Zavaros vízviszonyok az áteresznél

Az M3-as autópálya polgári leágazásánál látványos, a maga nemében egyedülálló régészeti pihenőpark épült. A közelben a település ipari parkja várja a befektetőket. Máris földmunkagépek dolgoznak a közlekedési csomópontnál tervezett bevásárlóközpont alapozásán. Már amennyire engedi a nagy esők áztatta föld.
Az autópályák mentén felértékelődnek a földek és más ingatlanok, s többnyire javul a környező településeken élők megélhetése is. Úgy általában. De nem mindenhol és nem mindenkié. A Polgár határában gazdálkodó Takács házaspár életét jócskán megkeserítette az M3-as autópálya építése és a várost elkerülő 35-ös főút felújítása. Előbbi a birkáik legelőit vágta ketté, utóbbi pedig valósággal a víz foglyaivá tette őket s a környékbeli gazdákat.
De kezdjük a történet elején, hiszen a Szabad Földben (2004. július 16., illetve 2005. január 21.) már foglalkoztunk az autópálya által kettészelt legelő ügyével. Akkor úgy tűnt, a bürokratikus huzavona után lesz a gondjukra megoldás.
- No, most haladunk a lapjuknak is köszönhető szervizúton - mutat a sztrádával párhuzamos, fehér kőzúzalékból hengerelt felületre a szikár és lassú beszédű Takács János. Nem sokáig dagadhat azonban az újságírói kebel. - Eddig tart a két kilométernyi burkolat - fékez az utat keresztben lezáró fényes autópálya-korlátnál. - Egy átjáró kellene ide, az övárok fölé - hajtja szét a sűrű nádat -, és a birkák már mehetnének is itt a híd alatt, a Nyugati-főcsatorna mentén lévő úton a túloldalon fekvő legelőimre. A pénzt beleölték az útba, haszna meg semmi! Úgy tudom, a főcsatornát felügyelő vízügyeseknek akadt valami kifogása - legyint egyet. (Tornóczky György, a vízművek illetékese szerint nemrég megállapodtak: az övárokba fektetett csőáteresz segítségével legkésőbb október végéig meglesz az "áthidaló" megoldás.)
A zsákúton visszaindulunk a 35-ös főút alatti átereszhez. Most meg ezzel nem boldogulnak. Hiába írtak féltucatnyi helyre panaszos levelet - a legutóbbit szerkesztőségünknek -, minden hivatal, hatóság, vállalkozás azt válaszolta: kártérítési igényük nem megalapozott, s egyébként sem rájuk, hanem a másik "felelősre" tartozik.
- Erről az átereszről először úgy szereztem tudomást, hogy az egyik fordulónál a fűkasza egyszer csak betonba ütközött - áll meg az út peremén kísérőm. - Másodszor meg akkor, amikor az útépítők kitakarították az évtizedek óta eltömődött csövet. Minthogy a túloldali földek vannak magasabban, így az átereszen - megfelelő csatornázás híján - földjeinkre ömlött a víz. Úgy képzelje, hogy a lucernáson és a búzaföldön valóságos tenger állott - tesz széles mozdulatot tanyájuk felé Takács János. - Szerencsénkre a vízelvezető árkot kitakarították, de ez csak átmenetileg könnyített rajtunk.
A közelben hatalmas tábla, rajta felirat: Az Európai Unió által társfinanszírozott projekt. Magyarország célba ér. Célba érünk mi is, csakhogy gyalog. A hodályokhoz vezető földúton tengelyig érő sár. Legfeljebb traktorral vagy terepjáróval lehetne rajta közlekedni - adunk hát az egészségünknek egy kis mozgást. Miután átereszügyben az útépítőkkel nem tudott zöldágra vergődni, Takács János kétségbeesésében kétszer is eltömte az átereszt. Nem késett sokat a figyelmeztetés a burkolatmegerősítési munkák kivitelezőjétől, a Viadom Zrt. nyékládházai igazgatóságától.
Jobb híján maradt a kárigénnyel kapcsolatos levelezés. Karakas Sándor, a cég főépítés-vezetője 2005. június 23-án például a következőket válaszolta: "Feladatunk az út alatt már meglévő és ismeretlenek által eltömedékelt áteresz felújítása volt ... az áteresz üzemeltetője a Hajdú-Bihar megyei Közútkezelő Kht. ... a kár okozója nem a mi társaságunk, hanem az átereszen átáramló víz."
A '48-as szabadságharc költője is megírta már, hogy "...a víz az úr!" Takács János mégsem nyugodott, hiszen ő meg azt állítja: "felelősnek lennie kell!" Németh Miklós, a nyékládházai igazgatóság korábbi vezetője a Viadom nevében 2006 elején megbízta Széll Imre mezőgazdasági kárszakértőt. Széll Imre szerint a február 3-án, majd 16-án két részletben felvett jegyzőkönyvben felmérő, tájékozódó céllal rögzítették a gazdaság adatait és veszteségeit. Ezt követően február 23-án elkészült a 11 gépelt oldalas részletes szakértői jelentés, amit Széll Imre át is adott megbízójának. Ennél többet nem mondhat, válaszolta kérdésemre.
Takács Jánossal Németh Miklós igazgató közölte a szakértői véleményben szereplő egymillió-száznegyvenötezer forintban megállapított összeget. Kifizetésétől azonban elzárkóztak. A károsult szerint a Viadom Zrt.-nél "legyökerezett" a szakértői vélemény. A kivitelezőt megbízó Útgazdálkodási Koordinációs Igazgatóság (Ukig) 2006. július 17-i keltezéssel egyebek mellett a következőket válaszolta a kárvallottnak a - jegyzőkönyvet is mellékelő - panaszos levelére: "A jegyzőkönyv alapján, annak hiányos megállapításai miatt jogi szakvéleményt nem lehet adni arra vonatkozóan, hogy kit terhel a felelősség a káresemény bekövetkeztéért." Az Ukig munkatársa kérdésemre válaszolva elmondta: az EU-pénzekkel készülő útprojektek sajnos nem terjednek ki a komplett vízrendezésre, aminek hátrányait másutt is tapasztalják.
A vízelvezető csatornák, árkok egy része a mezőgazdasági nagyüzemek felbomlását követően az önkormányzatok kezelésébe került. A tucatnyi helyi gazdálkodó által írt levélre válaszolva a polgármesteri hivatal nemrég közölte: költségvetésükben nincs pénz a csatornák karbantartására, de helyszíni szemléjük tapasztalatait továbbították az illetékeseknek, hogy "a vízelvezető rendszert tegyék működőképessé."
Mindenki mossa tehát kezeit, hiszen víz van bőséggel. Tény: az utóbbi évek autópálya- és útépítései, valamint az elhanyagolt csatornák a térség egész vízrendszerét megváltoztatták. Kormányzás nélkül a vizek azt teszik, mi lényegük: lefelé folynak. Mindenesetre, ha e sorok írójának valamilyen okból a polgári vízviszonyok alapos gyakorlati ismeretére lenne szüksége, akkor Takács János segítségét kérné.