Tanuljunk tüntetni

Miközben már égig ér a vita arról, hogy
- miért nem volt azonosító jel a rohamosztagosokon;
- mi tekinthető rendőri túlkapásnak (megjegyzendő, a már földre került tüntető további heves rugdosása mindenképpen);
- politikai tüntető verhet-e sátortábort, és tüntethet-e hónapokon át egy helyben;
- akkumulátorral vagy sűrített levegővel indult-e az elkötött T-34-es;
- lehet-e műveleti területnek nyilvánítani a Kossuth teret;
- független-e a rendőrség, avagy politikai megrendelésre dolgozik;
- és leginkább: mi a különbség a békés tüntető és a csőcselék között,
az alábbiakban megpróbálunk legalább e legutolsó kérdésre választ adni. (Ez azért is fontos lehet, mert az azóta látható-hallható interjúkban mást sem hallani, mint hogy "én csak arra sétáltam", "éppen hazafelé mentem", "édesanyámat látogattam meg", amikor a brutális rendőrattak elért...) Talán e zűrzavarban hasznos lehet ez a segítő információ.
Tehát, ha békés tüntetők vagyunk,
- nem biztos, hogy hónapokat kell távol töltenünk családunktól, munkahelyünktől;
- nem biztos, hogy szükséges kellékünk a kés, a benzines faszén, a Molotov-koktél, a vasgolyó és a baseballütő;
- nem biztos, hogy jól tesszük, ha nyilvános vécévé varázsoljuk Budapest legszebb tereit;
- nem biztos, hogy erkölcsös utcaköveket szednünk és dobálnunk;
- nem biztos, hogy helyénvaló barikádot építenünk;
- nem biztos, hogy minden autótulajdonosnak örömet okozunk, amikor kocsiját felgyújtjuk;
- nem biztos, hogy helyes középületeket megtámadnunk, kifosztanunk és lángba borítanunk.
Ha e tünetek bármelyikét észleljük magunkon, élhetünk a gyanúperrel: talán nem vagyunk békés tüntetők.
A legbiztosabb módja azonban ennek eldöntésére az a pillanat, amikor velünk szemben felsorakozik a rendőri rohamosztag, és hangosbeszélőn közli: távozzunk, mert a jogellenes magatartást tanúsító tömeget szét fogják oszlatni. Ha ezt és a nem sokkal ezután kilőtt füstbombákat látjuk és halljuk, biztosak lehetünk abban, hogy nem leszünk békés tüntetők...