyelve, s végül, nem egészen önszántából, ismét ügyvéd?
- Mindenáron hegedűművészt akartak faragni belőlem, amihez meg is volt a tehetségem. Egyszer édesanyám elvitt a testvéreimmel Dohnányi Ernőhöz, aki el volt ragadtatva a négy Torgyán gyerektől. De én azt vettem észre, hogy engem az iskolában nem az osztály hegedűművészének, hanem prókátorának tartanak. Mindenféle tárgyalást, egyeztetést tanárokkal, más osztályokkal én végeztem. Így döntöttem a jogi egyetem mellett, amire esélyem se volt, mert rossz tanuló voltam. Sokat gyakoroltam, kisegítetem az operazenekarban, az Operettben, hogy pénzt keressek, nem volt időm tanulni. Ám a szóbeli felvételim olyan parádésan sikerült, hogy felvettek, s elindulhattam egy új karrier felé.
- Már az egyetemen is a társaság középpontja volt?
- Bizonyos mértékig igen. Jártunk klubokba; híres volt, ugye, akkoriban a Metró klub. De mivel hamar a jogelméleti tanszék tudományos diákköri elnöke lettem, kutatójegyet kaptam az Országgyűlési Könyvtárba, s szívesebben jártam oda olvasni. Kicsit különc voltam. Az egyetem után még az öltözködésemben is. Csokornyakkendőt kezdtem hordani, ami akkor forradalmi tettnek számított. Ügyvédként hamarosan jól kezdtem keresni. Udvaroltam a fogalmazó kislányoknak, hogy így is biztosítsam a perek sikeres kimenetelét.
{p}
- Később, azt mondják, felesége révén a művésztársaság egyik közkedvelt alakja lett.
- Én a sikeres primadonna, Cseh Marika férje voltam. A felségem volt a középpont, nem én. Gyönyörű nő volt, s ma is szép. Az idén januárban 49 éve vagyunk együtt.
- Megünneplik?
- Nem szeretünk ünnepelni. Annyira kötődünk a könyvekhez, a szellemi elfoglaltsághoz, hogy inkább ilyesmivel töltjük az időnket.
- Hogyan fogadták önt a rendszerváltozáskor a történelmi kisgazdapárt nagy öregjei?
- Nem voltak akkoriban fiatalabb káderek, s mivel én már bizonyíthatóan 1956. október 29-én beléptem a Kisgazdapártba, nagyon örültek nekem. Amikor azonban látták, hogy mennyire magammal ragadom a tömegeket, megijedtek tőlem. A parasztok független emberek. A gazdák önállóak, szuverén menedzserek. Nem lehet őket egyetlen irányzat mögé sem beterelni, ezért mindenki fél tőlük. Ezért meg a gyökeres rendszerváltoztatási törekvéseink miatt nem is akarták beengedni a kisgazdákat a rendszerváltó pártok közé. Ha én nem vagyok olyan erős egyéniség, akkor kihagynak minket. Hiába volt Antall József, Göncz Árpád kisgazda, mire a Kisgazdapárt felébredt, az intellektuelek már más pártokhoz csatlakoztak.
- A Kisgazdapárt végül az ön vezetésével talpra állt, sőt 1998-ban a mérleg nyelve lett, mára viszont sehol sincs. Hol hibázott?
- Nem én hibáztam. Kevés voltam a sikerhez. A Kisgazdapárt történelmi, demokratikus felépítéséhez nem engedtem nyúlni. A kádereket tehát nem én választottam ki, hanem az alapszervezetek delegálták a döntő részükben alkalmatlan vezetőket. Én voltam az egyetlen értelmiségi, akit elfogadtak. De engem is csak úgy, hogy kitaláltam egy szlogent: akkor volt nagy a Kisgazdapárt, mikor a nyakkendős parasztok képviselték a csizmás parasztokat. Volt nálunk egy értelmiségellenes hangulat. Ez olyan hőfokot ért el, hogy Újpesten verekedéssel akadályozták meg a polgári tagozat létrehozását. Az a nézet alakult ki, hogy az értelmiség általában kivárja a csata végét, s aszerint dönti el, hová húz. Amikor pedig 1997-98-ban már olyan erős lettem, hogy az MDF értelmiségének egy részét is átvehettem, ők valóban hátba szúrtak minket.
{p}
- Voltak intő jelek, hogy tevékenységének kudarc lehet a vége?
- Voltak, de nem volt más választásom. Csak a kommunisták és a gyermekeik közül választhattam. 1998-ban felvetődött, és a Kisgazdapárton belül is szinte a többség azt képviselte, hogy az MSZP-vel kössünk koalíciót. Én vittem erőszakkal keresztül, hogy ez ne így legyen. Az MSZP-nek csak a nevünk kellett volna, hogy felmutathassa: a parasztok, a vidék támogatja őket. Semmi súlyunk nem lett volna. Én azonban egy radikális, nemzeti fordulatot akartam. Jó néhány olyan újítást kezdeményeztem, amelyekkel ma nem itt tartanánk. De mivel én támogattam, ezért nevetségessé tették, megakadályozták.
