Hová mégy, Uram?

Néhány euró mindössze, ha nem akarsz megázni, ennyit igazán megér, s talán emléknek sem rossz, szép színesek, a szivárvány minden színében pompáznak, van esélyed rá, hogy megkérdezi a barátnőd, honnan van. Mire te szerényen: Ó, semmi, drágám, Rómában vettem, tudod, a szállodában hagytam az enyémet, de hát reggel még olyan szépen sütött a nap, ki gondolta volna... Tényleg, nahát, milyen édi, de nem is említetted, hogy mész Rómába. Nem érdekes, csak a hétvégére ugrottunk ki, tudod, a párom meglepett vele, péntek reggel mondta, csomagoljak, este indul a gép. Kérdeztem, hová, de ő csak rejtélyeskedett, nem is faggattam, örüljön, ismered a mondást, hadd magad meglepetni, múltkor hallottam Münchenbe'. Aztán tényleg meglepett, hozta magával az unokaöccsét is, na szépen vagyunk, gondoltam, kicsit gógyis, tudod, valamilyen önkéntes szociális munkás, meg filozófiát hallgat az egyetemen, már az sem normális szerintem, aki ilyeneket csinál, mire ő, hogy nem minden a pénz. Könnyen beszélsz, te hülye, persze ezt nem így mondtam neki, apád tart.
Szóval jött ő is velünk, de fel is idegelt egyből, hogy ő csak Krisztust keresi, azért jön Rómába. Mit akar ez? Hogy Róma a kereszténység központja, meg ilyenek. Jól van, gondoltam, gyere, sok vizet nem zavarsz. De tévedtem, állandóan okoskodott, már ott a Forum Romanumon is, hogy lám, megérte-e azt a sok szenvedést, mennyien haltak meg a birodalomért, azt' mi maradt belőle, csak néhány halom kő. A Colosseumban meg, hogy azok a keresztények, akiket az oroszlánok elé vetettek, azok még vállalták a hitüket, készek voltak az életüket is adni érte. Ma bezzeg mennyien halnának meg érte? Inkább igyekszünk szépen betagolódni a napos oldalra, nem is csodálja, hogy annyi egyházi fejes került az ügynöklistára. Most képzeld, drágám, ezzel hozza össze. Én nem tudom, milyen befolyás alá került ez a gyerek, talán valami szektáéba, majd beszélek az apjával. De a legszebb az volt, amikor jövünk ki a Szent Péter-bazilikából. Ennek persze akkor is azon járt az esze. Hogy ő csalódott, nem találta Krisztust. Mi kell még neked, te, agyalágyult, ezt persze nem mondtam neki, de ez a véleményem róla. Azt mondja, nem láttam-e, hogy tele volt a templom. Dehogyisnem. Igen, de nem ám hívővel, hanem turistával, mind csak bámult, fotózott, pózolt, közben miséztek, a padokban meg alig ültek néhányan. Vasárnap délelőtt, itt, a világ kereszténységének a központjában. De vissza is fog jönni Krisztus, még egyszer megfeszíttetni magát, mert a mai apostolok csak elszaladnak. Nem is értettem, mit zagyvál ez nekem össze, mire valami történetet emlegetett, szerintem ő találta ki az egészet, szóval, hogy amikor Péter apostol lába alatt égett a talaj, meglépett Rómából, de a város határában találkozott Krisztussal. Kérdezte tőle, hová mégy, uram, erre ő: megyek másodszor is megfeszíttetni magam. Erre Péter elszégyellte magát, s visszament, mire aztán kivégezték.
{p}
Szóval ilyeneken jár az esze, de bánom is én, csak legalább tartaná meg magának, ne engem fárasztana. Szerencsére rákezdett az eső, már ezt kell mondanom, mert legalább abbahagyta, kicsit arrébb húzódott, be az árkádok alá. Erre jönnek ezek a mindenféle népségek az ernyőkkel, nem tudom, honnan szalasztották őket, eléggé koszlottak mindenesetre. Remélem, nem terjesztenek fertőzést, de az ilyet csak nem engednék, gondolom, ha nem lehetne, lekapcsolnák őket a carabinierik, olyan helyeskék, tudod, drágám, igazi digók, magasak, feketék...
Erre odalép hozzám az én agyalágyult rokonom, arca ragyog. Mi van, te kis okos, néztem rá, persze, nem így mondtam neki. Hát hogy ő megtalálta Krisztust. Na, hál' Istennek, akkor mehetünk is haza, igaz? És hol? Hát, hogy láttam-e az arcát annak az esernyősnek? Persze, hogy láttam. Hogy milyen szomorú volt? Távol a hazájától, a családjától, egész nap szaladgál az ernyőkkel, biztos valami tré szállón lakhat, lehet, hogy a papírjai sincsenek rendben. Itt meg folyik a dőzs, a kereszténység központjában. Na és, mondom, biztos örül, hogy itt lehet, gyűjt szépen, küldi haza. De hogy majd ezek fogják átvenni az önelégült fehér ember helyét, lám, a Római Birodalom is szétesett annak idején, pedig milyen erősnek tűnt - csak az a kérdés, hogy hozzák-e a vallásukat is, vagy áttérnek kereszténynek, van-e még annyi hitelünk, de meg is érdemeljük, mert csak papolunk a szeretetről, közben...
Na, itt hagytuk abba, már nem bírtam tovább. Mondtam is a páromnak, ha még egyszer magával meri hozni, nem tudom, mit csinálok. Keresse meg szépen az útravalót, tudja meg, milyen a való világ, másképp fog ő is beszélni. Szerinted, drágám, normális az ilyen?