Százputtonyos

Azokban az ifjúkori éveimben, amikor a munka szónak nemcsak kényszeríze volt, alig vártuk az iskolakezdést, mert tudtuk, néhány hét múlva jön a kötelező mezőgazdasági munka. Ki az iskolapadból, ki a városból a szabad levegőre, pénzt is kapunk érte, az megy az osztálykasszába, abból megyünk év végén kirándulni. Túl voltunk már a kötelező nyári építőtáborokon, amiből négy év alatt kettőt kellett teljesíteni, hogy az egyetemi felvételi előtt megfelelő jellemzést kapjunk, ezek a nyári építőtáborok voltak a mi kis malenkij robotunk, szerencsére tényleg malenkij volt, szóval túl voltunk már a nyáron, és vártuk az őszi mezgazmelót. Mert nekünk az volt a szüret. Munkaügyileg meg csajilag is. Miskolciak lévén természetes volt, hogy Tokaj-Hegyaljára jártunk szüretelni. A Búza téren volt a gyülekező, huszonnégy Ikarusszal repültünk a szőlőhegyek felé. A csajok szedték a szőlőt, a fiúk hordták le a ládákat a szőlősor aljára, néha bosszankodtam, miért nem lettem és is lány. Három évig jó volt minden, beletörődtünk, hogy mi vagyunk a hordárok, de negyedikben már elegünk lett. Mert akkor aszús év volt. Az otthon aszút szopogató hölgyeknek és uraknak csak nagy ritkán van fogalma arról, hogy a természet milyen kegyelmi állapota kell ahhoz, hogy aszú is teremjen. Aszú ugyanis csak négy-ötévenként van, szemelni kell, a csajok ültek, szemelték a szőlőt, meg minket is, na jó, néha elmentünk pihenni velük valamelyik kordon alá. Abban az évben nemcsak hordárok voltunk, de a szőlőt is nekünk kellett leszedni, a csajok meg csak ültek, és szemelgették az aszút. Több pénzt kaptunk érte, de akkor ősszel, cipelve a ládákat végtelenül távolinak tűnt az osztálykirándulás. Amúgy is érettségi, felvételi, alig vártuk már, hogy belezuhanjunk majd egy álomba.
Az osztálybort Sanyóka találta ki a harmadik napon.
Skacok, mondta, úgyse megyünk mi sehova, mindenki a felvételire hajt majd, csináljunk inkább osztálybort az érettségire. Százputtonyosat.
Százputtonyos aszúról még senki se hallott akkor, tehetségesek voltunk, egymásba pacsiztunk, százputtonyosok vagyunk, kiáltottuk a tolcsvai levegőbe. A csajoknak persze nem árultunk el semmit. Hagy' szemezgessenek. Délután, amikor külön mérték le a szőlőt meg az aszút, az aszú felét nejlonzacskókba töltöttük. A szőlőt meg zsákokba. Vittük volna mi az összes aszút is, de feltűnő lett volna. Így is akadt egy kis galiba, Galiba (ez volt a beceneve) elkezdett kekeckedni, hogy lecsuknak minket, meglopjuk az államot, beszolgáltatási tilalom van. Galiba kettes volt történelemből, próbáltuk megmagyarázni neki, hogy nem a Rákosi-korban élünk, hanem a Kádár-korszakban, attól meg végképp bemajrézott, bizonygatta, hogy szőlőt nem lehet lopni, főleg meg nem aszút, amúgy is Kádárról nevezték el a kadarkát, mert az eredetileg kádárka volt, csak lepalócosodott, másnap már nem engedtük Galibát mezgazra jönni.
Borsod megye, vagy ahogy akkor hívták, Bazmegye, Magyarország nyugati partja. Nem messze van egymástól Szanfranszikszó meg Loszongalesz. Sanyóka Ongán lakott, oda vittük az osztálybort is. Százhatvan liter aszúbort sikerült készítenünk, külön aszúbizottság alakult borállagvédelemre. Érettségiig hetente jártunk ki Loszongaleszbe ellenőrzésre. Végül maradt nyolcvan liter, ugyan nem száz, de sokputtonyos, még Galibának is ízlett.
Az érettségi bankett a Juno szállóban volt, akkor még a vidék egyik leghíresebb szállodája, én kis tökmag, alig mertem bemenni. Nehéz volt. Nehéz volt, mert a bort kellett volna bevinni, nem rendeltünk bort, minek, úgyis van osztálybor. Kónya Csabi kérte el az édesapja Zsiguliját, neki volt egyedül jogsija. Beraktuk a négy húszliteres kannát, száguldottunk ki Tapolcára. Be vagy rúgva, kérdeztem, mert kicsit csálingózott az autó. Nem volt berúgva. Csak az autó. Megálltunk a szálloda parkolójában, kinyitottuk a csomagtartót, mind a négy kanna lyukas volt, kilyukasztotta egy hajléktalan kapircs, csak úgy folyt az aszúnk a Zsiguli csomagtartójába.
Ennyi lett volna a történet, ha a magyar gyerek már akkoriban se tudta volna átvágni a történelmet, de mi át tudtuk. Hol az osztálybor, kérdezték a csajok fenn, a szálloda halljában. Reprezentatív helyen, mondtuk, aztán lemasíroztunk a Zsigulihoz és kiittuk a csomagtartót.