Hová tűnt az alapítólevél?

Minderről Bucsek Gábor főhadnagy, a Nemzeti Nyomozó Iroda műkincsvédelmi részlegének vezetője beszélt az érdeklődőknek a budapesti Pintér Galériában nemrégiben, a műkincsgyűjtők éjszakáján.
A fura jogi szabályozásról tudomásuk van a külföldi műgyűjtőknek, panaszkodnak is eleget, ám hiába, a jogszabály mind ez idáig nem változott. Így lehetséges, hogy nemrégiben 190 hamisítványt foglalt le a rendőrség, ám csupán 14-ről sikerült bizonyítaniuk, hogy értékesíteni akarták, a többit vissza kellett szolgáltatniuk a hamisítóknak...
Az álfestmények lefülelése csupán szelete a műkincsrendőrség munkájának. Nagyobbik részét természetesen a lopások teszik ki. A nyomozást nem csupán a tolvajok leleményessége nehezíti, hanem - furcsa mód - nemegyszer a tulajdonosok is. A gyűjtők ugyanis néha több milliót vagy akár több tízmilliót is kiadnak egy-egy nevesebb művész alkotásáért, ám ahhoz már nem veszik a fáradságot, hogy a vételt követően leüljenek egy félórára, s kitöltsenek egy nyomtatványt a műkincsről, netán le is fényképezzék azt. Így aztán, amikor eltűnik, s a rendőrség felveszi az adatokat, tíz közül nyolc nem tud részletesebb leírást adni a tárgyról, mint hogy - mondjuk - két lovat ábrázol és sötét a tónusa. Ez pedig édeskevés a nyomozáshoz. A műkincstulajdonosoknak annál is inkább érdekük a dokumentálás, mert jövőre hazánk is csatlakozik a schengeni egyezményhez, így az ellenőrzés az országhatárok egy részén gyakorlatilag megszűnik, a tolvajok pedig a mostaninál szabadabban távozhatnak az értékekkel.
Nem egyszerűsítették a nyomozók munkáját a pannonhalmi apátság szerzetesei sem, ahonnan pedig maga az alapítólevél és számos egyéb, felbecsülhetetlen értékű okmány tűnt el az elmúlt évben. Az okleveleket a bencések kutatásra szabadon magukhoz vehették, majd miután kibogarászták belőlük, amire kíváncsiak voltak, egyszerűen visszatették a helyükre. Így történhetett, hogy csak bizonyos idő elteltével észlelték a hiányt. A rendőrséget azonban csak újabb három hónap múlva értesítették, eddig tartott, amíg végigkérdezgették azokat, akiknél az értékek lehettek. A nyomozók felmérték, kik férhettek a szerzeteseken kívül az eltűnt tárgyakhoz. A gyanú az egyik alkalmazottra terelődött, arra, aki gyakran fénymásolt az okmányok szomszédságában. Csapdát állítottak neki, amelybe belesétálva a rendőröknek már csak az volt a dolguk, hogy kiszedjék belőle, hová rejtette az értékeket. Végül egy barlangban találtak rájuk, ahová a műkincsgyűjtői szenvedéllyel megáldott - vagy inkább megvert - alkalmazott vezette el őket. A Szent Korona és a tihanyi apátság alapítólevele értékével vetekedő tárgyakat a tolvaj féltő szakszerűséggel csomagolta össze, így azok végül sértetlenül kerülhettek vissza a pannonhalmi apátságba.