Könyvek által a világ

Reneszánszát éli a magyar könyvkiadás. Dömping van, ami nem föltétlen a példányszámra vonatkozik, hanem a megjelentetett művek számára. Csak kapkodja az ember a fejét, ha betér egy könyvpalotába, szinte "rádőlnek" a könyvektől roskadozó, plafonig érő polcok, nem könnyű választani. Úgy tűnik hát, megéri könyvet kiadni. De tegyük gyorsan hozzá: jól meg kell választani a témát. Néha fércműveket könnyebb eladni, mint a minőségi irodalmat. Ezen nincs mit elmélkedni, hiszen mindig is így volt. S hogy valóban fordulat tapasztalható a hazai könyvpiacon, azt a számok is bizonyítják. Egy évtized alatt szinte a duplájára nőtt a könyvek forgalmazásából származó éves bevétel: ez az összeg tavaly több mint hatvanötmilliárdra rúgott.
Örömmel tapasztaljuk azt is, hogy a könyvek értékesítése és reklámozása egyre magasabb színvonalú. Nemcsak a fővárosban, hanem vidéken is szaporodnak az olyan könyvesboltok, ahová jó betérni, s ha szemlélődés közben elfárad az ember, megpihenhet egy kávé mellett. Jó hírül adni, hogy egyre-másra szépülnek meg a roskatag boltocskák, hiszen aki nem változtat, az lemarad a versenyben. A szakma méltó módon népszerűsíti az új kiadványokat, várjuk is a rangos könyvünnepeket mindegyik évszakban. A tavaszi budapesti fesztivál már nemzetközivé terebélyesedett, s továbbra is ünnepi fényben ragyog a nagy hagyományokkal rendelkező könyvhét, mely lapunk megjelenésével egy időben zajlik, immár hetvennyolcadik alkalommal.
Nincs igazuk azoknak sem, akik az olvasás felett egy ideje rendszeresen megkongatják a vészharangot. Az idei könyvfesztiválon egy kolléga megkérdezte a díszvendégtől, a világhírű Umberto Ecótól, nem aggasztja-e, hogy egyre kevesebben olvasnak. A tudós író, egyetemi tanár és média-fenegyerek természetesen leiskolázta a kérdezőt. Elmondta, hogy a világon sohasem olvastak annyian, mint az elmúlt évtizedekben, a mozi és a televízió elterjedése sem sorvasztotta el a könyvkiadást, az internet pedig nem le-, hanem rászoktat az olvasásra.
A május 31. és június 4. között zajló 78. Ünnepi Könyvhéten és 6. Gyermekkönyvnapokon minden eddiginél nagyobb a kínálat. De a kínálat minősége - sajnos - sokszor fordítottan arányos a várható üzleti sikerrel. Petőfi, Ady és József Attila hazájában a könyvkiadók úgy félnek a hónuk alatt kézirattal toporgó fiatal költőktől, mint ördög a szentelt víztől. Tény: híres emberek étrendjéről és szexuális szokásairól szóló kiadványokkal nagyobb bevételre lehet szert tenni, mint kísérletező kortárs lírával vagy filozófiai tanulmánnyal. Az igényes szépirodalom kiadása viszont - hosszabb távon - jobb befektetés. Örvendetes, hogy ezt egyre többen vallják.

Unalom a szoláriumban
Ha a város nem adná ingyen a helyet meg a könyvheti sátrat, idén meg sem érné kitelepülni a kereskedőknek az egri bazilika szomszédságába. A könyvesboltosként és egy kis kiadó tulajdonosaként is gazdag tapasztalatokkal rendelkező Gonda Zsigmond szerint ég és föld a vidéki és a pesti könyvünnep, nagyon nehéz megélni a nagy üzletláncok árnyékában. Kezdjük azzal, hogy ő a könyvhét katalógusában szereplő köteteket csak akkor kínálhatja már az ünnep első napján, ha hajnalban felautózik értük a fővárosba, mert a szabályok értelmében az országos rendezvény indítása előtt nem lehet forgalmazni az újdonságokat.
Hogy miben bízhatnak mégis a kicsi üzletek tulajdonosai? Abban, hogy a vevők észreveszik: ők szinte dédelgetik a köteteket, s tudják, melyik vásárlónak milyen olvasnivalót ajánljanak. Gonda Zsigmond szomorúnak tartja, hogy a diákok, sőt a magyartanárok is egyre ritkábban vesznek kézbe szépirodalmat. Nemrég a szomszédos szoláriumban unatkozó leányzót unszolta, fogadjon el tőle egy-egy kötetet kölcsönbe. Ám a huszonéves lánynak eszében sem volt olvasgatni, pedig amúgy magyar szakos hallgató az egri főiskolán.

