Cseppekben adagolt remény

Aligha van Magyarországon olyan rákos beteg, aki ne hallott volna a Béres-cseppről. Van, aki hisz benne, s van, aki nem. Ami viszont tény, a Béres József által kikísérletezett készítmény ma az ország egyik legsikeresebb gyógyszere, sok rákos beteg utolsó reménye. A most nyolcvanöt éves kutató ma is mindennap bejár az egykori kisvárdai agrárkutató intézeti szobájába. Újból nagy fába vágta a fejszéjét: a ma még gyógyíthatatlannak tartott sclerosis multiplex gyógyszerén töri a fejét.

Hazai életBalogh Géza2005. 04. 29. péntek2005. 04. 29.
Cseppekben adagolt remény

- A Béres-cseppért Önt annak idején kis híján keresztre feszítették, mondván, hogyan mer belekontárkodni a szakmába egy szabolcsi agrárkutató. Nem fél, hogy újból megkapja a vádat?
- Megedződtem. A tudományos kutatásoknak nincsenek előírt határai, a Béres-csepp megalkotásával se arra törekedtem, hogy az orvostudomány akkori álláspontját igazoljam. Egyébként az orvosokkal már rég szent a béke. A Béres Rt. sok száz orvossal tart kapcsolatot ma is.
- Ön szedi a Béres-cseppet?
- Harminc éve rendszeresen. Most például az antifront cseppjeinket, mert érzem, hogy jön a front. Már reggel is kutyául éreztem magam, délelőtt pedig, mikor mentem, hogy kiváltsam az idei horgászengedélyemet, el kezdtem szédülni. De most már jól vagyok. Úgy hogy a hétvégén ki is ugrok valamelyik vízhez.
- Ha én lennék Béres József, el se mozdulnék onnan. Önt mi hajtja nyolcvanöt évesen is, hogy naponta kinyissa a kutatóintézeti szobája ajtaját?
- A volt, s a jelenlegi betegeim szeretete. És a lelkiismeretem. Mind a mai napig kötegszámra kapom a leveleket. A köszönő, s a segítséget kérő leveleket. Igyekszem válaszolni, ha szükséges. Sajnos, nincs mindenkire időm, de a legelesettebb sclerozisos betegekkel személyesen is megpróbálok találkozni. Japánban hívták fel a figyelmemet erre a rettegett kórra, ami sajnos nálunk is gyorsan terjed. Itthon alapos kutatómunkába fogtam, s felmerült a baj okának a gyanúja. E gyanúra kezdtünk kialakítani egy megfelelőnek ígérkező készítményt.
{p}
- Eléggé rejtélyesen fogalmaz. Ez, a beteg nyelvére lefordítva azt jelenti: megtalálták a gyógyszert?
- Kénytelen vagyok nagyon óvatos lenni, hiszen amíg egy gyógyhatású készítményből gyógyszer lesz, évek telnek el. Most folynak azok a vizsgálatok, amelyek lezártával a patikákba is eljuthat majd a készítmény. Egyébként a Béres csepp az alapja, amit kiegészítünk bizonyos elemekkel.
- Embereken kipróbálták már?
- Természetesen. Súlyos állapotban lévő, önként vállalkozó betegek kaptak a szerből. Sok-sok visszajelzést kaptunk levélben és személyesen, a levelekből, névtelenül persze akár idézhetek is. Legutóbb például egy debreceni lány válaszolt, aki igen súlyos állapotban jött el hozzánk. Azt írja, hogy egy hónap múltán a panaszai jó része megszűnt, végtagjaiban elmúlt a zsibbadás, elmúltak a csontfájdalmai, s ma már mindkét oldalán tud aludni.
- Számításai szerint hány beteggel kerülhetett kapcsolatba az elmúlt évtizedekben?
- Ezt én sose számoltam. Nem volt rá időm.
- Egyik-másikra azért biztosan emlékszik.
