Postás Kocsordról

A háromezer lelkes szatmári községben az anyalap, a Szabad Föld is igen népszerű. Az volt régen is. Laczkó György és szülei is előfizetői, és a kalendáriumot is megrendelték. Amit eddig olvastak belőle, tetszett nekik. Ez a véleményük a kocsordi olvasóknak is, akik kritikus szeműek.
Laczkó Györgyben azonban bíznak. Ugyan még csak harmincéves, de már hét éve járja a falu utcáit. Közülük való, igazi postás. Pontosabban: kézbesítő. A Mátészalkán érettségizett fiatalember a gimnáziumi évek után jó ideig sehol sem kapott állást. Pestre vagy még messzebb nem akart menni, mert tudta, ha veszi a betyárbútort, azontúl csak vendégként tér haza. Ő pedig szereti Szatmárt, a Kraszna partját. Mindenféle tanfolyamra járt, s pár év múltán rámosolygott a szerencse. A közeli Mátészalkán felvették helyettesítő kézbesítőnek. Aztán meg a szülőfalujában üresedett meg egy postai állás.
Mára kitanulta a postai kézbesítés minden csínját-bínját. De, mint mondja, korántsem fejeződött be az önképzés folyamata.
- Folyton tanulni kell, mert ma már a posta sem a régi - veszi le válláról a súlyos bőrtáskát. - Rengeteg mindent elvállalunk, hogy talpon maradjunk. Többek között biztosítást is közvetítünk, postaládát kínálunk, szaloncukrot árulunk... Muszáj valahogy megélnünk.