Csak egy hiba fér bele

- Sokan hiányolják a beiktatási ceremóniát. Miért nem akarta az ünnepséget?
- De mi lenne az ünnepség tartalma? Engem a Parlament két hónapja megválasztott köztársasági elnöknek. Letettem a hivatali esküt, szóltak a fanfárok, ott voltak a történelmi zászlók, felemelő érzés volt, igazi ünnep. A televízió előtt a fél ország végigizgulta az előzményeket, s átélte a végkifejletet. Nem gondolom, hogy meg lehet ismételni ezt az élményt. Hiszen augusztus 5-én semmi más nem történik, mint hogy nulla órakor hatályba lép az Országgyűlés határozata, amely szerrint ettől a naptól Sólyom László a köztársasági elnöke. Nem illene hozzám, hogy ezért most magamat ünnepeltessem.
- Én szivesen nevezem ezt szerénységnek, ám a politika ezt a fajta fegyelmezett, szigorú gondolkodást nem mindig kedveli. Tartanak is öntől, hogy túl mereven fogja értelmezni, s ennek fényében mondjuk aláírni vagy sem, a törvényeket.
- Akik velem ijesztgették egymást, feltehetően a befolyásolható, gyenge elnököt tartják ideálisnak. Nem hiszem, hogy tőlem bárkinek félnie kellene. Arra azonban számítani lehet, hogy az elnöknek határozott véleménye lesz, s annak minden alkalommal, mikor szükséges, hangot is ad majd. Alkotmánybíró koromban is így jártam el, s szerintem ez a helyes magatartás.
- Ha megenged egy megjegyzést, nem is volt mindig népszerű ezért.
- Nem attól szeretnék népszerűvé válni, hogy engedékeny vagyok, kedélyeskedem. Inkább arról ismerjenek, hogy kívül állok a párterőkön, s szigorúan betartatom az alkotmány paragrafusait és szellemiségét, és kiszámítható vagyok. Úgy vélem, az elnöki megnyilvánulásokkal csínján kell bánni, ritkán kell megszólalni, de akkor annak legyen súlya. Nem kell minden felkérést elfogadni, nem kell mindenhová elmenni. Nem leszek tehát túl sokat szereplő államfő, és a feleségem sem fog főzőtanfolyamot tartani a tévében, mint mondjuk pár éve a német elnök felesége.
- Pedig a német minta, a német kultúra önnek köztudomásúan nagyon fontos...
- Valóban közel áll hozzám a német kultúra, a jogrendtől az irodalomig. Éveket töltöttem német egyetemeken, Jénában, Kölnben, sok szakmai és baráti szál köt Németországhoz. Roman Herzog elnökkel például személyes barátságba kerültünk. Tőle azonban nem a szereplést akarom eltanulni, amit ő szívesen gyakorolt, hanem azt megszívlelni, amit még alkotmánybíró korunkban mondott, nevezetesen hogy az alkotmánybíró tévedhet, de csak egyszer. Ez a köztársasági elnökre is vonatkozik.
{p}
- A főzőtanfolyamról, érzem, lemondunk. De nálunk az elnököt eddig Árpi bácsinak és Feri bácsinak hívták. Önből, Elnök úr, lesz Laci bácsi?
- Ez a megszólítás a tisztelet és elismerés jele, ugyanakkor egy bizalmasabb viszonyt feltételez. Azt is kifejezi, hogy a nép szerette, talán igényelte is a nagypapa-típusú elnököt. Én mindenesetre fiatalabb vagyok, mint elődeim.
- Mekkora terhet fog jelenteni önnek, hogy a következő öt évben sok mindenről nem mondhatja el majd a véleményét, legalábbis nyilvánosan nem, bár nyilván lenne, mert a pártokon felül állás ezt nem engedi.
- Ez nem új a számomra, alkotmánybíróként is megtartottam magamnak a véleményemet. A semlegességet szerepléseim során is kifejezésre fogom juttatni. Természetesen bemegyek például a parlamentbe az ülésszak megnyitásakor, de a beszédek után nem fogok tapsolni. Sem az egyik, sem a másik oldal hozzászólása után nem nyilvánítom ki sem tetszésemet, sem elutasításomat. Viszont jelenlétemmel hangsúlyozom az esemény fontosságát.
- Mikor felkérték a köztársasági elnöki jelöltségre, könnyen kötélnek állt? Milyen szempontokat gondolt végig?