Ünneplőben
Vörösmarty Mihály tudakolta 1844-ben a Gondolatok a könyvtárban című költeményében: "Ment-e a könyvek által a világ elébb?" Szeretném hinni, hogy igen. Mert a könyvek mindig is az épülésünkre szolgáltak, s ha mi jobbak, okosabbak leszünk tőlük, akkor a környezetünket is gazdagíthatjuk. S igazán nincs panasz a magyarországi könyvpiacra, mely jövedelmezőségét illetően is egyre bámulatosabb. Szerencsére a mélyponton - ha volt egyáltalán - régen túl vagyunk. Százhatvan piacvezető kiadó színesíti a palettát, ahol egyre élénkebbek az elektronikus kiadványok, köztük a hangoskönyvek, és jelentős árbevételt érnek el a külföldről importált művek is.
A könyv megérdemli, hogy ünnepeljük, és ünneplőbe öltözzünk miatta. Nem én vagyok az egyetlen, akinek minden mozzanat, ami a könyvvel kapcsolatos, felemelő érzést jelent. Böngészni az újdonságokat, belelapozni (sőt, beleszagolni és érezni a nyomda illatát!) a kötetekbe, győzedelmesen kiválasztani a kedvenc műveket, majdan pedig végigolvasni - határtalan boldogságot okoz. Aztán átlépve a másik oldalra: témát választani és azt kötetté formálni íróként vagy szerkesztőként hasonló örömforrás az előbbihez, mindazonáltal nem kevésbé kockázatos vállalkozás.
Könyvhét közeledtével mindig különös izgalom tölt el. Emlékszem arra - nem volt az olyan régen - amikor csak pult alól lehetett beszerezni az ünnepre időzített műveket, köztük Esterházyt, Nádast, Konrádot, Moldovát. Kollégáimmal előre összeírtuk a katalógusból, mit szeretnénk, könyvesboltos barátunk pedig félretette az áhított köteteket. Esetenként tizenöt-húsz újdonságot is megvettünk. Mára ez is megváltozott. Egyrészt minden könyvhöz hozzá lehet jutni, ha vastag a pénztárcánk, bármelyiket megvehetjük. De mivel az árak magasba szöktek, jó, ha három-négy újdonságra futja. Az emberek nem biztos, hogy olvasnivalóra tartogatják a forintjaikat. Mondja is piacos könyvárus ismerősöm: szinte lasszóval kell fognia a vevőket, akik rendszerint azzal a megjegyzéssel távoznak tőle, hogy inkább megélhetésre költik a pénzüket.
Ezek szerint ábrándnak tűnik, hogy a könyvvásárlás is hozzátartozzék a megélhetéshez. Pedig csak a könyvek által mehet előbbre a világ - s költőnek sem kell lenni ahhoz, hogy ezt kijelentsük.

Magyarország könyvtermése

Év         Címek        Példányszám     Átlag-                Könyvforgalom
                                                               példányszám   (millió Ft)
1996     8 835     51 929 000      5 900              nincs adat
1998   10 626     47 046 000      4 600              33 477
2000     8 986     35 246 000      3 900              45 742
2002     9 900     45 502 000      4 458              53 604
2004   11 211     32 974 000      2 857              58 194
2006   11 377     38 281 000      3 365              65 533

