Kistérségi haddelhadd

Mi is a kistérség? Jelentős támogatásban részesülő fejlesztési- és közszolgáltatásokat fenntartó egység, amely - eleddig - az önkormányzatok önkéntes társulásán alapult. Az önkéntességnek annyi korlátja volt, hogy csak az a település csatlakozhatott a kistérséghez, amelynek a közigazgatási határai érintkeztek vele. Az önkéntességet pedig úgy garantálta a 2004-es törvény, hogy az önkormányzat a helyhatósági választás után hat hónapig bejelentheti, ha kistérséget akar váltani; majd az Országgyűlés az új kistérségeket négy évre rögzíti. A legutóbbi választás idején is alakult két új kistérség, több település - köztük az eddig Gyulához tartozó Szabadkígyós és Újkígyós - máshová sorolt át, a sarkadi kistérséghez tartozó tizenegy község azonban csendben maradt. Ennek ellenére egy Békés megyei MSZP-s képviselő, bizonyos Nagy László módosítási javaslatára a kistérséget megszüntették, az önkormányzatokat pedig szétosztották a szeghalmi és a gyulai kistérség között.

A konfliktus szakmai érvek helyett hamar politikai síkra terelődött, ahová sokak szerint mindig is tartozott. Sarkad és Gyula vetélkedése nem új keletű, amit tovább mérgesít a két polgármester ellentéte (2006-ban a gyulai polgármester Sarkadon is lekörözte kollégáját az országgyűlési képviselőségért folytatott küzdelemben). Holott alapvetően jogtechnikai kérdésről van szó, amelyben nagy meglepetésre a (szocialista többségű) Települési Önkormányzatok Országos Szövetsége, sőt az SZDSZ Békés megyei elnöke is a markánsan jobboldali Tóth Imre mellé állt, ellenben az MSZP-frakció által elfogadott javaslatot még a kormány sem támogatta.
A mostani országos vihart kavart vitában az az alapkérdés, hogy a jelentős összegek felett rendelkező kistérségeken az azokat létrehozó települések vagy az országos választáson nyertes pártok gyakorolják-e a végső ellenőrzést. Másként: az országos politika, vagy a helyi érdekviszonyok között kialakult kompromisszumok, érdekegyeztetések alapján szerveződnek-e a számottevő uniós és hazai támogatásokra jogosult települések.
A kistérségi társulás lényege, hogy bizonyos szolgáltatásokat a települések együtt tartanak fent, ez pedig együttműködési készséget, bizalmat feltételez. Más kérdés, hogy helyben is munkálnak kényszerek: nehéz szembeszállni egy olyan kistérségi központtal, ahol jelentős fejlesztési pénzek felett döntenek. A kistérségből való kilépést gátolhatja a más kistérséggel meglévő közigazgatási határ hiánya. Ahogy jelen esetben a (szocialista vezetésű) Sarkadkeresztúr csak akkor válthatna kistérséget, ha erről meg tudná győzni Okányt is. Ez kétesélyes: a próbálkozásról Sarkad értesülne, és ez beárnyékolná a kapcsolatokat. Ezért vagy másért, de a sarkadi kistérség települései kinyilatkoztatták, hogy együtt kívánnak maradni.
Mindenképpen erőviszonyok döntenek tehát a kistérségi társulásokról. Kérdés, hogy a teljesen átpolitizált országos erőviszonyokat vagy a településnagyság, intézményi ellátottság és a helyi politikai erők közös eredőjét kell-e majd figyelembe venni a jövőben. A döntés elsősorban a köztársasági elnök, másodsorban az Alkotmánybíróság kezében van.

Alkotmánysértés
Tóth Imre, Sarkad polgármestere alkotmánysértőnek tartja a Parlament döntését.
- Ön szerint miért szüntették meg a sarkadi kistérséget?
- Az EU jelentős támogatást nyújt a legelmaradottabb kistérségeknek, ebből a sarkadinak négymilliárd forint jutott volna. Ezzel a döntéssel, mely sérti az önkéntes társuláshoz való jogunkat, azt kívánták elérni, hogy a rossz mutatóink lehúzzák annak a két szomszédos térségnek a statisztikáit, ahová a mi községeinket azok megkérdezése nélkül csatolták. Így ők több támogatásra lennének jogosultak.
- A tüntetésen túlvannak, milyen jogorvoslattal élnek?
- A köztársasági elnököt kérjük, hogy gyakoroljon előzetes normakontrollt. Ha Sólyom László kihirdeti a törvényt, még mindig fordulhatunk az Alkotmánybírósághoz. Harmadik lehetőség az, hogy az Európai Uniótól kérjük, gyakoroljon nyomást a kormányra.
- Mi történik, ha nem sikerül?
- Az önkormányzatokat akkor sem lehet arra kényszeríteni, hogy társulási szerződést írjanak alá. Amíg nincs társulási szerződés, addig többcélú kistérségi társulás sincs. Gyulához azért sem csatlakozhat senki, mert a törvény érintkező határokat ír elő a társuló önkormányzatok között: ilyenje csak Sarkadnak van, mi pedig nem társulunk.
- Állóháborúra számít?
- Ez az államnak és a kistérségnek sem lenne jó.