- Hogyne emlékeznék! Legjobban azokra a fiatalokra, akiknél a hagyományos orvosi kezelések megnyugtatóan nem segítettek. Aztán később visszahozták bemutatni a saját gyermeküket. Hogy milyen egészségesek, életrevalóak.
- Szobája falán van egy különös fénykép orosz felirattal. "Franja Matvejevna 1895. Moj cerdecsnij drug doktor Beres"- azaz "Az én szívbéli barátomnak, Béres doktornak". Ki ez a rejtélyes öregasszony?
- Egy Londonban élő orosz hölgy. Tíz éve küldte a képet, a századik születésnapján készült. Húsz évvel korábban súlyos mellrákja volt mindenféle áttétekkel. Megkerestek a barátai, s én adtam neki a Béres cseppekből... Aztán eltelt húsz év, s elküldte a képet.
{p}
- Sok kitüntetés tulajdonosa, az ember nem is tudja, melyeket említse. Széchenyi-díj, Magyar Örökség díj, Köztársasági Érdemrend..., de talán a Csernobili Szövetség, valamint a Gagarin Űrhajós Felkészítő Központ diplomája a legérdekesebb. Ezeket miért kapta?
- A csernobili katasztrófa után kérésükre próbaképpen ötezer üveg Béres cseppet juttattunk el a csernobili rászorulóknak. Egy hatszáz fős sugárfertőzött csoportnál egy hónapon át figyelték a cseppek hatását, az orvosok jelentős javulást tapasztaltak. A Gagarin emlékérem egyszerűbb történet. Egy leningrádi fogadáson megszólított az orosz űrhajósok kiképző főnöke, hogy baj van a fiúkkal az űrben. Kedvetlenek, fáradékonyak, étvágytalanok... Különféle betegségtünetek léptek fel, melyeket az orvosok nem tudtak megszüntetni. Én ezen cseppet se csodálkoztam, mert biztos voltam benne, hogy a táplálékukból valami fontos anyag hiányzik. Javasoltam nekik a Béres cseppet. Azóta nem hallani, hogy az orosz kozmonauták fáradékonyságra panaszkodnának. Nem sokkal később egyébként az orosz tengeralattjáró flotta parancsnokságáról is megkerestek. Hogy hallottak a Béres-cseppről, és nekik is kéne...
- Volt kitől venni a példát, hiszen azt beszélik, hogy a kommunista világ több, akkori betegeskedő vezetője is Kisvárdán szereztette be a Béres cseppet. Ezt hogyan kell elképzelni? Jött a nagy fekete diplomácia autó, s bezörgettek az ablakon?
- Sok mindent beszélnek.
- Azért az mégis csak furcsa lehetett, hogy miközben Béres doktort nappal Aczél György és a társai zargatták, addig hajnalra hosszú sorok gyűltek össze a háza előtt, hogy önnel találkozzanak. Mely évek voltak a legnehezebbek?
- Talán a hetvenes, nyolcvanas évek. Akkor kis híján lecsuktak, de olyan emberek álltak ki mellettem, mint Nagy László, Illyés Gyula, Zelk Zoltán, Ratkó József, Kósa Ferenc... Kósa Feri a hetvenes években egy hosszú, majd négy órás filmet is forgatott a kálváriánkról, de nem engedték bemutatni. Majd csak 1989-ben, a rendszerváltás hajnalán. De maguk is tudják, akkor már mindent lehetett.
- A betegek mellett manapság mi foglalkoztatja a legjobban?
- Az ország állapota. A legnagyobb aggodalommal látom, hogy a magyar föld termékei fokozatosan háttérbe szorulnak a hazai piacokon. Jönnek sokkal olcsóbban a mindenféle kétes eredetű külföldi ipari és mezőgazdasági termékek, a mi magyarjaink pedig boldog örömmel vetik rá magukat az ismeretlenre. A magyar mezőgazdaságból élők sorsa már sajnos régen másod-, vagy harmadrendű kérdés Magyarországon.

Ezek is érdekelhetnek