Az ópályi általános iskola régi, használaton kívüli épületében március 15. óta helytörténeti kiállítás várja az érdeklődőket. A Mátészalka melletti település lakói rég levették már a népviseletet, s az egykori használati eszközök is eltünedeztek, a tárlat darabjai mégis napok alatt összegyűltek.
Igaz, nem maguktól masíroztak fel az iskolába – a közmunkások szedték össze őket. Napi hat órában tevékenykednek a falu érdekében. Délután már nyugodtan letehették volna a „lantot”, de a padlásokon való búvárkodás annyira elragadta őket, hogy sokszor ott lelte őket az este. Az eredmény pedig: pompás kovácsoltvas szénavonók, szekérdíszek, vedértartók, gyönyörű szőttesek, cserépedények – tényleg egy kis múzeum. És az akciónak nincs vége, a kincsvadászat folytatódik. A kiállítás helyszínét is a közmunkáscsapat alakította ki. Festettek, parkettáztak, csöveket fektettek, s az udvar közepébe még egy nagy diófát is ültettek.
– Hát, ez nem biztos, hogy megfogan – néz fel a fára Erdélyi Miklós polgármester. – De nem lehetett a fiúkat meggyőzni, hogy kicsit idős már ez a fa az átültetésre. Ha megfogan, tíz évet nyertünk, felelték, s azóta is szorgalmasan locsolják.
A derék fát a falu legelőjét övező fasorból hozták. Csak a kiásásán fél napot dolgoztak – nyolcan. A másik nyolc közmunkás közben a régi parkettával bajlódott. Felszedték, mindegyiket alaposan megsikálták, majd sárga homokba ágyazva fektették le újra. Az iskola másik termében képzőművészeti tárlatok kapnak helyet. Most épp Bíró Lajos szobrászművész kisplasztikáit lehet megtekinteni. Ha kedvünk tartja, akár éjjel is, mert az iskolát egy-egy közmunkás éjjel-nappal őrzi, hiszen a kis szobrok értéke több mint tízmillió forint! Rossz szándékú emberek pedig mindig is voltak s lesznek.
A faluban évente tizenhét-tizennyolc millió forint jut a közcélú munkákra. Negyvenöt-ötven, rendszeres szociális segélyben részesülő emberen tudnak így segíteni, akik – sok más településsel ellentétben – értelmes feladatokat kapnak.
– Nálunk is a fűnyírás, a szemétgyűjtés, a parkosítás, az épületek karbantartása adja a munkák zömét, de azért nagyobb kalandokra is vállalkozunk – mondja Váncku Lajos, a közcélú munkák irányítója. – Most például öt nagy kenyérsütő kemencét építünk a júniusi aratófesztiválunkra, a falu másik felében pedig folyik a közmunkabázisunk kialakítása. Ott térkövek gyártására készülünk, s reményeink szerint nemcsak a pályi járdákat fedhetjük majd le a betontégláinkkal.