Esznek és vesznek

Négyórás agymosás
Anyósomat vittem álcának. "Aztán nehogy bedőljetek és valamit is vásároljatok!" - hangzott otthonról az ukáz. "Hogy képzeled?! Pénzt sem viszünk magunkkal" - nyugtattuk meg az aggodalmaskodó családfőt, és elindultunk. A busz az előre megbeszéltek szerint negyed hétre érkezett. Összeszokott társaságba csöppentünk. Utastársaim egy-egy új megálló előtt kíváncsian nyújtogatták nyakukat, majd elégedetten nyugtázták, a Rozi, a Jani és még a Mari is itt van. Az idő nem kirándulósnak ígérkezett - ködös, nyirkos hideg volt és vigasztalanul esett -, de ez láthatólag senkit nem zavart. A sofőr elszántan fűtött, hátul pedig hamarosan előkerült és körbejárt a butykos. Egyesek horkoltak, mások viccelődtek vagy élénken beszélgettek a gatyarohasztó hőségben, miközben házi pálinka utánozhatatlan illata töltötte be a szűk teret. Én is szóba elegyedtem az előttem ülő urakkal.
- Látom, Önök már rutinos kirándulók...
- Ó, mi minden héten eljövünk, van, hogy kétszer is - válaszolják, és megindul a szóáradat. A részvételi díjat a sofőr hamarosan el fogja kérni, a tíz forintot feltétlenül adjam neki borravalónak. A délelőtt termékbemutatóval fog telni, na, az bizony elég unalmas. Azért ne aggódjak, elsőre nem lesz vészes, nekik azonban nem egyszerű végigülni, mert már minden szót kívülről tudnak. Utána azonban mindig van valami program, ők csakis emiatt utaznak. A múltkor például Sárbogárdon voltak, ott még táncra is perdültek. Ráadásul hölgyválasz volt - kacsintanak.
A jó hangulatban gyorsan peregnek a kilométerek, megérkezünk. A hangulatos, bár kicsit hodály jellegű étteremben terített asztal és lakodalmas rock fogad. Huszonheten vagyunk (ez kevésnek számít, a múltkor állítólag száztízen voltak), és megkezdődik a négyórás agymosás. Nyakkendős, jólfésült fiatalember köszönti a résztvevőket, hangosan, szép kiejtéssel beszél. Viccelődik és kérdezget, közönségét hamar felrázza: az emberek nevetnek, válaszolgatnak, tapsolnak. Elöl kék-fehér leplekkel letakart meglepetések, mögöttük kicsit unott arcú szőkeség ácsorog. Hosszas felvezetés után előkerül az első termék: multifunkciós kacsasütő. Félreértés ne essék, csak mutatják, ilyen is van, de nem eladó. Majd talán egyszer, ha szerencsénk lesz, de, isten bizony, ők sem tudják, mikor. Az ára azért megvan: mindössze százhúszezer forint. Fazék következik, szintén nem megvásárolható. Ha az lenne, csupán nyolcvanezerbe kerülne. A konkurencia edénykészlete a félmilliót is meghaladja. Így adagolják mindaddig, míg pszichénk hozzászokik a nagyságrendekhez, és nem lepődik meg a további árakon.
{p}
Csak most, csak nekünk
Ekkor jön az első értékesítésre váró termék, egy fantasztikus, órákon át ecsetelten egészséges, energiatakarékos edénykészlet, körülbelül tizenhat darabos. Az ára? Hát ez az! Van boltjuk Budapesten, ott háromszázötvenezer. De - most kapaszkodjanak! Épp ma, cégük tizenötödik születésnapján, csak most, csak nekünk, csak itt, sokkal-sokkal kedvezőbb lesz. Megy a produkció, csökken az ár, szaporodik a készlet. Végül harminchat darabosat kínálnak kétszázharmincezerért, kézzel festett kínai porcelán ajándék étkészlettel. Kitűnő ajánlat - hüledezik a közönség, ilyen régen volt - suttogják. Ekkorra már néhányan görcsösen szorongatnak egy borítékot, amit az előadó csak korlátozott számban osztogatott, és ami erre a rendkívül kedvező vásárlásra jogosít. Többek között mi is... Bár szigorúan a játék miatt teszem, időnként mégis kicsit elbizonytalanodom, anyósom is kérdően néz rám: nem kár egy ilyen nagyszerű lehetőséget elszalasztani? Végül, az utolsó pillanatban, a szerződéskötésre fenntartott asztalnál határozottan visszautasítjuk a hivatalos dokumentumokat kitölteni készülő előadót. Csúnyán néz ránk. Mellettünk szerény külsejű házaspár tanácskozik: hétezer lenne a kétszázharmincezer forintos hitel havi részlete, de az előző vásárlásból még két hónapos törlesztés vissza van. Addig semmiképp nem tudják vállalni az újat. Nem baj, elintézem, hogy kapjanak halasztást - mondja a nyakkendős; a házaspár pedig remegő kézzel aláírja a papírokat...

