Csak a koldulás maradt

 A „baj” azzal kezdődött, hogy a hevesi kistelepülés egy falugondnoki rendszer kiépítését szolgáló európai uniós pályázaton nyert egy kisbuszt. A legközelebbi város csak 3 kilométerre fekszik, a ritka buszjárat miatt mégis fél napokba telhet, mire egy helybeli kiváltja a gyógyszerét, orvoshoz viszi a gyerekét. Volt hát öröm, hogy megkapják a buszt, amivel a diákokat iskolába, edzésre is hordhatják.
Csakhogy a pályázat utólag fizet. Néhány hónapig tehát az évente 48 millió forintból gazdálkodó, de 29 millió forintos hitelt görgető önkormányzatnak kéne megelőlegeznie a jármű árát, 10,2 millió forintot. A hátrányos helyzetű falu számláján sosem volt ennyi, ezért más lehetőség híján a polgármester – aki korábban reklámszakemberként gyártotta az ötleteket – kéregetni kezdett a pesti Duna-parton.
Nem ez volt Ivády első meghökkentő akciója: korábban addig cserélgetett egy asztali zászlót egyre értékesebb dolgokra, míg hétmillió forintos játszótér lett belőle. Most arra készül, hogy összerakja a világ legnagyobb, 20 ezer darabos egérpadját, a részeit eladja, s az árából sportpályát épít. A koldulással hónapokig is kitartott volna, de szerencséje volt. Kovács Péter, a XVI. kerület polgármestere ugyanis a folyóparton jelentette be, hogy testületi ülést tartottak, és egyhangúan megszavazták, kölcsönadnak az ivádiaknak. S nem csak azért, mert évente 20 milliárdból gazdálkodnak, és épp az EU-s pályázatokra tették félre a pénzt. Hanem azért is, mert fontosnak tartják, hogy az önkormányzatok összefogjanak, megsegítsék egymást. Ezért országos szolidaritási akciót hirdetnek, s várják a csatlakozó, segítőkész települések jelentkezését.