Akciós vizitelők

Ezen azért érdemes elgondolkodni. Magán a vizitdíjon nem, az egyelőre van, az első botrányokból okulva - például a megsérült, de kis híján el nem látott tűzoltók esete juthat most eszünkbe - bizonyára "finomítanak" majd rajta az illetékesek, ám e pillanatban nekünk fizetnünk, az orvosnak adminisztrálnia kell, és kész. De ez az "akciós" orvosjárás mégiscsak tükröz valamit - és ez a kép nem valami kedvező. A falu ugyanis természetesen fikarcnyit sem lett egészségesebb február 15., a nevezetes díj bevezetése óta, de "ingyért" azért addig csak gyorsan megkerestük vélt vagy valós bajainkkal a dokit. Aki persze joggal átkozódik az ostoba helyzet miatt, hiszen a normális kezelésekkel simán rendbe tehető, de a vizitdíj "riasztása" miatt krónikussá válható esetek növekedésével számol - ám közben igazából minden marad a régiben. Így például a vizitpénz miatt szentségelő Bolyhos Mari (aki valóságos személy ugyan, de ez természetesen álnév) éppúgy megveszi ezután is a napi két doboz cigijét, mint eddig, hogy aztán panaszkodjon, nem "kezeli ki" őt az orvos, fullad, és még fizetni is kell a rendelőben. Pedig nyomom a kezébe a pénzt, hangoztatja a boltban, miközben mindenki tudja, erről szó sincs, a Marinak erre nem telik, de hát panaszkodni jó.
Mi évtizedeken át abban a naiv hitben ringattuk magunkat, hogy az egészségügy nem pénzkérdés, az orvoslás empátia és hivatás dolga. Hát nem. (Legalábbis: nem csak az.) De amíg ennek az idétlen vizitdíjnak a méricskélése a vízválasztó, hogy ki és mikor megy el az orvoshoz, addig nagy a baj. Sokkal nagyobb, mit gondolnánk.