Politika, észérvekkel
Dr. Perjési Klárát, Gyula polgármesterét sejtik a sarkadiak a számukra kedvezőtlen döntés mögött.
- Ön az MSZP-frakcióval együtt a sarkadi kistérség megszüntetésére szavazott. Mi volt a döntés indoka?
- Ezt már az országgyűlési kampányban, Sarkadon is elmondtam: egy térség akkor fejlődhet, ha van egy erős központja. Sarkad sokat fejlődött, de ehhez a szinthez már nem tud többet pályázni. Gyula nagyobb léptékű fejlődést hozhat a teljes térségnek, munkahelyteremtés szempontjából is.
- Felülről erőltettek egy olyan döntést a térségre, amivel az érintettek láthatóan nem értenek egyet.
- Ez politikai döntés volt, amit észérvekkel indokolhatónak tartok. Ugyanakkor negatív hatásai Gyulán és személy szerint rajtam csattannak. Gyulának nincs szüksége e településekre, sem a rossz gazdasági mutatóik miatt - mivel a saját, jó mutatóink felhúzzák a térség átlagát -, sem pedig a lakosságszám okán, mivel a gyulai kistérségben így is negyvennyolcezren vagyunk, a most kilépő két községet nem számítva. Ráadásul ezen túl a kistérségben olyan emberrel kell együttműködnünk, akivel meglehetősen nehéz lesz.
- Mi történik, ha marad az állóháború?
- A döntéssel csak a statisztikai kistérség szűnik meg. Különböző feladatok ellátására Sarkad társulhat mással is, mi is több egyesülési körben vagyunk benne. Ezt a törvénymódosítást csak a jövőbeli fejlesztések fogják igazolni.

Kapós szegények
A sarkadi-gyulai kistérségi ügy végeredményben az állatorvosi ló szerepét tölti be. Kitűnik, milyen problémái is akadnak manapság a kistérségeknek. A napi pártpolitikai sallangokat lehántva kiderül, csaknem mindig a pénzről szól a vita. Ahogy csaknem pontosan tíz évvel ezelőtt erről szólt a régiók határainak meghúzása körüli háborúskodás. Akkoriban a szegényebb megye szegényebbel társult volna a még nagyobb felzárkóztató támogatás reményében, s a fejlettebb megye is fejletlenebbel társult szívesen, olyannal, amely az ő átlagát lerontja, így többletforráshoz juthat.
A kistérségekben nagy a félsz: sok ember emlékezik még arra az időre, mikor e településszövetségeket járásnak hívták. Akkoriban általános volt a tapasztalat: a fejlesztési pénzek a járás székhelyére kerültek, a kisebb településeknek alig jutott valami. Hacsak nem született valamelyikben a járási pártbizottság elnöke...
Hasonló félszek és kényszerek irányítják ma falvaink, kis- és nagyvárosaink vezetőit. Napjainkban egy óriási átalakulásnak lehetünk részesei. Társulni kell - és ez már nemcsak kistérségi kérdés, de a lényege ugyanaz - iskolák, orvosi rendelők, szakrendelők, helyi buszjáratok, szennyvíz- és hulladékkezelők stb. közös üzemeltetésére. A kicsik félnek: mi lesz velük a nagyok mellett? A nagyok mérgesek, mert több energiát kell az egyeztetésekre elfecsérelniük. Polgármesterek, iskolaigazgatók dühöngenek, mert fel kell adni az eddigi függetlenséget. Sorolhatnánk.
De mégis össze kell fogni, együtt kell gondolkodni, mert egyedül egy kicsi falu semmire sem képes. Leginkább azért, mert egyszerűen nincs elég pénze fejlődni - vagy megmaradni. Ráadásul ennek a fránya Európai Uniónak is az a rögeszméje, hogy az összefogást támogatja. Csak azt. A kassza Brüsszelben van. Sok ezer milliárd forint vár a magyar településekre.

Kistérség van egypúpú...
Magyarországon az utóbbi években legalább háromféle kistérségről beszélhettünk. A cikkünkben szereplő kistérség az úgynevezett statisztikai kistérség. Ennek lényege, hogy az országot megyékre, azokból alkotott régiókra, illetve a megyéket kistérségekre osztja fel a Központi Statisztikai Hivatal. Ezek öszszessége alkotja végeredményben az országot, s egyetlen település sem marad ki belőle. Egy település csak egy kistérség tagja, része.
A másik sokszor emlegetett kistérség az úgynevezett önkéntes társulás alapján létrejött, több-kevesebb település által alkotott települési közösség. Ezek tehát önszerveződő módon létrejött területfejlesztési önkormányzati társulások. Itt egy település két vagy akár három társulás tagja is lehet, példa lehet erre a szennyvízkezelésre vagy hulladéktelepek építésére létrehozott társulások. De ide sorolhatók a különféle kulturális, turisztikai fejlesztésekre, közös programokra létrejött csoportosulások is. E kistérségek megannyi közös támogatási tervet, pályázatot nyújtottak be s nyertek el hazai és uniós forrásokat. Ez esetben egy gond adódik jellemzően: a gyengébb adottságú - kevesebb alaptőkével, szürkeállománnyal bíró - települések idővel lemorzsolódhatnak a fejlettebb települések csoportjától. Sokszor e kistérségek határa eltér a statisztikai kistérségekétől.
Harmadik típus a döntően vidékfejlesztési társulás és a SAPARD-program kapcsán létrejött településközösség. Annyiban hasonlít a statisztikai kistérséghez, hogy egy település itt is csak egy közösség tagja lehet. Az utóbbi időben kiderült, hogy e vidékfejlesztésre szakosodott társulások életképesebbek a területfejlesztési önkormányzati közösségeknél, mert az együttműködés természetesebb feltételeit teremtik meg. E települések ugyanis középtávra együtt tervezték meg gazdaságfejlesztési programjukat.

Ujvári Sándor felvételei