Volt-e Petőfi Sándornak féltestvére?

További találgatásokra ad okot az evangélikus egyház anyakönyvének bejegyzése is: 1837. október 17-én megkeresztelték Erzsébetet, Mego Mária gyermekét, aki "törvénytelen ágyból" származik és "Petrovics István atyjának vallotta magát". Petőfi Sándor édesapjáról volna szó?
Kiskőrösi olvasónk, Podobni József szerkesztőségünkbe küldött levelében nem kevesebbet állít, minthogy ez a Petrovics az a Petrovics. Vagyis a lánglelkű költő atyja. Személyes találkozásunk során azt is elárulja, hogy huszonéves kora óta rajong Petőfiért, minden érdekli, ami vele kapcsolatos, még a szibériai legenda is (amit teljesen hihetőnek tart). A 84 éves Józsi bácsi előhozza füzeteit, melyekbe Petőfivel kapcsolatos gondolatait jegyzeteli.
- Szárnyal a fantáziám, amióta az önök lapjában korábban olvastam arról a bizonyos anyakönyvi bejegyzésről, nem sokkal utána pedig a sírkő is előkerült a régi temetőből - kezd bele mondandójába. - Petrovics István akkor 46 esztendős, Mego Mária pedig 18 éves volt. Az idő tájt sok kiskőrösit hordtak napszámba lovas kocsival Petrovicsék szabadszállási nagybirtokára, Mego Mária is a cselédek közé tartozhatott. Innen ismerhették egymást, olyannyira, hogy törvényen kívül született egy leányuk. Amikor pedig a büszke és erős ember a sorozatos csalódások súlya alatt lelkileg megrokkant, 1845-ben újra Kiskőrösre költözött, Mego Máriához és közös gyermekükhöz, Erzsikéhez, és haláláig csendes szegénységben éltek.
{p}
Utána a fiatalasszony újból megházasodhatott, amire abból lehet következtetni, hogy az emlegetett sírkövön egy 15 és egy 8 éves gyermek neve is szerepel (mindkettőjüket Maczkónak hívták). Mego Mária 67 évet élt, s hogy a felsoroltak közt nincs ott Erzsébet, valamint Maczko, az nyilván azért van, mert tovább éltek, vagy máshová temették őket. Maradt tehát rejtély jócskán az utókorra.
Levélírónk táblázatba foglalta Petrovics István és Hrúz Mária életrajzi adatait, s ezek lakóhelyben és időben is egybeesnek a feltételezett "félrelépéssel". Hogy ez nem feltétlenül lehetetlen, arról Kerényi Ferenc ismert Petőfi-kutató éppen lapunknak nyilatkozta: "Az öreg Petrovics jellemképébe belefér az állítólagos félrelépés is, hiszen sűrű vérű, indulatos ember volt." Ebből a történetből sokat meg lehetne tudni a Mego, illetve a Maczko família leszármazottairól, ezért Podobni Józsi bácsi megpróbálta felkutatni őket Kiskőrösön. Talált is ma élő utódokat - egyikük hozzátartozójával nyomozásom során magam is találkoztam -, de senki nem emlékezik semmire, mondván, ami volt, nagyon régen volt. A mozaik összeillesztését az is nehezíti, hogy nincsenek születési és halálozási évszámok a sírkövön.
A temető bejáratánál mindjárt megtalálom a márvány mementót. Sok minden kavarog a fejemben: ha tényleg a "jó öreg kocsmáros", Petrovics István nevét rejti, akkor a kiskőrösi temetőben kellett őt eltemetni, mindazonáltal közismert, hogy a család sírboltja a fővárosban van. Petrovicsot és feleségét, Hrúz Máriát ott helyezték örök nyugalomra, mindkettőjüket 1849-ben. Sírkövükön csupán ez állt: "A legszeretettebb Atya s a legszeretettebb Anya". Majd 1908-ban "egyesítették" a családot: a szülők, Petőfi István, Szendrey Júlia és Petőfi Zoltánka megszentelt porhüvelyét is egy sírboltba vitték. Az ugye mégsem fordulhat elő, hogy Petrovics István két temetőben legyen eltemetve.
Fazakas László, a kiskőrösi temető gondnoka a rendszerváltozás körüli időkben sírásónak jött a városba Erdélyből. Az elhanyagolt temetőben rendet tett. Az első kaszalendítéskor egy kődarab állta a penge útját. Sok régi síremlék került elő. Ezeket rendbe hozta, és felsorakoztatta a főkapu kerítése mellé. Hogy a "Petrovics" nevet erősítette meg fekete festékkel az egyik oszlopon, az csak a véletlen műve.
Hasonlóan nyilatkozik Sinkoviczné Kriskó Mária, a temető kertésze is, aki egész életét szellemek közvetlen közelében élte le, merthogy portája egészen a sírok mellé épült. Sokat olvasott Petőfiről, mindent tud a szomszéd sírkertről, de hogy a költőnek lett volna egy féltestvére, meg hogy itt temették volna el az öreg Petrovicsot, azt sehol sem írták meg. Azt viszont hallotta, ritka vezetéknév volt a Petrovics arrafelé.
{p}
A kiskőrösi Petőfi Szülőház és Emlékmúzeum vezetője, Kispálné Lucza Ilona épp az ellenkezőjét állítja: sok volt a Petrovics akkoriban. És ez a magyarázata a méltatlan és tisztességtelen felvetésnek is. Illetve semmilyen magyarázatba nem hajlandó belekezdeni, tulajdonképpen azt is megbánja, hogy szóba állt velem, nem gondolná, hogy erről a témáról kellene nyilatkoznia.
- Felesleges legendát gyártani - hárítja el kérdéseimet.
Nincs okom a legendagyártásra, csupán a múlt üzenetének tisztázására. Ha sikerül kideríteni a tényeket, megnyugodhatnak végre a kedélyek. Senkinek nem jut többé eszébe a "legszeretettebb Atyáról" hihető-hihetetlen dolgokat feltételezni. A leleplezésben Lupták György evangélikus lelkész siet segítségemre, pontosabban én sietek hozzá. Mindenekelőtt az 1823-as esztendő első bejegyzését mutatja büszkén, Alexander Petrovics, vagyis Petőfi Sándor születésének nyoma, amit akkor még latin nyelven rögzítettek. Tovább lapozva előkerül a "törvénytelen ágyból" származó Erzsébet nevű gyermek keresztelésének bejegyzése 1837. október 17-éről. Ez pedig az első magyar nyelven írott adatok egyike, mivelhogy a kiskőrösiek az év októberében tértek át erre.
- Ha törvénytelen volt a gyermek, bízvást lehet, hogy később összeházasodtak - gondolkodik el a lelkész, és már hozza is a házassági anyakönyveket. Csodák csodájára néhány perc alatt, a 76. sorszám alatt megtalálja, amit feltételezett: 1837. november 29-én Petrovics István és Mego Mária egybekelt. Itt szerepelnek a szülők nevei is, a férj esetében Petrovics György és Florian Susanna. És ez elvezet bennünket a végső következtetéshez: Petőfi nagyapját Petrovics Tamásnak hívták, tehát ebben a különös históriában nem őróla van szó. Megtaláljuk Petrovics István születési időpontját is, 1815. október 18-án tartották keresztvíz alá. Huszonkét évesen lett apa.
Egy meg sem született legenda szertefoszlott. Petrovics István kiskőrösi sírköve másról mesél tovább.