Villany kell a tanyákra

Ilyen átfogó vizsgálat utoljára az 1970-es évek elején zajlott a magyar tanyavilágban. Akkor a "tartósan fennmaradó tanyás térség" tervezési kategória bevezetését készítette elő, most olyan tanyaprogram alapját képezheti, amely a mainál jóval szélesebb körben teremt fejlesztési lehetőségeket, s orvosolja a tanyák egy részére jellemző áldatlan állapotokat.
Bő fél évszázaddal ezelőtt még több mint egymillió ember élt tanyán hazánkban. A földosztás idején a tanyás földművelés az alföldi mezőgazdálkodás modelljének számított, és 1946-49 között nyolcvanezer új tanya épült.
A Rákosi-rendszerben aztán megkezdődött a rombolás, amely a kádári időszak téeszszervezése nyomán "teljesedett ki". A rendszerváltozást követően valamelyest mérséklődött a fogyás, de így is kétszázezer alá csökkent a tanyán lakók száma.
Az Alföld lakosságának több mint hat százaléka azonban ma is tanyán él. A Duna-Tisza közi Homokhátságon a tanyán lakók aránya számos településen meghaladja a tizenöt, nemritkán a harminc, sőt a legtanyásabb Bács-Kiskun megyében néhol az ötven százalékot is. Ez elsősorban annak köszönhető, hogy e vidéken a téeszesítés idején szakszövetkezetek jöttek létre, ami sokkal nagyobb önállóságot, szabadságot hagyott a gazdálkodásban. A rendszerváltozással felszámolódott a szakszövetkezetek alapvetően jól működő rendszere, szaporodtak az értékesítési gondok, a Homokhátság tanyáin is nehezebbé vált a megélhetés.
{p}
Az egész térségre, annak 104 településére kiterjedő kutatást 2002-2003-ban szűkebb körű felmérés vezette be. Azt is az Alföldi Tudományos Intézet fogta össze, s a Szent István Egyetem negyven tanárának és százhúsz hallgatójának részvételével zajlott: a Kecskemét és Kiskunfélegyháza környéki tanyavilágban 24 település több mint nyolcszáz tanyájára jutottak el. A Tanyakollégium zárásaként ajánlássorozat készült a kormányzat és különféle hazai, külföldi szervezetek számára, a másfél éves munka eredményeit összefoglaló Tanyai kaleidoszkóp című kötetet pedig ma már tankönyvként emlegetik.
Az ajánlások fogadtatása korántsem volt egységes. Az egyik ankéton például a tanyán élők halmozottan hátrányos helyzetét firtató kérdésre így hangzott a miniszteri válasz: "Miért nem költözködnek faluba vagy városba? Tanyán lakni ma már nem korszerű életforma." A kérdőívekből, mélyinterjúkból azonban kiderült, hogy az ott élők háromnegyed része minden gond ellenére a tanyán akar maradni.
A most indult homokhátsági kutatás körülbelül 52 ezer tanya állapotáról ad képet. A felmérésben részt vevő Várostervezési Intézet térképein kirajzolódik a gazdálkodó, a főként üdülési célokat szolgáló és a "nyomortanyák" övezeti megoszlása. A kutatásra épülő kormányzati program vitájában érvek, ellenérvek nagy csatája várható, hiszen végső soron pénzkérdés a megoldás. A legfontosabb teendő, a villamosítás sokba kerül, de nem lehet kérdéses, hiszen még ma is több mint százezren élnek a tanyavilágban villanyáram nélkül. Döntést kell hozni a tanyák szilárd burkolatú úthálózatának bővítési keretéről, az egyre inkább kiapadó Homokhátság vízpótlásáról, akad javítanivaló a közbiztonságon is, és folytathatnánk a sort.
Ezekről a gondokról és megoldásuk lehetőségeiről esett szó lapunk kerekegyházi, Pongrácz-majori tanyafórumán, ahol a nyitó előadást Csatári Bálint professzor, az Alföldi Tudományos Intézet igazgatója tartotta.