Energikus ütőkártya

Mondhatnánk persze, mi közünk hozzá, intézzék el egymás között. De nem mondhatjuk. Onnan jönnek hozzánk - és Európa legnagyobb részébe - a legfontosabb energiahordozók. És a rendszer olyan, hogy ha az ukránok és a fehéroroszok nem kapnak vezetékeiken gázt vagy olajat, akkor hozzánk sem jut el.
Ha az oroszok ott, messze elzárják a csapot, akkor - szerződést szegve - mi sem kapunk. Tavaly az ukránok, most a fehéroroszok nem adtak tovább sem gázt, sem olajat.
Most nyugodtabbak lehetünk, mint tavaly: kedden még 98 napra elegendő olajtartalékunk volt. Ezt szabadította fel a kormány. Ha hónapokig nem kapnánk olajat a Barátságon át, akkor sem lenne baj: az Adria-vezeték képes országunk egész éves igényét fedezni. Van tartalék megoldás, van tartalék olaj, sőt a benzin és a dízel ára fittyet hányt a hírre, e héten is csökkent, ahogy a világ kőolajpiacai sem reagáltak a hírre szerdai lapzártánkig. Itthon tehát nyugalom van. Várunk.
Várunk az orosz-fehérorosz tárgyalásokra, melyek szintén szerdán kezdődtek meg. S vélhetően, úgy, mint tavaly, most is viszonylag gyorsan megegyeznek a felek, mert mindkét fél érdeke ezt diktálja: a fehéroroszoknak olaj kell, az oroszok meg el akarják adni a fekete aranyat.
Hogy mi az oka a vitának? A Szovjetunió felbomlása óta Oroszországnak nem volt olyan erős és hű szövetségese, mint Fehéroroszország. Mi romlott el? Az elemzők szerint Oroszország megint elővette az energia-ütőkártyát: bizonyítja ismét, hogy nagyhatalom. De miért van erre szüksége éppen a szövetséges fehéroroszokkal szemben? Utóbbiak úgynevezett tranzitdíjat vezettek be, vagyis megpróbálnak abból üzletet csinálni, hogy országukon keresztül jut el a kőolaj, a gáz Nyugatra.  Moszkva nem fizetett, a díj azonnali eltörlését követelte, hiába. Az oroszok elzárták a csapot. Moszkva ugyanakkor azt is megunta, hogy Minszk csak papíron tagja az Orosz-Fehérorosz Szövetségi Államnak. Nem valósította meg a vámegyeztetést, és nincs valutaunió sem.