Nem haboznak a hab ellen

Egy hat éve tartó dicstelen történet látszik fordulatot venni. Ennyi ideje szennyezi ugyanis három osztrák bőrgyár hazánk egyetlen vadvízi evezésre alkalmas folyóját, a Rábát. Eleddig lényegében minden magyar kérést, figyelmeztetést, tiltakozást figyelmen kívül hagytak a szomszéd ország hatóságai, és cinikusan összekacsintottak az ökológiai kártevésben bűnös bőrgyárakkal. Áprilisban és májusban azonban a Greenpeace nemzetközi környezetvédő szervezet osztrák és magyar tagozata többször is vízmintát vett a legnagyobb szennyvízkibocsátó, feldbachi Boxmark bőrgyár közelében. A mintát hatóságilag hitelesített laboratóriumokban vizsgáltatták meg, és az eredmény a vártnál is elképesztőbb lett.
A folyóban található foszfor tízszeresével, a vas és a szerves halogénvegyületek felével lépik túl a határértékeket, lipidekből, vagyis vízben nem oldódó zsírszerű anyagokból kétszer-háromszor van több az elfogadhatónál. Sóból hétszer annyit találtak a vízben - a környezetvédők meg is jegyezték, hogy a tenger vize szokott ilyen sós lenni. A habzásért leginkább felelős naftalin-szulfonátoknak a megengedettnél ötször nagyobb koncentrációját mérték. Tudvalévő, hogy ezek a bőrcserzésnél használt anyagok nem bomlanak le a gyárak hagyományos biológiai szennyvíztisztítóiban, ehhez speciális, igen drága berendezésekre volna szükség.
Természetesen a Boxmark a mintavételeket szúrópróbának minősítette, a határértékeket pedig nem tekinti mérvadónak. Pokolba kívánják a Greenpeace-t a gyár vezetői azért is, mert most kibukott, hogy már 1999-ben lejárt a vízjogi engedélyük, az osztrák illetékesek pedig még nem döntöttek a nyolc évvel ezelőtt benyújtott újabb kérelemről. Vajon miért?
Mindazonáltal a napokban történt valami, ami fordulatként értelmezhető az osztrákok eddigi viselkedésének tükrében. Feldbach járás elöljárósága ugyanis közigazgatási eljárást indított a Boxmark ellen. Felhorkant a sajtó is a szomszédban. Az egyik legrangosabb osztrák újság, a Der Standard lapzártánk idején a kancellárt is támadja a velünk szembeni érzéketlenség miatt. A riporter szerint az osztrákok semmibe veszik a magyarok környezetvédelmi gondjait.
Itthon többen is - például a szentgotthárdi Pro Natura - mozgalmat kezdeményeztek: bojkottáljuk az osztrák árukat és érdekeltségeket. Vagyis arra kérnek bennünket, hogy ne vásároljunk a Spar élelmiszerüzletekben, ne tankoljunk az OMV kutaknál, ne igyunk Red Bull energiaitalt, Rauch gyümölcsleveket, Jacobs Krönung és Merido Mokka kávét, továbbá ne akarjunk addig Gösser, Zipfer és Schlossgold sörhabot látni, amíg a Rába habjának látványát ránk kényszerítik.
Mindezek hatására a Greenpeace máris azt tanácsolta egyik közleményében az osztrák sörgyáraknak, hogy gyakoroljanak nyomást a Boxmarkra a környezetszennyezés mielőbbi megszüntetése érdekében, ha nem akarják, hogy szűküljön magyarországi piacuk.
Van tehát valami fordulat - habár lapzártánk napján is habzik még a Rába.

Hajrá, Woki!
Nem olyanok az osztrák belügyi szervek, hogy ha valamiről határozatot hoznak, akkor ahhoz ne ragaszkodnának. Woki Zoltánnal azonban fura dolog történt. A szentgotthárdi környezetvédőt azért jelentették fel az osztrák fakabátok, mert az eisenstadti (kismartoni) tartományi parlament előtt néhány társával együtt kibontott két transzparenst, amelyben tiltakoznak a bennünket érő osztrák környezetszennyezés miatt.
Hamar meg is született az ítélet: száz euró büntetés vagy hatvan óra elzárás. Woki inkább a börtönre hajlott, így ugyanis könnyen fel tudta volna hívni az osztrák és magyar sajtó figyelmét az alapproblémára.
Csakhogy időközben Sólyom László köztársasági elnök szokatlanul erős kijelentésekre ragadtatta magát környezeti ügyekben Szentgotthárdon, a Wokival kapcsolatos eljárást pedig barátságtalan lépésnek minősítette. Hiányzik a politikai balhé az eisenstadti rendőröknek? Egy fenét!
A múlt héten érvénytelenítették Woki úr büntetését.