Öt tyúkért verték félholtra

A hetvenhat éves Wágner Bélánénak a Tokajhoz közeli Tiszaeszlár főutcáján áll a háza. De már a falu végén, a községtábla közelében. A kövesút másik oldalán házak sincsenek, csak a határ, a Tisza bozótos ártere. Itt, ha bajba kerül az ember, főként éjjel, nemigen számíthat segítségre. Legfeljebb reggel, amikor kivilágosodik. Szerencsére Wágner Bélánét a mostani esetig nem érte különösebb bántalom. Azon, hogy minden évben ellopnak tőle néhány tyúkot, csirkét, meg-megdézsmálják a zöldségesét, a falu e részén már fel sem háborodik senki.
De azért Wágner néni óvatos asszony. Lefekvés előtt, még világoson még egyszer végigjárja a portát, ellenőrzi a tyúkól ajtaját, hosszabbra veszi a kutya láncát, s mikor magára zárja a lakásajtót, háromszor is megnézi, hogy a kulcsot ráfordította-e. Így tett azon a napon is, amikor ismeretlen férfiak rátörték az ajtót.
Kutyaugatásra, majd -vinnyogásra ébredt, és már rá is rúgták a bejárati ajtót. Iszonyatos reccsenéssel engedett az öreg deszka, aztán üvegcsörömpölést hallott. Rémülten ült fel az ágyban, de nem látott senkit. Félhomály volt, csak az utcai lámpák fénye világította meg a házat. Aztán a szobaajtó is kinyílt, s megjelent két alak. Ráordítottak: pénzt követeltek. Az idős asszonynak nem jött ki hang a torkán. Ütni kezdték. Súlyos férfiöklök verték az arcát, a nyakát, a tarkóját. Közben üvöltöttek.
- Hol a pénz vén k...?!
Ketten voltak, aztán belépett az előszobából egy harmadik is.
- A telefont kiszakítottam - mondta, s ő is az öregasszonyra támadt, aki menekülni próbált.
A rablók akkor már a nem létező milliókat keresték vadul. Felforgatták az egész lakást, benéztek minden fiókba, de nem találtak semmit. Közben a mama az előszobához ért. Már-már kilépett az udvarra, de észrevették. Utánaléptek, s megint nekiestek. Záporoztak rá az ütések, vére befröcskölte a falat, a függönyt, az ajtófélfát. A földre zuhant, elájult.
Valamikor hajnalban eszmélt fel. Az előszoba hideg kőpadlóján feküdt, körülötte mindent vér borított. Keservesen feltápászkodott, elindult... Hová is...? Maga sem tudta. Csak ki innen, valahová.
- Mi találtunk rá másnap reggel nyolc óra tájban a kertben, a tyúkól mögött - mondja két nappal később a legközelebbi szomszéd, Farkas János és a felesége. - Nem is mi, hanem a fiunk hallotta meg a nyöszörgését. Rohantunk persze mi is, és a kerítéshez érve a döbbenettől földbe gyökerezett a lábunk. Teljesen szét volt verve az arca.
Farkas János nyomban szólt a vejének, s az öreg autójukkal felszaladtak a faluba a körzeti orvoshoz. Elhadarták, hogy mi történt, hogy jöjjön gyorsan. De a doktor úr egy papírfecnit adott nekik egy telefonszámmal.
- Nem jött ki Wágner nénihez - nézi a cigaretta parazsát Farkas János. - Azt mondta, hívjuk az ügyeletet. Hiába mondtuk neki, hogy csurom vér a mama, csak a fejét rázta, hívjuk az ügyeletet.
Farkas Jánosék megkeresték hát a faluban a nyilvános telefont, és beszéltek a szomszéd település ügyeletes orvosával. Becsületére legyen mondva, ott is volt nemsokára. De nem sokat tehetett, riasztotta hát a mentőket. A sérültet a nyíregyházi kórházba vitték. Arccsont- és orrcsonttörést állapítottak meg nála, a műtét elkerülhetetlen.
A kis ház előtt állunk, közben megérkezik a néni Tiszavasváriban élő fia. A szomszédok nyomban a férfihoz fordulnak.
- Na, mondjad már, mi van édesanyáddal?
- Holnap fogják operálni - feleli. - Azt mondták az orvosok, óriási szerencséje volt, hogy életben maradt.
Aztán felvesz a földről egy diót, és ránk néz.
- Tudják, miért kellett kis híján meghalnia szerencsétlennek? Öt fagyasztott tyúkért meg pár zacskó zöldbabért, borsóért. Mert a haramiák, hogy nem leltek pénzt, kifosztották a fagyasztót. De nem ússzák meg, egyikük már megvan.
Tudja is, hogy ki az illető, a rendőrök már elmondták neki, de ő ki nem ejtené a nevét. Hogy majd a rokonsága visszajöjjön, s rajta álljon bosszút...?
A szomszédok nem ijedősek. A közeli Tiszalök cigányok lakta tanyaközpontja felé mutatnak.
- Azok voltak - mondják. - Éjjel itt szórakoztak, az eszlári diszkóban, s hazafelé mentükben támadtak rá az öregasszonyra. Isten tudja, mennyi pénzt reméltek a gazemberek.

*

A háromfős banda egy tagját a tiszavasvári rendőrök már elfogták, a másik kettő nyaka körül is szorul a hurok. A letartóztatott férfi eddigi harminc évéből tízet börtönben töltött.