Utálnak is meg nem is

- Maga zseni...
- Zseni lennék, ha nem készítenének ki. Amit a bulvársajtó művel, az már nekem is sok. De nem kell sajnálni, mert én akartam. És így akartam.
- Divatos szóval úgy mondanám: megcsinálta magát. Jó példa arra, miként kereshet milliókat a semmivel.
- Ezt rosszul gondolja. Engem mindig az hajtott, hogyan lehet egy cigány gyerek sikeres. Na, ehhez kell a zsenialitás, s ebből aztán jön a pénz. De szeretném leszögezni, nem a pénzen van a hangsúly.
- Hanem?
- Hogyan tudtam évekig talpon maradni, s hogyan tudott az ország naggyá tenni és időnként a sárga földig tiporni.
- Nekem ne mondja, hogy a pénz nem számít!
- Számít az is, de soha nem azt tartom szem előtt. Imádok színpadon állni, imádok szerepelni. Piszok jó érzés, hogy ezért még fizetnek is. Ha valaki a magamutogatást csak a pénzért vállalja, arra egyből rájön a közönség. Nekem benne van a véremben a szórakoztatás, szívből jön minden.
- Nem lehet lelkesítő éveken át kamerák előtt élni. Nem bánták meg?
- Egy kicsit megbántuk. De már megszoktuk, hogy mindenhová kísérnek a kamerák, egy forgatás sem volt átok. Ellenben a bulvársajtó az. Napról napra attól kell rettegnünk, milyen hazugsággal állnak elő.
- Önöket nem kérdezik meg?
- Nem. Valótlanságokat írnak.
- Azt hittem, együtt találják ki a sztorikat...
- Jó is lenne... A bulvárvilág nagyon kegyetlen és undorító.
- Már ne haragudjon, a Gáspár család belement a játékba!
- Ez igaz, de nem ilyen áron. A napokban egy főszerkesztő ötszázezer forintot kínált, hogy vállaljak fel egy történetet.
- Mit lehet még kiagyalni a pornósztár szeretős, válásos história után? Talán, ha összejönne egy fiúval...
- Jaj, ne! Ez is elég kemény sztori lett volna, nem akarok róla beszélni.

- A legutóbbi, ötödik évadját futó Győzike-show jelenetei úgy tűntek, mintha előre megírt forgatókönyv alapján zajlottak volna.
- Ezek szerint jó színészek vagyunk, tessék gratulálni a családomnak. De ki kell ábrándítanom, belőlem soha nem lesz Stohl Bandi, Beából meg Dobó Katica.
- Én azt a részt láttam, amelyben kézen fogta a lányát és kiszaladt vele Párizsba egy hétvégére. Ez életszerű?
- Hogyne vinném el azt a kislányt, akinek a félévi bizonyítványa jeles lett, s az volt a kérése, hogy nézzük meg az Eiffel-tornyot! Ha megtehettük, miért ne mentünk volna el? Imádom Evelynt, mániája a tanulás.
- Büszke a családjára?
- Nagyon.
- Miként reagál a mocskolódó levelekre, melyeket beszélgetésünk előtt mutatott? Nem kímélik a családját sem!
- Ez az ország tele van irigy emberekkel. Gyűlölöm ezt az országot, írja csak le nyugodtan. Ha külföldön élnék, bizonyára nem jelentenek fel az adóhatóságnál azért, mert szponzorautón járok. Itt meg vagyonosodási eljárást indítottak ellenem.
- Hol élne szívesen?
- Bárhol a világban. Én ennek az országnak csak jót adtam. Mindig azon voltam, hogy szórakoztassam az embereket. És mit kaptam érte?
- Mit?
- Támadást és irigységet.
- Miért irigykednek önre?
- Azért, mert nem tudják feldolgozni, hogy büszkén és boldogan élek a családommal. Hál' istennek, megvan mindenünk. Ameddig bírom erővel, s nem vág padlóra egy betegség, előteremtem a jólétünkhöz szükséges anyagiakat. Hogy mások mit gondolnak rólunk, az egyszerűen nem érdekel. Mondjanak bármit. Csinálják utánam.
- Mi volt a legdurvább megnyilvánulás önnel kapcsolatban?
- Egy hónapja életveszélyesen megfenyegettek, küldtek egy töltényt, majd körbevették a házamat. A salgótarjáni rendőrség védett meg. Ebben az országban minden megtörténhet. Már előre félek, ha majd meghalok, a föld alatt sem lesz nyugtom.
- Majdnem mindegyik levele így kezdődik: "te f...kalap, te büdös cigány"...
- Én örülök annak, ha büdös cigányoznak.
- Hogyhogy örül neki?
- A büdös cigány ugyanis soha nem ír gyalázkodó levelet, nem fenyegetőzik, nem támad a saját fajtájára.
- Miért nem jelenti fel a rosszakaróit?
- Egyvalaki jelenti fel majd őket, a jó Isten. A jó Isten mindenkit a helyére tesz. A jó Isten azt is tudta, hogy Győzinek népszerűnek kell lennie, mert Győzi jó ember.

