Bombaüzlet

A hatóságnak és a rendőrségnek az tűnt fel, hogy a dél-dunántúli térségben túl sok volt a sikeres gépjármű-vezetői vizsga, emellett az ország minden tájáról érkeztek olyanok, akik kizárólag ennél az autósiskolánál szerettek volna vizsgázni. Ugyanis a hír villámgyorsan elterjedt: a cég vezetője és oktatója pénzért segítette azokat a „mazsolákat”, akik már többször (nemritkán háromszor-négyszer) megbuktak a vezetői engedély megszerzéséhez szükséges vizsgákon. A tarifa 10 és 70 ezer forint között mozgott; ebből futotta a szekszárdi közlekedési hatóság munkatársának lefizetésére. A „csigavérűek” a pénzükért például az elméleti vizsgán előre tudták, hogy melyik tételt fogják húzni, vezetniük pedig csak egy rövid ideig vagy egyáltalán nem kellett…
Na, itt kezdek aggódni! Az igazságérzetem dolga lenne mélységesen felháborodni a „pénzért jogosítványt” tételen – de az egy napra jutó, ennél nagyobb disznóságok ismeretében csak egy halovány rosszallás fogalmazódik meg bennem. Ellenben az önvédelmi reflexem azonnal működésbe lép. Eddig ötven jogosítványról derült ki, hogy az említett úton-módon szerezték, de évekre visszamenőleg akár többszázas nagyságrendű is lehet ez a szám.
A hírek szerint az autósiskola vezetője és oktatója tíz év börtönt is kaphat. Ennyi büntetés jár annak, aki az elmúlt években több száz élő, időzített bombát indított útnak. Mondhattam volna öngyilkos közlekedési merénylőt is, de ez nem volna igaz. Mert az utakon többnyire az ártatlanok halnak meg. A merénylő meg túléli.