Meglepetés kacsasütő
- Maguk mégsem vásároltak? - csodálkozik a szemközti kedves hölgy, mikor visszatelepszünk a helyünkre, majd, látva rutintalanságunkat, a szárnya alá vesz bennünket. Ő már legalább hatvanadszor jött, beletelt három év is, mire először vásárolt. Persze előbb-utóbb mindenki beadja a derekát. Egyébként a program a lényeg, beutazta már a fél országot, volt hajókirándulásokon, gulyáspartin, gyógyfürdőkben. Meg aztán az ajándék sem mellékes, ő így rendezte be a konyháját. Egyszer egy kávéskészlet fele volt a meglepetés, eljött a következő alkalommal, de akkor már sajnos más mintázatú volt. A házaspároknak hatdarabosat szoktak adni, ezért azóta a férje is csatlakozott. Közben folytatódik a műsor.
- Figyeljen, most jön a gyapjútakaró, először csak egy, aztán "Kell a mamának, papának is" szöveggel a másik - mosolyog rám a szemben ülő. És tényleg, minden halálpontosan úgy zajlik, ahogy mondja! A legvégén (ezt, rutintalanságom ellenére, talán csak én sejtettem előre) szenzációt kiált az előadó: telefont kapott a főnöktől, csodák csodája, a kacsasütő mégiscsak megvásárolható. De még hogyan! Az eredeti százhúszezer helyett hetvenért, ráadásul ajándékként két gyapjútakaróval.
Zúgó fejjel távozom, amin még az őcsényi borkóstoló oldott hangulata sem enyhít. Nézem a szerződést kötött embereket, a házaspárt és egy hajlott hátú, bicegő öreget, aki a lányát akarja meglepni karácsonyra. Mintha egy kicsit gondterheltek lennének...
{p}
Amerikából jött
A kirándultatással egybekötött termékbemutatók Magyarországon különösen népszerűek. Az eladás e sajátos módszere a nyolcvanas évek közepétől kezdett terjedni a marketing őshazájából, Amerikából.
- Amikor az emberek egy-egy ilyen kiránduláson részt vesznek, ritkán mérik fel, hogy tudományosan kidolgozott eladási stratégia részesei lettek - mondja Gergely Gyöngyi marketingszakértő. A szakember szerint a szervezők általában a kisebb településeken élő, kevésbé képzett és tájékozott, főként magányos, nyugdíjas személyeket célozzák meg, akik így mások üzleti érdekeinek befolyása alá kerülnek.
- Az egész kínálaton átüt a gondoskodás és a szeretet érzése, ami, úgy tűnik, csak nekünk szól. Végre foglalkozik velünk valaki, megtörik a magány, hát persze, hogy nem szeretnénk kimaradni belőle - folytatja a szakember. - Az utazással, társasággal, vendéglátással a hangulatot kellően felfokozzák, és a résztvevők nagy része vásárol. Jól jár a szervező, aki nem veri magát hatalmas költségekbe, nincs milliós nagyságrendű tévéreklám, célját mégis eléri.
És a résztvevő? Ő jól jár-e, mikor egy jót kirándul, szórakozik, ajándékot is kap és vásárol - ha akar. De sokszor akkor is, ha nem...
- Jogilag nehéz a szervezőket megfogni, mert minden szükséges papírral rendelkeznek - mondja a Fogyasztóvédelmi Felügyelőség illetékese, Folkmann Miklós, akihez több panasz érkezett már. Ezeket azonban csak akkor tudják orvosolni, ha a termékminőség, például egy elektromos készüléké, nem felel meg a biztonsági előírásoknak. Egyébként mind az ajándékok, mind a termékbemutatón felkínált áru esetében a minőségre nagyon érdemes odafigyelni - hívják fel a figyelmet a szakemberek -, mert talán nem véletlen, hogy ezek a termékek általában nem találhatók meg a szigorú minőségbiztosítási előírásokat követelő nagy üzletláncok polcain. Végül az sem mellékes, amit a Fogyasztóvédelmi Felügyelőségben zárásként elmesélnek:
- Jelentkezett egyszer nálunk egy nyugdíjas bácsi, aki a kirándulás hevében a lehetőségeit jócskán meghaladó, százezres nagyságú hitelbe verte magát, hogy vásároljon. Utólag nagyon megbánta, mert a törlesztőrészletet alig tudja fizetni, ráadásul a termékkel sem elégedett. Esetében, mivel minden szerződést a helyszínen aláírt, semmit nem tehetünk, csupán nagyon sajnálhatjuk.