- És jelenség lett, meg kultikus figura.
- Nem akarok kultikus figura lenni. Attól még jelenségnek sem tartom magam, hogy azzal foglalkozom, amivel szeretek. Egyszerű arcú cigány gyerek voltam, és az is maradok.
- Csakhogy nincs minden egyszerű arcú cigány gyereknek luxusvillája...
- Jobb lenne, ha putriban laknánk? Mi rendes családban, szépen élünk.
- De hiszen harsogja a sajtó, hogy válnak!
- Az egy dolog.
- Nem igaz?
- Bárcsak ne lenne igaz!
- Bea az ön népszerűségére tör? Már-már vetélytársak!
- Örülök a sikerének. Az én vérem, hogy rágjam ki a szívét.
- Mégis elválnak?
- Ne is beszéljünk róla!
- Gondolta az elején, hogy az életét tönkreteheti a tévéshow?
- Ezt azért nem gondoltam, habár mindig tudatosan cselekszem. Nem volt könnyű meghozni a döntést, hogy elvállaljuk a műsort. Néha nehezen viseltük el a kamerák jelenlétét, de mindent összevetve megérte. Tizenkétszer jártunk a nagyvilágban, voltunk Kubában, Mexikóban, Tanzániában, Törökországban is.
- Anélkül nem jutottak volna el?
- De, csak az a show része volt.
- Bírja a kritikát? Nem nyílik ki a bicska a zsebében, ha azt írják önről, hogy "csökkent értelmű medvebocs", "rossz ízlésű újgazdag", a műsoráról meg azt, hogy "különböző kultúrák közti párbeszédek látszatát keltő üzleti vállalkozás"?
- Ezeknek az embereknek sokkal több iskolájuk van, mint nekem, és képesek ilyeneket leírni.
- Írtak ennél durvábbakat is: "szánalmas", "primitív", "utolsó senki", "Magyarország szégyene".
- Egyet kívánok nekik: a jó Isten verje meg őket.
- Győző, ezek a megjegyzések nem magának szólnak, hanem a műsor nívója kapcsán fogalmazódnak meg a kritikusokban...
- Jobb lenne azt nézni, ahogy szétverik a tévészékházat?
- Azt is közvetítették.
- Melyik a jobb? Gáspár Győzikét és családját nézni, és röhögni rajtuk, vagy az, hogy randalíroznak a fővárosban?
- Csak a mosdóba és az ágyba nem követték a kamerák önöket.
- Még jó, hogy voltak határok.
- Villájuk berendezését, pontosabban az ízlésüket is sok szó érte.
- Megint az irigység: dögöljön meg a szomszéd tehene. Amennyit én kaptam az évek során, azt az ellenségemnek sem kívánom. De erős vagyok, talpon maradok, és nem fogom abbahagyni.

- Azt olvastam, ötvenmilliót hozott önöknek a legutóbbi show. Igaz ez?
- Igen, sok pénzt kerestünk. Megdolgoztunk érte. Hogy mennyi a végösszeg, az legyen a mi titkunk. A miniszterelnök sem dolgozik ingyen.
- Nem szereti, ha a zsebében kotorásznak?
- Miért? Maga szereti? Én soha nem irigyeltem senkit. Mindenkinek annyit ad az élet, amennyi jár neki. Mindenkinek meg kell találnia azt, amihez ért. Az én szakmám a hentesség, élelmiszerboltban voltam eladó, csontoztam a húst nap nap után, de igazából most érzem jól magam, hogy szórakoztathatom az embereket.
- Ha úgy hozná a sors, visszamenne hentesnek?
- Persze. Nem riadok meg a munkától. Öcsémmel közösen kétezer sertést nevelünk. Ha tehetem, kimegyek én is a disznók közé.
- Nem mondja komolyan, hogy moslékot kavar...
- Most, hogy vége a show-nak, több idő jut erre is. Jó nézni, milyen hálásak az állatok, amikor enni adok nekik.
- Ők nem bántják Győzikét...
- Igen, nem ugatnak bele a dolgaimba.
- Példát mutat a sorsával a roma gyerekeknek?
- Semmiből idáig jutni mégiscsak valami. Az mégsem lenne a példa, ha részeg munkanélküliként otthon verném a családot. Senki nem örülne annak se, ha egy cigányputriból közvetítene a tévé reality komédiát, drogozó suhancokkal, rabolni induló felnőttekkel.
- Egyszer azt nyilatkozta: "Én abból lettem nagy, hogy roma vagyok."
- Így van. Gádzsóként nem jutottam volna idáig. Cigány vagyok, forró a vérem. Ettől aztán még jobban utálnak vagy netán szeretnek.
- Szóval az előítéletek...
- Az előítéleteket mindig azok gerjesztik, akiknek érdekük. De nem akarok politizálni.

- Istennel hogy áll?
- Esténként beszélünk. Neki mindent elmondok.
- Barátja nincs?
- Nagyon bánt, hogy 33 évesen nem tudom, mi a barátság. Eddig mindenki ki akart használni, mostanában főleg, de én átlátok a szitán. Egy igazi lelki cimborám van csak, egy győri gyerek.
- Egész másnak látom, mint a képernyőn.
- Igen? Ennek örülök... Akkor azt írja meg, milyennek lát. Majd egyszer elmesélem a teljes igazságot is. Eljön az én időm, amikor mindent és mindenkit leleplezek. Tisztázom magamban a történteket, aztán teljesen lenyugszom.
- Meddig folytatja?
- A végét csak én tudom. Hadd legyen nekem is egy titkom.