Hitelezők kíméljenek!

A férfi sehol, az asszony a konyhába tessékel. A szegényszag átható, a sarokban békebeli sparhelt, a szobából az unoka sírása szűrődik ki.
- Szeretnénk, ha a mi házunk is jobban festene - szabadkozik az asszony -, de mit tehetünk, nincs miből.
A férfi munkanélküli, az asszony epilepsziás, nincs jövedelme. Fürdőszobát szerettek volna. Meg bevakolni a házat. Gondolták, talán kapnak rá hitelt.
Ekkor kezdődött a kálváriájuk, két éve.

1.
Büky Zsuzsanna a megyei újságot nézegette. Benne apróhirdetések.
"Pénzre van szüksége? Semmi gond. Hívjon bennünket!" Mellette telefonszám.
Ennyi.
- Felhívtam őket, nagyon készségesek voltak, adtak egy címet, hogy hová menjek.
Székesfehérvárra, egy panellakásba.
- Ketten fogadtak, egy férfi meg egy nő. Másfélmillió forintot kértem. Semmi akadálya, csak biztosítást kell kötnöm a házra. Mondtam, van már, havi 1063 forint.
Mutatja a kötvényt.
- Nem baj, azt náluk is meg kell kötnöm. Jól van, ezen ne múljék. Kérdezgettek még az anyagi helyzetünkről. A páromnak akkor még volt munkahelye, 62 ezret kapott kézhez. Azt mondták, rendben, át fogják utalni a pénzt. Elkértek húszezer forintot regisztrációra, s mondták, majd értesítenek bennünket.
Az értesítést azonban hiába várták. Két hét múlva ismét felhívták a számot. A telefont senki sem vette fel. Sem akkor, sem később.
- Elmentem a fiammal a címre, az ajtó zárva. Elköltöztek, mondta a szomszéd.
- Adtak elismervényt a pénzről?
- Azt nem - sóhajt az asszony. - Igaz, nem is kértem. Olyan megbízhatónak tűntek.
{p}
2.
Az asszony pedig tovább nézegette a hirdetéseket.
Ingatlanbefektetési cég ajánlotta magát Békéscsabáról. Mellette telefonszám. Nagyszerű, ez már csak megbízható.
- Kölcsönre van szüksége? - hangzott a vonal túlsó végéről. - Fel kell méretnünk az ingatlant.
A felmérés elkészült, 31 250 forintról szólt a számla.
- Azt mondták, várjunk az értesítésre. Mi vártunk is türelemmel, amikor egy szombat délelőtt megáll a kapu előtt egy idősebb férfi azzal, hogy Vámi Bélát keresi. Tessék, itt lakik. Merthogy ő a szeméttelepen találta ezeket a papírokat, talán még szükségünk lehet rá.
A hiteligénylést lelte meg.
- Persze ideges lettem, azonnal telefonáltam. Szabadkoztak, ők nem tehetnek róla, nem is értik, vigyem be a papírokat. Bevittem. Egy hét múlva értesítettek, hogy a bank elutasította a kérelmünket.
Ez eddig ötvenezer forint a semmiért, számolgatom. Ha ennyivel megúszták volna...

3.
Böngészték tovább a hirdetéseket.
- A McDonald's-ba beszéltük meg a találkozót a hölggyel. Azt mondta, az Erste Bankot képviseli. Figyelmesen végighallgatott, majd kijelentette, hogy jogosultak vagyunk az öszszegre, egy hét múlva utalják a pénzt. Olyan boldogan jöttem haza!
- Nem is kért semmit?
- Dehogyisnem! Tizenkétezret a regisztrációs díjra meg 45 forintot.
- Negyvenöt forintot? Azt miért?
- A bélyegre.
Egy hét múlva persze semmilyen értesítést nem kapott a család. Hívták a megadott számot, ám az automata csak azt ismételte, hogy nem kapcsolható.
- Pedig olyan rendesnek nézett ki, most is emlékszem rá, szőke volt és kalapos.
Eddig tehát hatvanezer.
{p}
4.
A család ekkor elhatározta, hogy hirdetésre soha többet. Illetve... Illetve olyan hirdetésre nem, ahol csak egy telefonszám található. Mert a Poligrupo Rt. az egészen más.
- Fedezetre sem volt szükség, csak nyomtatványokat töltettek ki velünk, szerződést, még egy kis kártyát is kaptunk, rajta a párom neve. Igaz, hogy itt is kértek 37 500 forint regisztrációs díjat, de úgy tűnt, hamarosan pénzhez jutunk.
- Miből gondolták?
- Az a lány mondta, valamilyen Andrea... Hogy bennünket hamar ki fognak sorsolni, már a következő hónapban, mert alacsony összeget igényeltünk. Csak fizessük be az első havi részletet, 31 934 forintot.
Befizették, ámde pénzt most sem kaptak.
- Azt mondták, fizessük be a következő havi részletet is, akkor már biztosan utalják a pénzt. Nem fizettük be, nem volt miből, kértük vissza a pénzünket. Erre ezt a levelet írták - adja a kezembe a papírt.
A lényeg: befizetésük előtakarékosságként értelmezendő, pénzükre 2008 előtt nem számíthatnak.
A Poligrupónak tehát csaknem hetvenezer.
(Szerkesztőségünk az ügy felől érdeklődött a Poligrupo Részvénytársaságnál. Pongrácz Tibortól azt a tájékoztatást kaptuk, hogy "olyan ígéret, hogy az elsők között fogják Vámi urat kisorsolni, megalapozottan nem hangozhatott el".)
{p}
5.
Most már valóban rendes bank után kell nézni, gondolta az asszony. A Kereskedelmi és Hitelbank pedig igazán ilyen.
- Kicsit gyanús volt, hogy bankfiók helyett egy lakásba, de azért a bank papírjait tették elém. Megkapjuk a kölcsönt, mondta a férfi, éppen most ment el egy tanár házaspár, amely ötmilliót vett fel. Csak vigyük szépen haza a nyomtatványt, s töltsük ki.
- Regisztrációs díjat kértek?
- Tizenkétezer forintot.
A papírokat kitöltötték, visszavitték.
- Azt mondták, egy hét múlva mehetünk aláírni, majd szólnak.
A történet innen már szokványos. A telefont nem vették fel, a lakásban más nyitott ajtót. Bizalomgerjesztő nyomtatványhoz, ugyebár, akárki hozzájuthat: elég bemenni egy bankfiókba, vagy lehívni a világhálóról.
- Összesen tehát majdnem százötvenezer forintot költöttek a semmire - számolgatom.
- Van az kétszázezer is. Csak hozzá kell adnom, amit az utazásokra költöttem meg amit a földhivatalnál hagytam a tulajdoni lapokért, a térképmásolatokért.
Az asztalon a megyei lap, a hirdetéseknél nyitva.
- A kölcsönöket böngészte? - hitetlenkedem.
Az asszony elmosolyodik.
- Nincs nekem már arra pénzem...

A jog nyelvén
A riportban ábrázolt átverési módszer nem ismeretlen a Fejér Megyei Rendőr-főkapitányság előtt. December első felében indult eljárás csalás vétségének gyanúja miatt ismeretlen elkövető ellen. A nyomozók egyelőre azt vizsgálják, a tevékenység sért-e egyáltalán jogszabályt. Törvény ugyanis nem tiltja, hogy bárki bármelyik bank számára ügyfeleket toborozzon, akár banki megbízás nélkül. Kérdés, hogy mi számít az ügyfél megtévesztésének, s hogy a "pénzszerző" adott-e számlát.