Zserbó helyett ajtó
Azt mondják, az olvasók nem azért dedikáltatják kedvenc szerzőikkel köteteiket, mert skalpokat gyűjtenek, hanem mert szeretik az írókat. Márpedig az efféle "szerelem" mindig is végigkísérte az ünnepi könyvheteket és könyvnapokat, melyek során az írók autogramosztó plajbászuk társaságában üldögélnek a könyvsátrak asztalánál és várják, hogy híveik az újonnan megvásárolt vagy régebbi köteteikkel sorba álljanak az áhított dedikációért.
A vevőknek olykor mindegy, mit ír a kötetbe az író vagy a költő, de ez nem mindig volt így. A könyvértőnek ugyanis számít, mit ír a szerző, kinek címezi a dedikációt. Sok gyűjtő szinte vadászik a dedikált példányokra, amelyek értékesebbjei rendre felbukkannak az aukciókon. Két éve 2,1 millió forintot fizettek Ady Endre Szeretném, ha szeretnének című kötetéért, melyet a költő 1908 februárjában édesanyjának ajánlott.
Móricz Zsigmondról mesélik, hogy ő is szívesen dedikált könyvheti vasárnapokon. Egyszer valaki azzal fordult hozzá: "Kedves mester, nincs pénzem a könyveire, de tisztelem Önt, ide írná a nevét erre a kis papírlapra?" Móricz szigorúan ránézett: "Csak azoknak dedikálok, akik megveszik a könyveimet!" Karinthy Frigyes kevésbé volt finnyás. Egyik rajongója kötetbe gyűjtötte kedvence folyóiratokban megjelent írásait, majd autogramot kért az írótól a gyűjteményére. Karinthy a következőket írta: "Ha maga tudná, mit jelent számomra az a hit és bizalom és szeretet, ami ebből a könyvből sugárzik vissza rám - maga adna nekem autogramot és nem én magának!" Krúdy Gyula nem szeretett dedikálni, családtagok, református lelkész, egyházi író kaptak tőle dedikált példányokat, a leghosszabb, majd' féloldalas ajánlást - minő véletlen! - egy vendéglősnek írta.
A mai írók, költők rövidebben intézik a dedikálást, sokuk csupán a nevét írja le, mintha autogramot osztana, még jó, hogy nem kérnek cserébe idézetet valamelyik könyvükből, versükből. Ma már kevesebb író kérdezi meg a vásárló nevét, melyhez odabiggyesztik a "szeretettel" szót. Paolo Coelho jókívánságokat is ír a neve alá, Umberto Eco a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztiválon csupán a nevével kívánt jókat olvasóinak. Esterházy Péterrel fordult elő, hogy egyik újvidéki olvasója azt a könyvét hozta el újra aláírásra, amelyet 1991-ben ugyanott már dedikált neki. A Londonban élő Sárközi Mátyás író, újságíró pedig elárulta, hogy 1999-ben Szabó Magda így dedikálta neki Az ajtó című könyvét: "Matyi! Ez ajtó! Nem zserbó! Szeretettel a Szabó." Ők ketten tudták csak, hogy amikor a hatvanas években az írónő Londonban járt, Sárközi édesanyja vele küldte ki a zserbós csomagot.

Az interneté a jövő?
Az Alexandra-hálózat az elmúlt esztendőkben bebizonyította, hogy a könyv nem egyenlő a gazdasági veszteséggel. "Azt tudomásul kell venni - mondja Matyi Dezső -, hogy bizonyos művek, főleg szépirodalmi könyvek kiadása soha nem térül meg. De a nemes tartalomról, az értékről nem szabad lemondani. Ezt kell finanszírozni a népszerű, a piac által kedvelt művekkel."
Az előre ismert veszteséges könyvek aránya az Alexandra kiadónál körülbelül öt százalék. Matyi Dezső nem tart attól, hogy mivel az emberek egyre kevesebbet olvasnak, előbb-utóbb megszűnne az érdemi könyvkiadás. "Magának eszébe jutott már interneten könyvet olvasni? Persze hogy nem." A szakkönyvek, tankönyvek esetében az e-kiadásoké a jövő, de szépirodalmat, fikciót a hagyományos módon fognak olvasni az emberek. S Matyi Dezső állítja, fognak: "Nevelés kérdése. Egyszer kell csak átélni katarzist, s az ember mindörökre olvasó marad." Az idei könyvhétre ezért a legfiatalabbakat vette célba: "A Kecskeméti Rajzfilmstúdiótól megvettük a Magyar Népmesék sorozat kiadói jogát. Tíz kötetben adjuk ki a népmeséket, az első két kötet most jelenik meg.