- Mindössze két napom volt dönteni. Egyáltalán nem álltam könnyen kötélnek, mert éppen egy olyan szakaszba ért az életem, mikor több fontos ügybe kezdtem. Egy fiatal tudósokból álló csapattal elnyertünk egy pályázatot . Ezt a munkát, melyet három évre terveztünk, be akarom fejezni. Az egyetemen éppen rám bízták a doktori képzést, ez is nagy és hosszútávú feladat. A családommal is meg kellett beszélnem. Végül úgy döntöttünk, hogy "ha hív a haza", el kell menni.
- Tanítani fog, kutatni, elnökként is?
- Írásba kellett adnom, hogy befejezzük az előbb említett kutatást, melyet éppen elkezdtünk. Úgy tervezem, hogy amikor csak lehetséges, otthon dolgozom. Már készülnek a telefonvonalak, hogy otthonról is biztonságos kapcsolatban lehessek mindig az elnöki hivatallal.
- A családja mit szólt hozzá? Milyen változásokra számítanak?
- Nem voltak lelkesek, hiszen az ő életükre is hatással lesz. De persze a tágabb család is belátta a jelentőségét.  Eddig én voltam az a családtag, aki mindig rendelkezésre állt. Otthon voltam, s szinte bármikor elérhető. E mellett én voltam a család fuvarosa, ha bárhová bárkinek mennie kellett, mert sem a feleségem, sem a lányom, sem a menyem nem vezet autót. Ez a "szolgáltatás" most megszűnik. Az azonban már a rezidencia kiválasztásánál is fontos szempont, hogy közel maradjunk a gyerekekhez. A legkevésbé sem szeretnék lemondani arról, hogy sokatlegyünk együtt.
{p}
- Eddig naponta látta az unokáit?
- Szinte naponta. Ha csak lehet, együtt az egész család, vagy különféle csoportosításokban vannak nálunk az unokák. Amikor esténként elkezdek mesélni a kicsiknek, a nagyok is bejönnek.
- Miket szokott mesélni nekik? Könyvből, fejből?
- Kedvenceik a népmesék, de büszke vagyok arra, hogy leggyakrabban az én saját meséimet akarják hallani. Van úgy, hogy egy hónapon át tart egy-egy mese, folytatásokban. Még szerencse, hogy ők számon tartják a történetet, mert előfordul, hogy én nem emlékszem pontosan az előző részre.
- Így már értem, hogy ön legendásan miért nem néz tévét: inkább saját "szappanoperákat" alkot.
- Azoknál azért jobb meséket mondok. De tényleg nem nézek tévét, s a gyerekeknél még készülék sincs, egyik családban sem. Nem is hiányzik.
- Honnan tájékozódik a világ dolgairól?
- Rádiót hallgatok, Kossuthot és Bartókot. Mind a kettőt nagyon színvonalasnak tartom, bárki, bármit mond.
- Veszélyes politikai terepre tévedünk, Elnök úr, inkább kérdeznék mást. Hogy készül a fizikai strapára, amely vár önre: hőségben néha órákig állni, díszzászlóalj előtt vonulni, stb.?
- Akinek kilenc unokája van, annak ez nem gond. A legkisebb 4 hónapos, a legidősebb 12 éves. Ők karban tartanak. Velük futni kell, fogócskázni, a nagyobbak 25 kilométeres túrákat is kikövetelnek, tökéletes edzésben vagyok.
- A felesége mit ad fel az ön posztja miatt?
- Ő először a gyerekek miatt hagyta ott a tanári munkáját, mikor iskolába kerültek, otthon maradt velük. Amikor nagyobbak lettek, visszament tanítani, ám az én alkotmánybírói kinevezésemkor megint abbahagyta a munkát, hogy biztosíthassa a zökkenőmentes családi hátteret. S közben a nagy családi ügyeinek szervezése az ő kezében fut össze. Ezen az életformán változtatni nem könnyebb, mint egy állást otthagyni.
- De televíziós főzőtanfolyam nem lesz...
- A feleségem nem akar túlzottan előtérbe kerülni. De meg fogja találni magának azt a közéleti tevékenységet, melyet az elnök feleségétől elvárnak. Annyit mondhatok, hogy számunkra a nagycsalád mindig is fontos volt. Így a feleségem valószínűleg a nagycsaládosokat kívánja a jövőben támogatni, esetleg fiatal művészek érvényesülését. Majd hozzáfog mindehhez, amikor eljön az ideje.
- Ön híresen nagy koncertlátogató...
- ...és erről a jövőben sem szeretnék leszokni. Eddig a feleségem gyakran nehezményezte, ha későn vettem észre, hogy valamit hallanunk kellene, s már nem tudtam jegyet szerezni a hangversenyre. Ez a probléma most megoldódik.