Zabolát a honfoglaló Tiszának?

A Tiszától féltik földjüket jó néhányan Ukrajnában. Attól tartanak ugyanis, hogy a folyó hamarosan megváltoztatja a medrét, s ennek következtében körülbelül harminchektárnyi ukrán fennhatóságú földterület átkerülhet Magyarországhoz. Félelmüket csak fokozza, hogy számításaik szerint – amit hivatalos helyen sehol sem erősítenek meg – 1961 óta csaknem kétszázhetven hektárt veszítettek el a Tisza miatt. A fő nyertes Románia, de állítják, Magyarország is sokat profitált a folyó vándorlásaiból. Ilyesmiről ugyan egyetlen magyarországi oldalon fekvő település vezetője se tud, az Ukrajna területi integritását féltők azonban követelik a folyó megzabolázását. Arról egyébként nem szólnak a híradások, hogy vajon Ukrajna mennyit köszönhet a Tiszának, hiszen a folyók egyik helyen rabolnak, a másikon építenek. Ez a természeti törvény odaát is érvényes.
A legújabb rombolás helyszíne a Beregszász környéki Csetfalva (Csetovo), ahol a túloldali híradások szerint a Tisza, az elmúlt esztendők áradásai során egy új, tíz-tizenöt méter széles és helyenként három-négy méter mély medret mosott ki magának a falu határában. Az erre kanyarodó ág mind nagyobb és nagyobb átjárót váj magának, s amennyiben a hatóságok nem akadályozzák meg, ide kerülhet a fő sodorvonal. Ami a nemzetközi egyezmények szerint az új határt is jelenti majd, a mögötte lévő, jelenleg még csetfalvi föld pedig értelemszerűen átkerül Magyarországhoz.
Ezt pedig mindenképpen meg kell akadályozni! A beregszászi járási kormányzó elnökletével létre is hoztak sürgősen egy bizottságot, melyben a közigazgatási vezetők mellett vízügyi, környezetvédelmi, sőt a határőrség szakértői is helyet kaptak. A bizottság azt javasolja, hogy mielőbb vissza kell állítani az eredeti állapotot a Tisza jobb partján. Erre azonban a járási költségvetésben nincs fedezet, ezért a megyéhez fordultak segítségért.
A magyar és az ukrán vízügyesek, s a legtöbb csetfalvi lakos szerint azonban alaptalan a főleg beregszászi hivatalnokokból álló bizottság félelme. Az az „új” meder ugyanis egyáltalán nem új, hanem egy régi holt meder. Igaz, az utóbbi évek árvizei valóban kimélyítették, de az szinte kizárt, hogy főmederré alakuljon. Ahhoz ugyanis át kéne rágnia magát a folyónak egy széles, lekövezett partszakaszon, ehhez azonban minden számítás szerint még a Tiszának is kicsi az ereje.
Ha ez mégis megtörténne, akkor a szemközti Milota lenne a nyertes. A szatmári kistelepülés polgármestere, Klapka György is hallott már az odaáti félelmekről, de ezúton is megnyugtatja a csetfalviakat: még ha valami csoda folytán át is kerülne az oldalukra a szóban forgó terület, akkor is tiszteletben tartanák a csetfalviak tulajdonát. Akikkel egyébként mindig szoros barátságban éltek – még a legvadabb szovjet időkben is. Volt úgy, hogy éjjel átúszták a Tiszát, így tudtak csak találkozni rokonaikkal, szeretteikkel. Nem egy embert zártak tömlöcbe ezért. Itt is, ott is…
Balogh Géza

ALIG AKAD EMBER széles-e hazában, aki a kérdésre, hogy Magyarország területe mekkora, ne vágná rá, hogy 93 ezer négyzetkilométer. Van, aki még azt is tudja: 93 036 négyzetkilométer. Hektárban a százszorosa, de hogy egészen pontosan mennyi, azt igazából senki nem képes megmondani. S erről a folyók tehetnek, vagyis a medrük változása. A nemzetközi jog ugyanis azt mondja, hogy az országhatárt alkotó folyók fő ágának középvonala a mindenkori határ. Az pedig vándorol ide-oda. Így veszítünk vagy éppen nyerünk területeket. Magyarország határfolyói mentén akár naponta több száz hektárt.