Családban marad
A Püski Kiadó az 1930-as évek óta azonos elvi és szakmai alapon adja ki a könyveket. "A magyarságunkat, a magyar kultúránkat megőrizve lehetünk Európában is igazán magyarok" - vallja Püski Sándor alapító tulajdonos, aki 94 évesen ma is vezeti a patinás kiadót.
A változó világ csak erősíti magyarságunk érzetét, s ez határozza meg a kiadó üzletpolitikáját. Kompromiszszumot gazdasági okokból a kiadó nem köt. Tudomásul veszik, hogy könyveik nyolcvan százaléka nem hoz hasznot, ellenben ha ők nem adják ki bizonyos szerzők műveit - vallja a Püski család -, akkor senki. "Nagy Gáspár versei biztosan csak viszik a pénzt, de vajon megengedheti-e magának a magyarság, hogy ez a csodálatos költő ne jelenjen meg s feledésbe merüljön."
"Üzletpolitikai vitáink két okból sincsenek" - mondja fia, Püski István. Az egyik ok, hogy az egyes művek kiadásáról ma is Püski Sándor dönt, amit hatvan év körüli fiai zokszó nélkül elfogadnak. "Neveltetés kérdése" - állítják a család fiatalabb tagjai, akik, miután alkalmazottakat nemigen enged meg magának a cég, mind részt vesznek a családi vállalkozásban.

Kollégáink is írtak...
Mindig öröm és büszkeség, ha kollégának jelenik meg kötete. Most különösen boldogok lehetünk, hiszen mindez az Ünnepi Könyvhét alkalmából történik. Nemcsak állandó munkatársaink, hanem külsőseink is ott vannak a könyvírók közt.
Balogh Géza, Nyíregyházán élő főmunkatársunk horgásznovelláit gyűjtötte csokorba Márnalesen címmel. Nála jobban senki nem ismeri az ország varázslatos táját, a Felső-Tisza vidékét, ahol történetei zajlanak. Bármerre fordul, mindenütt vízbe ütközik ott az ember, folyók, holtágak, tavak, morotvák sokasága váltogatja egymást - és hal is akad bőven. Géza három évtizede járja a vidéket, szenvedélyesen horgászik, de nem csupán a halakra figyel - meglátja és meghallja az emberek gondjait, örömeit is. Novelláskötete éppen ezért több mint egyszerű horgászkalandok gyűjteménye. (Editorial Kiadó)
Király Farkas olvasószerkesztőnk ötödik kötetének címe Szósav. Világról alkotott képét leginkább
versekben mondja el; az erdélyi - kolozsvári - származású alkotónak 1990 óta jelennek meg írásai a magyar sajtóban. Legújabb könyvében több szemszögből - távol-keleti, balkáni, proletár, csavargó stb. - rajzolja le azt, hogy mai világunkban mi minden nincs rendben. Az írások olvasmányosak, ha lehet ezt mondani versekre, áthallani a társadalomkritikai üzeneteket, és ráadásul formailag is izgalmasak. (Napkút Kiadó)
Kutszegi Csaba külsős kollégánk elsőkötetes író. Titkosügynök pirszing-fényben című groteszk, abszurd humorú regénye olyan világban játszódik, ahol mindenki ügynök. Az ügynökmúltját senki sem takargatja, hiszen az mindenkiről köztudott. Az ügynökök nem a múltjukkal, hanem az ügynökjelenükkel vannak elfoglalva, és az ügynökjövőjüket építgetik. Csaba virtuóz módon használja a nyelvet, szemléletességében és intellektuális mélységében igen hatásos egyéni stílus jellemzi. Nem könnyű a közelmúltunkból (is) jól ismert történésekből olyan regényt építeni, mely végig fenntartja a figyelmet. (Pont Kiadó)