Enyveskezű főemlősök a majomtelepen

Az emberré válás evolúciójának szenzációs lelete miatt annak idején többször jártam a vidék barnakőszén-fejtésének valaha királyi rangú fellegvárában. Már akkor mtatkoztak jelei annak, hogy a helyi vasércbánya bezárásával a munkanélküli-segélyekből tengődőket csöppet sem érdekli a tizenötmillió éves majomember, a Rudapithecus Hungaricus. Sem Rudi, sem Gabi, sem a torontói egyetemisták Kordos László professzor vezette csapatának "csontok utáni megszállott vájkálása" a bányató melletti földben. Az viszont igen, hogy a helyiek által csak "majomtelep"-nek hívott ásatási helyszínről mit lehet elemelni.
A Magyar Földtani Múzeum igazgatója, Kordos professzor "Déva vára-szindrómával" illette a világon egyedülállóan gazdag lelőhely sorsát, amelyen reggelig gyakran ellopták, amit előző nap a kutatók megépítettek. A kanadai egyetemisták, akik nyaranta fejenként 2300 dolláros kutatási díjat fizettek a magyar államnak, nem nagyon értették, miért bontják meg távollétükben a fejük fölé húzott tetőszerkezetet, miért szedik szét a védőcsarnokot, a pihenőházat? Miért viszik el a kerítést, a tartóvasakat, a tetőről a palát, a vízelvezető árok betonkockáit? Sőt, még a behajtani tilos meg a természetvédelmi táblákat is! "Egy kutyás őr - legyintett rezignáltan a professzor a folyamatos tolvajlásokra - itt potenciális halott, ha nem old kereket a bunkós bandák elől!"
Pedig hét éve még ezt leszámítva is lenyűgöző látvány volt az antropológiai lelőhely. Hajtűkanyaros, keskeny, két kilométeres út vezetett hozzá, a (még) fedett csarnokon túl az amerikai Grand Canyonra emlékeztető tájjal, szulfáttól zöldellő tóval, ahol a természet önmaga gyógyítgatta az egykori külszíni fejtések sebeit.
Szögedi József akkori polgármester viszont - megelégelvén a sajtó búcsújárását - a jelenkor sebeit, az itt élők keserű helyzetét emlegette. Szavai szerint ők a "világcsodás majommal" aligha tudnak kilábalni nyomorult helyzetükből. A tízmillió éves múlt valóban óriási turisztikai lehetőség, de csak nagyszabású beruházásokkal, amelyekhez egy fillért sem tudnak hozzátenni. Legégetőbb gondjuk pillanatnyilag a munkahelyteremtés, amivel megszűnhetne a "megélhetési bűnözés", a kilátástalanság miatti alkoholizmus.
{p}
- Rudi és Gabi őskori "otthona" az ásatások felfüggesztése után folyamatosan ment tönkre - vázolta a helyzetet Szobota Lajos, Rudabánya jelenlegi polgármestere. - A védetté nyilvánított területnek, benne a lelőhellyel, számos tulajdonosa volt, mígnem a kilencvenes évek elején a magyar államé lett, kezelését pedig az Aggteleki Nemzeti Parkra bízták. Korábbi gazdájának, a Rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeumnak még sikerült valahogy megőriznie, de amikor a kutatók elmentek, s a terepet beterítették, mint Csernobilt, a felépítményei szép lassan ebek harmincadjára jutottak. A nemzeti park ugyanis a kezelői joghoz pénzt nem kapott, és köztudott, hogy maga is anyagi gondokkal küszködik. Nekünk ötvenmilliós a forráshiányunk, a munkanélküliség változatlan, de nem hagyjuk annyiban! Bár a lelőhely közigazgatásilag a szomszédos Felsőtelekes külterületéhez tartozik, a magunkénak érezzük, hiszen a leletek zöme Hernyák Gábor helyi kutató jóvoltából 1965-től a nyolcvanas évekig akkor került elő, amikor a terület még a vasércbányáé volt. A mi jövőnk az idegenforgalom fellendítése lesz: híres ércbányászati múzeumunkkal, műemlék református templomunkkal, szép környezetünkkel, a bányató kiépítésével; és ebben kiemelt szerepe lenne az újjáépített lelőhelynek. Mint például Vértesszőlősön vagy éppen Kínában, ahol egy ilyen lelőhely köré kukoricatáblán emeltek palotát. Állami segítség nélkül azonban képtelenség megőrizni a múltat az utókornak. Kezdetnek jó hír, hogy tavaly decemberben leültünk megbeszélni, hogyan oszthatnánk fel az illetékesek között a feladatokat. Ott volt a szomszédos polgármester, a nemzeti park, a helyi bányászati, illetve a földtani múzeum igazgatója, és jegyzőkönyv készült arról, ki mit vállal. Mi, a két község például azt, hogy közmunkásokkal rendben tartjuk az egész környéket, és polgárőrökkel védjük a további tolvajlásoktól.
