Hol késik a vasszigor?

– Manapság autóba ülni életveszély?
– Ezt azért túlzásnak tartom. Azt viszont bátran kijelenthetem: a közlekedés nem normális dolog. Ennek komoly okai vannak. Például az, hogy az emberek közösségben elfoglalt helye megbomlott. S a közlekedés biztonsága és a közlekedők viselkedése a politikától sem választható el.
– Mi köze a politikának ahhoz, hogy „anyáznak” az utakon?
– Nagyon is sok köze van hozzá. Ehhez vissza kell mennünk az 1989-es rendszerváltozásig. Előtte szigorúbb korlátok közt élt az ország lakossága – bizonyos értelemben most is hasonló a helyzet –, aztán mindenki nagy levegőt vett, a szűk ingekről sorra pattogtak le a gombok. Sokan azt hitték, mindent lehet, azt viszont senki nem mondta meg, hogy mit nem szabad tenni. Kiszabadult a szellem a palackból.
– Ez tükröződik a közlekedésben?
– Igen. Valójában pszichológiai problémáról beszélünk, melyben egy személyiség családhoz, környezethez, társadalomhoz való viszonya a kiindulópont. Sajnos ezek nem megfelelő irányba tartanak. Az emberek 10-15 százaléka ezt nem hajlandó tudomásul venni, így hát letiporja a másikat, és szabálytalankodik. Na, őket kellene móresre tanítani.
– De hogyan?
– Nagyon egyszerűen. Nem kellene azonnal büntetni. A rendőrnek először szembesítenie kellene a szabálysértővel a tettét: amit elkövetett, az mennyire nem helyes. Aztán másodszor is. A harmadik eset viszont már súlyos következményeket vonna maga után, az illetőt öt-nyolc évre el kellene tiltani a vezetéstől. Sőt autójának elkobozását sem tartanám elképzelhetetlennek! Erre egyébként külföldön van példa. De a magyar rendőrök olyan mértékben terheltek, hogy feszített munkarendjükbe nem férne bele egy ilyen típusú ellenőrzés, nekik naponta bizonyos számú intézkedést kell teljesíteniük. És azt is tegyük hozzá, hogy a magyar ember feddhetetlennek gondolja magát: ha elkapja a rendőr, mindjárt magyarázkodni kezd, azért ment át például a pirosban, mert siet a beteg anyjához.
– Ön szerint sokkal keményebb intézkedésekre lenne szükség?
– Vasszigor kellene. Máskülönben nem lesz rend. A biztonság megteremtése nem megy egyik napról a másikra, ráadásul sok pénzbe kerül. Magyarországon a közúti közlekedési balesetekből származó kár évente 400 milliárd forint. Ez a horribilis összeg lényegesen csökkenne, ha az ittas vagy a „balhés” vezetőket kiiktatnák a közlekedésből. Persze sok más szálon is elindulhatnánk, például megvizsgálhatnánk a hazai gépjárműoktatás helyzetét.
– Gondolom, lehangoló képet kapnánk…
– Nem büszkélkedhetnénk vele. Nálunk nem vezetni akarnak megtanulni az emberek, hanem vezetői engedélyt akarnak szerezni. Majd, a jogosítvánnyal a kezükben, azt hiszik, ők a közlekedés professzorai. Pedig nagyon messze állnak tőle! Etikai felkészültségükről nem is beszélve, az a nullával egyenlő. A magyar KRESZ-szabályokat harminc éve alkották, azokat is újra kellene gondolni, nem pedig állandóan módosítgatni. Bár úgy tudom, most elindult egy ilyen munka. A mai világban egy autóvezetőnek sokkal komplexebb ismeretekre volna szüksége, egyebek közt pszichológiai, szociológiai, műszaki, egészségügyi vonatkozásban kellene bővíteni a tudásukat.
– E tekintetben mikorra várható változás?
– Legkorábban három emberöltő múlva.
– Egyre gyakoribbak az olyan esetek, ahol egy balesetben vétlen sofőr életére törnek, egyszerűen nem ajánlatos kiszállnia a kocsiból, mert meglincselik.
– Nem melegíteném fel az olaszliszkai vagy a nyírkátai eseteket, ezektől függetlenül is meg lehet állapítani, hogy egyre rosszabb a helyzet az utakon.
– Megint csak azt kérdezem: mi a megoldás?
– Sokoldalú együttműködésre, különféle szakterületek összmunkájára volna szükség. Megnézhetjük azt is, hogy az uniós országokban miként csinálják, de a másokhoz való méricskélés sosem vezet eredményre. Teljesen mindegy, hogy máshol mi a helyzet, a mi problémáinkat nem ők fogják megoldani. Azt gondolom, az állam sem vonhatja ki magát a feladatokból, annál is inkább, mert a biztonságról való gondoskodást neki kell garantálni.
– Napirenden van a téma?
– Tűzoltómunka folyik. Ha csúcsosodnak a problémák, akkor elkezdődik a toldozgatás-foldozgatás. Ez persze nem elég. A tennivalókat az ember–jármű–út hármas egységében kell meghatározni és végrehajtani. Ha ezek harmonikusan illeszkednek egymáshoz, remélhetőleg kevesebb agresszivitásról hallunk majd.