Rokkant juhász luxuskocsin

A mezőkeresztesi Lajos Zoltánt 37 éve sodorta el egy mozdony. Mindkét lábát térd felett amputálták, és jó esélye volt rá, hogy egy kerekes szék semmittevésében teljen az élete. Nem adta fel. A diósgyőri esztergályosságnak ugyan befellegzett, de amint műlábain megtanult járni, az apjától megörökölt néhány birkával belevágott a juhászatba. Az 58 éves rokkantnyugdíjasnak ma félezer juha van. Balesete óta több Trabantot és Suzukit nyüstölt el, ezekre mozgássérültként gépkocsi-vásárlási támogatást is kapott. Legutóbb például, tizenegy éves várakozás után, 250 ezer forintot. A támogatási utalványt és leadott kocsija értékét beszámították egy tesztautó vételárába, amire fizetett még kétmillió forintot. Mióta pórul járt, használt autó nála szóba sem jöhet, mert ha lerobban, műlábon kutyagolhat haza a nyáj mellől.
- Szereltettem én eleget! - mondja Lajos Zoltán. - Kezdve a félautomata Trabantoktól a mostani automata sebváltós kocsikig. Mert hiába nincs bennük kuplung, a gáz- és fékpedált kézi vezérlésre kell átalakíttatni. Nincs már olcsó Trabant, éves benzinjegy, de az ember annak örüljön, ami van. Például az automata sebváltós kocsinak. Csakhogy az a bajom, hogy ilyen kocsi alapfelszereltséggel nem létezik. Amint automata váltót raknak bele, feltuningolják alumíniumfelnivel, ködlámpával, fűthető, elektromosan állítható tükörrel, ablakemelővel, klímával, ülésfűtéssel, légzsákkal meg az anyám tyúkjával! És az extrák miatt rögtön több mint egymillió forinttal lesz drágább! A mezőn én jól elvagyok fűthető ülés meg klíma nélkül. Kidobott pénznek tartom ezeket a cuccokat! Ha bekapcsolom a klímát, kilel a hideg a gondolatra, mibe kerül ez nekem. Nagyon bánt, hogy ránk nem gondolnak, pedig sokan vagyunk az országban. Tavaly ősszel levelet is írtam Esztergomba, a Suzuki gyár igazgatójának. Válasz nem érkezett.
Hegedűs Lajos jogász, a Mozgássérült Egyesületek Országos Szervezetének elnöke szerint a mozgássérültek számára nélkülözhetetlen automata váltós autó Magyarországon még olyan "úri passzió", melyhez eleve hozzárendelnek számos extrát. Autókból óriási a túlkínálat, a mozgássérültek azonban nem potenciális vevők ahhoz, hogy respektálják az igényeiket. Az idén 43 ezer autóvásárlási támogatási kérelmet bíráltak el, melynek összege tíz éve változatlan; vásárlásra maximum 300 ezer, a gáz- és fékpedál átalakítási költségeire 30 ezer forint adható. Ezt 5300-an kapják (ennyien férnek a szétosztható keretbe), nagyjából tehát minden kilencedik kérelmező tízéves várakozás után jut hozzá. Hogy ez mire elég, ki-ki maga ítélje meg. Húsz éve egy Trabant Hycomat ára 40 ezer forint volt, az átalakítási költség kijött húszezerből. Ma az új kocsik ára az eget veri, a szerelésért pedig legalább százezret kérnek. Még ehhez a támogatáshoz sem jut hozzá az, akinek családjában az egy főre jutó jövedelem meghaladja a mindenkori nyugdíjminimum két és félszeresét, azaz 60 ezer forintot. Aki dolgozik, előnyt élvez az elbíráláskor, de ennél nyilván többet keres, tehát nem jogosult a támogatásra.

Kettőn áll a vásár
A Magyar Suzuki Zrt. sajtószóvivőjétől, Ruska Viktóriától megtudtuk; hasonló kérések kapcsán cégük már korábban is kereste az együttműködési lehetőséget az esélyegyenlőségi minisztériummal. A Suzuki felajánlotta: minisztériumi segítséggel olyan alapmodellt biztosítana automata vagy félautomata kivitelben, ami könnyen átalakítható a mozgássérültek számára. Egyelőre nem tapasztaltak együttműködési készséget, pedig a gyár szívesen részt venne bármilyen kezdeményezésben. A juhász konkrét kérése sajnos nem teljesíthető, mivel "a már megrendelt, előre tervezett termeléstől más alapfelszereltségű járművek gyártásával eltérni nem tudnak."