- Sajnos ma nem egy emberszabású ősmajom, hanem a pénz körül forog minden - közli fanyarul Hadobás Sándor, a Rudabányai Érc- és Ásványbányászati Múzeum igazgatója. - Az idén megvonták tőlük a korábbi 14 millió forintos állami támogatást, jobb híján integrálódtunk a megyei múzeumba. Egy ország veszített a magyar ércbányászat, a régészeti kutatások gazdag anyagát dokumentáló intézmény önállóságának megszűnésével, ami korlátozza majd a tevékenységünket. Bár a legértékesebb ásatási leleteket az Országos Földtani Múzeumban őrzik, azért mi is, ha másolatokban is, de szinte a teljes, a Rudapithecusszal kapcsolatos szakirodalmat, térképeket, fotókat, leírásokat, összegyűjtöttük. A világ minden tájáról zarándokolnak érte hozzánk kutatók és civil érdeklődők egyaránt. A megbeszélésen azt vállaltuk, ha a nemzeti park valóban "szalonképessé" teszi a lelőhelyet, bemutatásához, a hírveréshez szakembereket biztosítunk. Magyarázó táblákat a nemzeti park, ismertetőket a múzeumunk készíttet Kordos László "megszövegezésével", és ha a professzor úr, ígéretét beváltva, egyszer megírja az ásatások történetét, könyvének kiadásához is megpróbálunk pályázati pénzt szerezni.
- A lelőhely teljes helyreállítása több tízmillióba kerülne, és ennyi nincs. Egyelőre csak arra futja az erőnkből, hogy az idén mintegy félmilliós értékben elvégezzük a legfontosabb állagmegóvási munkálatokat - sommázta Salamon Gábor, az Aggteleki Nemzeti Park igazgatója. - Rendbe tesszük a vízelvezető árkot, megfoltozzuk a lángvágóval megbontott, életveszélyes tetőszerkezetet, és olyan kerítést állítunk mélyre betonozott cölöpökből, amelyet talán nem tudnak ellopni. Hétéves vagyonkezelőként mi már annyiszor építettük vissza az ellopott tetőszerkezetet, hogy végül nem kaptunk rá pénzt. A sokat emlegetett uniós idegenforgalmi pályázatokkal az a gondunk, hogy hatmilliárd az alsó küszöbük, leghamarabb 2007-től írják ki őket, a lelőhelyet pedig csak annak a feltételnek megfelelve építhetnénk be egy nagy egészbe, ha nyereséges fenntarthatósága egészen biztos. Pillanatnyilag nem látom annak, állami támogatás nélkül szerintem érdemben nem léphetünk.
Kordos László, az Országos Földtani Múzeum vezetője a legderűlátóbb az érintettek között:
- Már a közös megbeszélés is nagy előrelépés, ha mindenki beváltja az ígéretét! Kis öröm a nagy üröm mellett, mivel a rendszerváltás óta egy huncut garas állami támogatást nem kaptunk kutatásokra. Ezért kellett kanadai "befektetőkkel" dolgoznunk és "osztoznunk" a dicsőségen. Majdnem biztos terv, hogy ezen a nyáron, szintén kanadai-magyar együttműködésben, ismét feltárjuk a lelőhelyet, mivel további kincseket rejthet az a föld, amelyből Rudi és Gabi előkerült. Bízom benne, hogy a helyszínt addig rendbe hozzák. Állami segítséggel akár világhírű bemutatóhely is lehetne ez. Most szemétdombra emlékeztet.