- Mik voltak ezek?
- A vidékfejlesztési stratégiánk megalkotásába bevontam a teljes magyar szellemi elitet. Akadémikusok, professzorok segítettek. A vidékfejlesztést is én vittem be a magyar belpolitikai élet centrumába, évekkel megelőzve ezzel még az EU stratégiáját is. A politikai ellenfeleim azonban alig akarták a kormányalakítás után még a névváltoztatást is megengedni, nemhogy a tervünk megvalósítani. Egymillió hektárt más művelési ágba kellett volna átvinni. A csodálatos magyar búza és kukorica termelése semmit nem ér, ha az értékesítése nincs megoldva. Ennek feltételrendszerét is meg tudtuk volna valósítani. Ezt is felvázoltuk. 37 800 km hosszúságot meghaladó belvízelvezető rendszer kitisztítását és kiépítését terveztettem meg, és kidolgoztam a komplett bel- és árvízellenes és öntözéses stratégiát. Az európai uniós csatlakozásra felkészülve olyan ágazatokat tártunk fel, melyekre nem vonatkoztak kvóták, tehát sikeresek lehettünk volna. Ilyen volt a biomasszaprogram, a nem élelmiszer-ipari ágazatok fejlesztése, a bioolaj, a bioetanol-program. El nem tudja képzelni, miket kellett nekem ezek miatt kiállnom. Megállapodtam Orbán Viktorral, hogy a szovjet államadósság megmaradt részét csak agrártámogatásra lehet fordítani.  Nem lett belőle semmi. A szállítás és az értékesítés teljes reformját és árcsökkentő megoldását is kezdeményeztem. Kikötőket a Dunán és a Tiszán, utakat akartam építeni. Kezdeményeztem, hogy harci repülőgépek helyett inkább szállítógépeket vegyünk, hogy a telített európai piac helyett a legértékesebb termékeinket távolabbi területekre is el tudjuk juttatni. Számos egyéb kezdeményezésem volt, de azok nagy részét lesöpörték, szétverték. Nevetségessé próbáltak tenni, pedig a kezdeményezéseim óriási hasznot hozhattak volna hazánknak.
{p}
- Ki és miért? Lehet, hogy szakmailag nem voltak jók ezek a javaslatok? Nem tudom megítélni, kérdezem!
- Hogy mondhat ilyet, már hogyne lettek volna jók! Hogy ezeknek a reformoknak a megtorpedózásában mennyi volt az irigység és a nemzeti érdekeink feladása, hát azon érdekes lenne elgondolkodni, csakhogy az nem vezet sehová. Talán az volt a hiba, hogy a valóságnak megfelelően a nevemhez kapcsolták a reformtörekvéseket. Ha úgy teszek, mintha elleneztem volna, lehet, hogy sikerül mindent megvalósítani.
- Azzal vádolták, hogy hatalomra tör, s nagyon hiú!
- Lehet, hogy vádoltak, de ez egyszerűen nem igaz. Én a köztársasági elnöki jelöltségről is önként mondtam le, pedig voltak, akik megszavaztak volna.
- Miért lépett vissza?
- Mert egy megosztó személyiség nem lehet a Magyar Köztársaság elnöke. A média azonban azzá tett. Velem riogatták a világot akkoriban, és ezért támadták a családomat is.
- S a hiúság? Emlékszem, a kisgazda székház az ön képeivel volt szinte kitapétázva. Egy érzékeny értelmiségi hogy hagyhatja ezt?
- Nem tehettem róla. Ha láttam, rögtön leszedettem, de a pártapparátus és a pártszékház főtitkári hatáskörbe tartoztak. Nem szólhattam bele a főtitkári hatáskörbe. A születésnapi ünneplések sem tőlem eredtek.
- Hogyan szólítják az emberek: Elnök úr?
- A legtöbb helyen Józsi bácsinak. A szülőföldemen azonban, és talán még néhány helyen, így Zala megyében is, Apunak. Én soha nem voltam se hiú, se rangkóros, és ezt az emberek megérezték.
- Elégedett mostanában? Sok ügyfele van?
- Ügyvédként dolgozom. Miniszter bárki lehet, de ügyvéd csak az, aki egyrészt megszerzi ehhez a jogosítványt, másrészt meg ügyfelei is vannak. Én nem panaszkodom. Nincs is lehetőségem mindent elvállalni, hogy maradjon időm az írásra és a politikára is.