Szélsőségek öt éve

A két szélsőség világosan megmutatta a hazai szántóföldi növénytermesztés két legnagyobb gyengeségét: egyrészt, hogy az időjárás bármikor képes kellemetlen meglepetéseket okozni, másrészt, hogy az esetleges többlettermést úgynevezett logisztikai okok miatt nehéz kezelni - vagyis rekordhozam esetén kevés a raktár és szűkös a szállítókapacitás. Tengeri kikötőnk nincs, folyami betárolási lehetőségeink pedig - mivel vasúton vagy kamionnal juttatható oda az áru - igencsak korlátozottak. Havonta legfeljebb félmillió tonna árut tudunk kivinni a határon, s ez egyben azt is jelenti, hogy az idei OMÉK-on minden bizonnyal nagy érdeklődésre számíthatnak a különböző tárolóépítésre szakosodott kiállítók, illetve a nagy kapacitású szállítócégek.
A hazai gabonatermelők életét az elmúlt öt évben éles vonallal választotta ketté az európai uniós csatlakozás. A korábbi időszakhoz képest példátlan biztonságot kínált a tavaly május 1-je óta élő rendszer. A belépés után egyrészt fix földalapú támogatással (hektáronként 35-36 ezer forinttal) számolhattak a gazdák, s ehhez jött a garantált áras felvásárlás lehetősége, az úgynevezett intervenció, tonnánként 101 eurós, vagyis körülbelül 25-26 ezer forintos felvásárlási ár.
Gabonaágazatunk helyzetét alapvetően azonban mindezek ellenére a hazai fogyasztás és külpiaci lehetőségek határozzák meg. Az előbbi vonatkozásában nincs valami jó hírünk: a csökkenő abrakfogyasztó állatállomány nem könnyít a hazai szántóföldi termelők helyzetén, ráadásul az úgynevezett humán fogyasztásban is mind kisebb arányt tesz ki maga a termény, hiszen a lisztpiaci árakat immár nem elsősorban a gabona ára határozza meg, hanem a munkabér, az energia, a szállítás költségei. Ami pedig a külpiaci lehetőségeket illeti, a szállítási gondokról az imént szóltunk - s akkor még nem beszéltünk árakról, vagyis hogy immár napi nehézséget okoz a "nyakunkba lihegő" tengerentúli konkurencia. Az elmúlt öt évben nyilvánvalóvá vált, hogy az argentin, észak-amerikai, mexikói szállítók dömpingáraival nagyon nehéz mit kezdeni, hiszen a mi önköltségi számításainkat alig meghaladó ajánlataink még mindig húsz-harminc százalékkal magasabbak, mint az Újvilágból érkező versenytársainké.
Az idei OMÉK meghatározó gondolata az élelmiszer-biztonság és a minőség. Alighanem ez a két fogalom az, amire a hazai gabonatermelés hosszú távon alapozhat. Pillanatnyilag ugyan illúzió abban a meggyőződésben élni, hogy az "acélos magyar búza" mindig kelleni fog a világnak, de tény az is, hogy kiváló fajtáinkból ma is szívesen vásárolnak minőségjavító árunak külföldön - a baj csak az, hogy a korábbinál jóval kevesebbet. Öröm viszont, hogy az elmúlt öt évben jelentősen (csaknem ötven százalékkal) megnőtt a hazai földeken a fémzárolt vetőmagok használata, s a szaktárca területi beszámolói is egyre jobb kultúrállapotú táblákról adnak jelentést.