Földet ért a toronyóra

Amikor Gyimesi Endre polgármester közelről szemügyre vette, Kancsal Miklós órakezelő a régi kulcsot szorongatva azt mondta: "Addig ki nem adom a kezemből, amíg nem lesz helye az öreg órának!" Ez a kis diskurzus mozdította meg a zalaegerszegiek fantáziáját, és tavasszal tűzoltók segítségével lehozták a magasból a közel kétszáz éves, hatmázsás óraműt.
A város közismert órásmestere Preisz József, Kancsal Miklós és mások segítségével megjavította a szerkezetet, s kiokoskodta, hogyan lehet elhelyezni emberközelben. A Hevesi Sándor Színház előtti téren épült fel a kovácsoltvas óraház, amely a zalaegerszegiek szerint valóságos csoda, Ráday Mihály városvédő úgy tudja, nemcsak Európában, hanem a világon is páratlan. Három méter mélyre jár le a mű teljesen látható mozgórendszere, amihez olyan aknát kellett készíteni, hogy a területet különösen veszélyeztető talajvíz ne árthasson neki. Tatabányai bányászok különleges módszerrel készítették el a földben a helyét, az óra maga pedig művészek munkája. A lapot Járási Ildikó tűzzománcművész készítette, a keretét Németh János keramikusművész jellegzetes gömbölyded figurái ölelik körbe, a ház tetején pedig az alkotó Mária-Magdolna-szobra forog lassan, percenként kis mozdulatokat téve. A város minap átadott új ékessége mintegy tízmillió forintba került, de pénzben nem mérhető az a fáradozás és szeretetteljes munka, amit a lakosság és a vállalkozók hozzáadtak.